121403. lajstromszámú szabadalom • Födémszerkezet

IS 1403. húzott részben nagyobbak a méretei. A vastartónak a húzott részen, létesített erősítése folytán a vasbetongerenda megerősítése adódik a nyomott részien is, vala-5 mint kialakul a tartót tűz ellen védő boton fegyverzetének megfelelő eloszlása is. Ennek az elrendezésnek ugyanolyan a hatása, mintha három tartószervből te vődnék össze a tartógerenda. 10 1. Szélesövű tartóból, melynek övei egymással egyenlő méretűek, vagyis olyanok, mint a vékonyabb felső öv mérete); 2. olyan vasbotontartóból, melynek húzott övében olyan fegyverzet van, mely 15 a tartó öveinek vastagsága közötti különbséget kiegyenlíti ós amelynek nyomott övét a vasbetétekkel kellően erősített vasbetonszerkezet alkot j a; 3. olyan fegyverzésű vasbeton gerendá-20 ból, amelynek fegyverzete és méretei olyanok, hogy az összes teher és az 1. pontban említett tartó, valamint a 2. alatti vasfoetétes betontartó tartóképességének összege közötti különbséget hordani 25 képes. Tehát az egész tartógerenda elméletileg, a fentemlített három tartóegység összeolvasz fásának tekinthető. Hogy a találmány világosan, érthető le-30 gyen, a találmány értelmében sízerkesztett, néhány példaképem kiviteli alakot a következőkben, a csatolt rajzok kapcsán ismertetimik, melyeken az 1, ábra a mestergerendák fegyverzése, a 35 2. ábra a mellékgerendák fegyverzése és a 3. ábra a héjazás. A 4—6. ábra a tartók további megoldási alakjainak keresztmetszetei, melyeknek a 40 találmány szerinti kialakítása van. A 7. ábra az erősítő (fegyverző) rudak I-tartón való elrendezésének másik módját. távlati nézetben mutatja. Az 1—3. ábra szerinti födémszarkezet 45 előállításánál először a mestergerendák és mellékgerendák (1) és (2) hengerelt tartóit, amelyeknek a már említett okokból nincsenek nagyobb méreteik, mint amilyenre a saját súlyúk és a szélnyomás 50 felvételéhez szükség van, a szokásos módon helyezzük el. Ezután az (1) és (21 tartókr a, (X fegyverzőrudak alakjával meghatározott távolságokban, (3) tartókengyeleket helyezünk fel. A kengyelek 55 szárai az alsó tartóöv magasságában, felfelé hajlítottak, hogy az (5) fegyverzőrudak számára felfekvőfelületet alkossanak. Az alsó (1) tartókra felhelyezett kengyelek; szárainak szabad végei hosszabbak a felettük lévő (2) tartókon lévő ken- 60 gyelek szárainak végeinél, minthogy az előbbieknek, később leírandó okokból, a (2) tartók felső övei fölé kell nyúlniok. A kengyelszárak szabad végeire, egészen a felső tartóövekre való felfekvésig, (4) 65 szalagvasakat tolunk fel, melyeknek szabad végei lefelé hajlítottak, a (4) szalagvasakban készített lyukak ós hasíték pedig a kengyelek szárainak és fejrészének áthatolását engedik meg. A (4) mu.- 70 lagvasakat (12) faékekkel erősítjük meg, amlycket a (3) kengyelek szárainak végét befogadó lyukakba verünk. Az (5) fegyverzőrudak, melyeket részben a tartókra, részben a (3) kengyelekre 75 és (4) szalagvasakra helyezünk, olyan méretűek és alakúak, továbbá olyan számban alkalmazzuk azokat, hogy a nyom tatékgörbék lefolyásának megfelelően, minden helyen a hengerelt tartókkal 80 adott vaskoresztmetszeteket, legalább megközelítően, arra a mértékre egészítsék ki, amelyet az, illető liíelyen a legnagyobb megkívánt tartóerő határoz meg. Amint a rajzból látható, az elhelyezésüknek 85 megfelelően különböző hosszúságú, különbözően meghajlított és végeiken kant pókkal ellátott (5) fegyverzőrudak elosztásánál lehetőség adódik arra, hogy a tartókat az >(5) rudakkal részben körül 90 övezzük és a, végeiken lévő kampókkal egymásra akasszuk. Az (5) fegyverzőrudak hasonlóan hatnak, mint azok :a lemezek, apielyeket pl. hídszerkezeteknél a hengerelt tartók 95 öveire szegecselünk vagy hegesztünk. Ezzel a megerősítési móddal szemben azonban a találmány esetében az az előny adódik, hogy a fegyverzőrudak számára nincs külön megerősítő eszközökre szült- 100 ség, minthogy ezt a feladatot a beton kötőereje teljesíti. A beton kötőerejének kihasználása azt is lehetővé teszi, hogy az összeszerelési költségekben további megtakarításokat érjünk el, így főként a 105 váz csomópontjainál és más összekötőhelyeinél. Különösen a szokásos acélvázépítményeknél teljesen feleslegessé válik a mellékgerendáknak a rendes szerkezeti magasságok betartásához mindenkor sziik- 110 séges, peremes felerősítése a mestergerendákra, minthogy a mestergerendák magasságát olyan kicsire választjuk, hogy a mellékgerendák a mestergerendák fölé helyezhetők. A felfekvési helyeken to- 115 vábbá elegendő, ugyancsak messzemenő