121370. lajstromszámú szabadalom • Alacsony hőmérsékletű hidrogénező eljárás

8 121310. ben a fokozatban a munkafeltételek. főleg a hasznú!! katalizátorok, olyanok, hogy a higíiószerek hidrogént számottevő mértékben nem vesznek fel. A második foko-5 zaihan és adott evetben az esetleges további fokozatokban, olyan szénhidrogénes hígítószerek jelenlétében dolgozhatunk, melyek hidrogéniarlalma az első fokozatban alkalmazóit higítószerekénél nagyobb. Ilyen 10 higíiós.zer például a dekahidronaftalin. A hidrogénben dús hiigílóazerck előnye a hidrogénben szegény higílőszerekkel, szemben az, hogy vegyi, természetük nem könnyen vál tozik meg a reakció, foh'amán, még crő-15 sen hidrogénező hatású katalizátorok jelenlétében sem, valamint az. hogy hidrogént nem fogyasztanak. Alkalmazásuk tehát a munkát olcsóbbá és állandóbbá teszi, mini hogy ezeket a higítószereket dehidro-20 génezés nélkül folytonosan újból felhasználhatjuk. Az első fokozatban használandó' higítószerek például kátrányoknak és széntartalmú anyagok roncsoló hidrogénezésével 25 kapóit termékeknek középolajfrakcióit foglalják magukban. Előnyösen használjuk higítószerekként például a középolajok alacsony forrpontú frakcióit, például olyan frakciő'kai, melyek forr pontjai 190 és 225 30 C° között vannak. Igen alkalmasak továbbá higítószerekként a gyűrűs, többmagú. szénhidrogének, mini például naflalin. antracén, krizén, pirén és1

máseffélék, valamini ezek elegyei és ezeket tartalmazói 35 frakciók. Használhatók azonban e célra részben hidrogénezett többmagú szénhidrogének, mint például letralridron.aílalin is. Különösen előnyös, ha higiiószerckként olyan olajokat alkalmazunk, melyeket a-40 kezelés különböző fokozatainak termékeiből kaptunk és ezeket a higítószereket! minden egyes fokozaton, belül folytonosan, körfol yama i ham h aszná 1 j uk. Igv például a változatlanul maradt hi-45 gíiószerekct a reakciótermékeklői olkülönítjük és friss kiindulási anyagokhoz keverjük. Az első fokozatból származó termékeikéi, ha kívánatos, a bennük esetiig jeleni-50 lévő paraffinviaszok'tól megszabadíthatjuk. A találmány szerinti alacsony hőmérsékletű hidrogénezéshez főleg használatos katalizátorok a nehézfémek, különösen az elemek periódusos rendszerének 5., 6. és 55 7. csoportjába tartozó fémek, vagy pe.dig a vascsoporiba tartozó fémek szulfidjai, vagy pedig ezeket tartalmazó katalizátorok. Alkalmazhatunk például erősen aktív szulfidokat, mint amilyeneket tiosők megbontásával vagy pedig magas hőmér- 60 sékleteii és nyomáson való szulifidizálás sal, vagy pedig olyan eljárással kaptunk, mely poliszulfidoknak vizes oldalaikból való kicsapásái foglalja magában. Használhatjuk azonban a fentnevezett fémek- 65 nek más olyan vegyületeit, mint például oxidjait, hidroxidjait, foszfátjait, halogénvegyületeit, tiosóit, karbonátjait, szerves savas sóit és hasonlókat is, melyek hidrogénező akiivitásúak és e vegyületek közül ?o sok, a reakciófel tételek mellett szulfidokká alakul, át. A fentnevezeit anyagok többjét együtt vagy egymással keverten is alkalmazhatjuk, ha ez bármely okból kívánatos. 75 Az ilyen iiehézfémvegyüleiekbez adott esetben más fémek szulfidjait és/vagy oxidjait, is adagol Írat juk, valamint adagolhatunk inetalloidokat is, például halogénekéi, szabad halogén, halogénhidrogének 8C vagy a reakciófcltélelek mellett szabad halogént vagy halogénhidrogéneket szolgáltató vegyületek alakjában, mint amilyenek például a szerves halogénvegyilletek vagy adagolhatunk ként, szelént vagy 8; iellurt vagy e metalloidok vegyületeit is. A katalizátorokat adott esetben hordozókon is rendezhetjük cl. Miiidazonkivül, mit már a higítőszerekkel való dolgozással kapcsolatban előad- 9< tunk, igen előnyös több, különböze') katalizátornak egymásután való elrendezése azonos reakcióiartánybaii vagy pedig több reakciót artányban. Különösen jó eredményeket kapunk, ha a kiindulási anyagot elő- 9, szőr gyengébb hidrogénező aktivitású katalizátor (például molibdénsavból és magnéziából álló keverékek, vagy olyan katalizátorok, melyek önmagukban véve erős hidrogénező akiivitásúak, melyeket azon- 1 ban hosszabb használatnak vetettünk alá s ezálial aktivitásuk csökkent), vagv pedig vas, mangán, kobali, cink vagy ezüst szulfidjai vagy oxidjai feleit és azután erősebb hidrogénező aktivitású katalizátor (pl. 1 wolfram- vagy mo'libdénszulfid) feleit vezetjük el. Az alacsony hőmérsékletű hidrogénez,őíénnek rendszerint csak kisebb része, például első harmadáig terjedő része tartalmazza a gyengébb hidrogénező ak- 1 livitású katalizátort. A kezelési hőmérsékleteket egyéb tényezők mellett a szőbanforgó esetben használt katalizátor egyéni hidrogénező és hasító (roncsoló) tulajdonságainak megfele- 1 lően választjuk meg' és ennélfogva mindazon övekben vagy fokozatokban, melyek-