121310. lajstromszámú szabadalom • Tölthető ólom-kadmium-cella savanyú elektrolittal

•2 121310. egyenlőilen és rosszul tapadó csapadékot alkosson. A cella kisülésekor mindenekelőtt a negatív ólioniblo'drődáai lecsapódott kaid-' 5 miumsó képződése mellett oldatba megy át, mire a kisülés további folyamán a negatív elektróda ólom,anyagából az ismeretes in ódon ólomszulfát képződése indul meg. A kisütött akkumulátort azután mindem 10 további intézkedés nélkül, villamosáram egyszerű átbocsátásával, a szokásos módon lehet újra tölteni. A találmány alkalmazásával olyan újratölthető cellára teszünk szert, melynek na-15 gyobb a kapacitása, mint egyedül a kadmium-kénsav-álomszuperoxid-rend&zer szerinti, az oldási elv értelmében működő cellának, avagy egyedül az ólomakkumulátor ismert elve szerint működő, szokásos kiala-20 Mtású cellának. A találmány szerinti megoldási alak azonban még a következő előnnyel is jár: a töltött állapotban a rendes negatív ólomlemezeken képződött kadmíumbevonat a 25 negatív lemeznek rendszerint szivacsos ólomanyagát a cella raktározása és használaton kívüli állapota tartamára a kénsav támadásától megvédi és így a kadmium-kónsav-álomszuperoxid-cella előnyei 30 a rendes, eképpen javított ólomakkumulátornak is javára válnak, még pedig kapacitása egyidejű növelésével. A találmány további része oly javítás, mely a cella üzembiztonságát kedvezőt-35 len esetekre is lehetővé teszi. Ennek a javításnak alkalmazásával módunkban, áll, hogy a negatív elektródán létesülő kadmiumcsapadéknak említett, korlátolt vastagsága tekintetében a megengedhető felső 40 határig menjünk és hogy a találmány előnyeit teljes mértékben kihasználhassuk. A találmány szerint az abban rejlő veszélyt, hogy a cella töltésekor a kadmium az elektrolitból a katódára nem csapódik 45 le egyenletesen és kifogástalanul (pl. kis ágakat alkot, melyek azután könnyen letöredeznek és rövidzárlatot okozhatnak) egyszerűen úgy küszöböljük ki, hogy a pozitív ólomszuperoxid-elektróda és a nega-50 tív elektróda közé nagy mértékben likacsos diafragmát iktatunk, mely az esetleg lehúlló fémrészecskéknek a pozitív elektródával való érintkezését és a kadmiumágacskáknak átnövekedését meggátolja. 55 Ebből a célból pl. úgy járunk el, hogy a pozitív elektródát aránylag kis köz meghagyásával, nagymértékben likacsos anyaggal, úgy, vesszük körül, hogy az a pozitív elektródalemezt hüvely módjára minden oldalról körülzárja: iit különösen fontos, 60 hogy az anóda alsó részét minden oldalról védjük. Ehelyett vagv ezen kívül a negatív elektródát is kőriilvehetjük likacsos anyágból álló burkolattal. Nagy mértékben likacsos, egyúttal azonban a kadmium- 65 ágacskák átnövekedését meggátló diafragmák alkalmazása azért fontos, mert törekedni kell arra, hogy a cella belső ellenállásának jelentékeny növekedését meggátoljuk. A burkolat célszerűen latexből, 70 likacsos gumiból vagy vékony faborításból áll. így egyúttal a cella élettartamának meghosszabbítását és azt is elérjük, hogy a cellát még több ízben lehet újratölteni. Már rámutattunk arra, hogy a találmány 75 szerinti cella csak kevéssé hígított (aránylag tömény) kénsav alkalmazását teszi lehetővé. E tekintetben a találmány további része lehetővé teszi, hogy a negatív elektróda kadmiumanyagának a cella liaszná- 80 laton kivülő állapotában bekövetkező oldódását a legkisebb mértékre korlátozzuk. Evégből a negatív elektróda kadmiumanyagát a levegő hozzáférése ellen megvédjük Ez a javaslat ama, kísérletekkel 85 igazolt felismerésen alapszik, hogy oly celláknál, melyeknél a negatív elektródát vagy annak egy részét kadmium alkotja, a kadmiumot még tömény savban is csak igen csekély, gyakorlatilag jelentéktelen 90 mértékben éri támadás, ha a levegőnek a kadmiumelek irodával való érintkezését meggátoljuk. Ezzel kapcsolatban meglepő módon még az is kitűnt, hogy — korábbji irodalmi adatokkal és felfogásokkal ellen- 95 tétben — a kadmiumnak tömény savban levegő kizárásával bekövetkező támadása még kisebb mértékű, mint hígított savban. így pl. a megejtett kísérletek szerint 0.3 mm vastagságú kadmmmlemezek 100 32% os kénsavban három hónap tartama alatt súlyúknak mindössze csak 2%-át vesztették el. A találmány szerint a negatív elektródának levegőitől való elzárását pl. úgy ér- 105 he tjük el, hogy a cellába annyi savat töltünk, hogy a kadmium nem nyúl ki, hanem azt a sav teljesen elfödi. A savburok alatt fekvő elektródával való összeköttetésére szigetelt és sav ellen védett elvezetést 110 alkalmazunk. A sav támadásának további visszaszorítására ezenkívül, még úgy járhatunk el, hogy a sav felszínén könnyű olaj réteget teregetjük szét. így oxigénnek bejutása, 115 mely a savon keresztül esetleg még bekövetkezhetnék, a lehető legkisebb mértékre korlátozódik.