121153. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nemcellulóza részek eltávolítására pozdorjától mechanikailag mentesített, de nem áztatott háncsrostokból

Megjelent 1939. évi augusztus hé 249-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 121153. SZÁM. IV h 1., (XIV a 1.) OSZTÁLY. — F. 8196. ALAPSZÁM. Eljárás a nemcellulóza részek eltávolítására pozdorjától mehanikailag mentesített, de nem áztatott háncsrostokból. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1937. évi október hó 28-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi október hó 31-ike. Háncsrostoknak alkálioldaltal és ezt követően elemi klórral való kezelése, a rost föltárása és a lignin alkatrészeik eltávolítása céljából ismeretes. Ennél az ismert 5 eljárásnál oly kiindulási anyagot használnak, melynél pl. biológiai áztatással a pektinek és kötőanyagok főtömege már le lett bontva, úgyhogy a további fel tárókezelésnek már többé-kevésbé tisztított 10 anyagot vetnek alá. Ezzel szemben a jelen találmány értelmében egészen más kiindulási anyagól használunk, még pedig a len- vagy kenderszárból mechanikai úton kapott nyers zöldháncsot. (Nyers zöld-15 háncs alatt a pozdorjától mechanikailag mentesített, de nem áztatott háncsrostot értünk.) Ez a nyers zöldháncs a visszamaradt fás részek (pozdorja) mellett még az összes, eredetileg a növényben jelen 20 volt pektint, fehérjeanyagokat, továbbá a változó mennyiségű ligninanyagokat, viaszt és kutinanyagokat, klorofilfestéket, cserzőanyagokat stb. tartalmazza. Kitűnt, hogy bár a szokott módon ,pl. 25 alkálikus szétfőzéssel, ezt követő klórozással és alkálikus utófőzéssel a nemcellulóza alkatrészek egy hányadát eltávolíthatjuk, azonban a kötőanyagoknak a kiindulási anyagban lévő rendkívül nagy meny-30 nyisége folytán a további kezelés folyamán elnyálkásodás következik be, mely használható, technikailag kifogástalan fonórost előállítását kizárja. Ugy találtuk, hogy technikailag tiszta 35 és sértetlen fonórostot a következő eljárással kaphatunk: A találmány értelmében az anyagot először savval, pl. sósavval hidegen melegen előkezeljük. A savval létesített hidrolízis az elnyálkásító anyagokat any- 10 nyira megváltoztatja, hogy a közvetlenül az előkezeléshez csatlakozó klórozásnál azok már nem csapódnak le nyálkaanyagként az anyagra és nem ragacsolják el a rostokat. A savkezelés az anyag fajtája 45-szerint 12—36 óráig, vagy még tovább is tarthat. E savkezelést közbülső öblítéssel vagy anélkül, elemi klórral vagy klórvízzel, vagy pedig savanyu hipoklorit fürdővel való ke- 50 zelés követi. Az elemi klóirt célszerűen egész finom elosztásban vízbe vezetjük és közvetlenül az előállítása után mint klórvíz-szusizpenzióit hagyjuk behatni. Hipoklorit használatakor az alkalmazandó hipo- 55-kloritlugot pl. közvetlenül a savfürdőhöz adhatjuk hozzá. A klóroz ás után alkálikus főzés következik, melynek célja az alkálioldható nemcellulóza részek (pl. lignin) eltávolítása 60 és melyet a megkívánt föltárási fokozat szerint szódával vagy alkáliföldfémek hidroxidjaival nyitott edényben vagy túlnyomáson foganatosítunk. E feltáró eljárás nemcsak laza, fonatlan 65 anyagnál felel meg, melyet pl. csomagrendszer szerint külön e célra készített berendezésekben vetünk alá a tulajdonképeni feltárásnak, hanem előnyösen alkalmazható nyers zöldháncsból előállított 70 kártszal ágnál, vagy nyers zöldháncs és más textilrostok, mint gyapot, műrost stb. keverékéből álló kártszalagnál is. Ekkor az önmagában ismert módon előállított kár-