121017. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mágneses mezőknek folyadékban szuszpendált vagy felkavart részecskékkel való láthatóvá tételére és a jelzőközeget befogadó vizsgálóedény
131017. 3 kai felszerelt elektromágnessel kapcsolatban való alkalmazását tünteti fel torokhegesztési varrat vizsgálata esetében; az 5. ábra az elektromágnes felülnézete; a 5 6. ábra tengely vizsgálatához alkalmas elrendezést mutat. Az 1. ábrán feltüntetett, lapos vizsgálóedény (u) feneke át nem látszó, (o) fedele átlátszó anyagból készült. A víz és ferro-10 mágneses anyag szuszpenziójával kitöltött edény (h) magassága (tehát a fenék és fedő egymástóli távolsága) körülbelül 2 mm. Ha az edény egészében hajlékony és simulékony, akkor célszerű, ha a (h) 15 magasság kb. 3 mm. Az (u) fenék anyagául olyan anyagot választunk, amely a vizsgálandó szerkezeti darab felületéhez jól simul. A falat célszerűen lehetőleg vékonyra készítjük, mert a mágneses mező 20 erővonalai annál sűrűbbek, minél közelebb jutunk a vizsgálandó felülethez. Ha a szerkezeti-darab durva felületű, akkor az egyenetlenségzavaró befolyását azzal tompíthatjuk, hogy az edény fenekét 25 valamivel vastagabbra készítjük. Minél nagyobb azonban egy bizonyos helyen a mágneses mezőerősség, annál tisztábban jelenik meg ott a mezőkép. Az (o) fedél vastagabb lehet és mindenesetre átlátszó. 80 Az (u) feneket csak akkor készítjük átlátszó anyagból, ha a mezőképeket fény. képezni kívánjuk. Evégből a szerkezetidarab felületére fényérzékeny papirost vagy fényérzékeny filmet teszünk, a 35 papír fényérzékeny oldalára helyezzük a vi^sgálóedényt és azt átvilágítjuk. A vizsgálóedény feneke és át nem látszó oldalfalai fémből is készülhetnek. Ebben az esetben a fenék vastagságát 0.1 mm-ig 40 csökkenthetjük. Mindazáltal az (u) fenék vagy akár az egész edény műanyagból, pl. celluloidból, cellonból, műgyantából, műüvegből és más hasonló tulajdonságú anyagból is készülhet. í5 A példaként felvett esetben a vizsgálóedény (A) táguló-edénnyel kapcsolatos. Ennek az az előnye, hogy a vizsgálóedény hajlításakor megakadályozza túl nagy folyadéknyomások keletkezését. A vizs-50 gáióedényt ugyanis egészen meg kell töltenünk, nehogy légbuborékok vagy kitöltetlen terek a mezőképek láthatóságát károsan befolyásolják. A szerkezeti-darabot elektromágnesek-55 kel vagy permanens mágnesekkel is mágnasezhetjük és ehhez váltakozóáramot vagy egyenáramot használhatunk. Ha a felület közelében lévő hibákat, pl. edzési repedéseket akarunk felismerni, akkor váltakozóárammal való mágnesezés cél- 60 szerű, mert a váltakozóáram kéreghatás következtében csak a szerkezeti-darab felületén folyik. Ha ellenben olyan rejtett hibákat akarunk megállapítani, amelyek mélyen a szerkezeti-darab belsejében 65 vannak, akkor egyenáramú mágnesezés jobban célra vezet. Gyengébb mágnesezés esetében a szerkezeti-darab mélyében fekvő hibák jobban előtűnnek, ugyanekkor a felületi hibák eltűnnek- Ez a 70 megállapítás különösen vastaghegű hegesztési varratok vizsgálatakor hasznosítható eredményesen. Az egész szerkezeti darabot is mágnesezhetjük, de elegendő az is, ha csak a 75 vizsgálandó hellyel szomszédos részeket mágnesezzük, emellett a mágnest a szerkezeti-darab vizsgálandó oldalára vagy az ellenkező oldalra is helyezhetjük. A 2. ábrán lapos (w) szerkezeti-darab 80 (s) hegesztési varratának a leírt eljárás szerint vizsgálatát mutatjuk be; (m) a gerjesztőmágnes, (g) az 1. ábrabelihez hasonló vizsgálóedény, de tágulóedény , nélkül. A 3. ábrában feltüntetett módon 85 szögben hajlított (gt ) vizsgálóedény (amely egyebekben az 1. ábra szerintivel egyezik) csőperem (sx ) torokhegesztésivarratának vizsgálatához használható. A szerkezeti darabot sarkaival az (N) és 90 (S) helyeken felfekvő mágnes mágnesezi. Hasonló módon vizsgálhatunk hegesztett szögvasakat és T-tartókat, valamint rácsostartók hegesztett csomópontjait, stb., amennyiben a szerkezeti-darab felületé- 95 nek megfelelően kialakított vizsgálóedényt alkalmazunk. Ily szerkezeti-darabok mágnesezése végett a mágnes saroksarúit megfelelően alakíthatjuk ki. Ugyanahhoz a mágnes- 100 hez a különböző, kicserélhető saroksarúk egész sorozata készíthető és ezekkel különböző vizsgálatok végezhetők. A saroksarúkat elállíthatóan vagy elforgathatóan is kiképezhetjük, amint ez 105 a 4. és 5. ábrán látható. A 4. ábrában példaként szögvasak hegesztési varratának mágnesezését mutatjuk be. Az (e) gerjesztőtekerccsel ellátott (nij) elektromágnes (Pi) és (p2 ) saroksarúi, a 4. és 5. 110 ábrákban feltüntetett módon csuklók körül forgathatók. A (g2 ) vizsgálóedény pl. az (N) és (S) sarkok közé helyezhető. A szerkezeti darabot úgy is mágnesezhetjük, hogy azon egyen- vagy válta- 115 kozóáramot vezetünk át. A 6. ábra pl.