120959. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hangoló körök, különösen nagyfrekvenciájú vevőkörök állandóinak megváltoztatására

Megjelent 1939. évi július hó 1-én. ' 11$TAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSÍG SZABADALMI LEIRAS 120959. SZÁM. Vll/j/d. OSZTÁLY. — K. 12782. ALAPSZÁM. Berendezés hangoló körök, különösen nagyfrekvenciájú vevőkörök állandóinak megváltoztatására. Kramolin Ladislaus fizikus, Berlin-Wilmersdorf. Pótszabadalöm a 116731. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja: 1934. évi november hó 7-ike. Németországi elsőbbsége: 1933. évi november hó 10-ike. A 116731. számú törzsszabadalom eljá­rást és berendezést ismertet hangoló kö­rök, különösen nagyfrekvenciájú vevő­körök állandóinak befolyásolására. Az ott 5 ismertetett megoldás szerint ilyen körök hangolását, valamint a hangerőnek önmű­ködő és kézzel való szabályozását ferro­mágneses csévemagok telítésének változ­tatásával végezzük. 10 Különösen oly esetekben, amibor a munkapontbán hatásos permeabilitás nagy fokban való megváltoztatásakor a mágnese­zési karakterisztika nagyfokú görbültsége kívánatos, tehát különösen oly esetekben, 15 amelyek modulációs jelenségekre vezet­hetők vissza, nehézségeket okoz, hogy a szi­getelőanyaggal kötött ferromágneses porból készült magoknál, amelyek az erővonalak haladási irányában is erősen megosztottak, 20 a mágnesiezési karakterisztika aránylag csak gyenge görbültségű. Ezekben, vala­mint a törzsszabadalomhan említett többi esetben is oly mágnesmag bizonyult cél­szerűnek, aminőt az alábbiakban közeleb-25 rőt ismertetünk. Mivel a ferromágnes kiindulási anyag megfelelő megválasztásával a mágnesezési karakterisztikában már aránylag kismag­netomotoros erők esetén is éles könyökök 30 érhetők el, az ily anyag különösen alkal­mas mágneses erősítőik szerkesztésére, ame­lyek önmagukban ismert elveken alapul­nak, eddig azonban a nagy vasveszteségek miatt csak aránylag alacsony frekvenciák 85 esetén voltak kivihetők. A mag egyik példakénti kivitelét az 1. ábra mutatja. Ebben (a) a cséve hordozó­teste, mely keménypapírból, vagy más ha­sonló szigetelőanyagból készült és amely­nek feladata nemcsak az, hogy a magot 40< mechanikailag alátámassza, illetőleg tartsa, hanem az is, hogy a mag beteker cselesei, legalább is ott, ahol nagyfrekvenciájú ára­mok vezetésére való menetekről van szó, a vezető maganyagtól elegendő nagy távol- 45. ságban legyen, úgyhogy nagobb mérvű, esetleg zavart okozó kapacitív csatolásokat, melyek a maganyagon át létesülhetnének, elkerülünk. A maghestnek anyaga, ame­lyet az 1. ábrában mint homogén anya- 50' got tüntettünk fel, váz módjára is kiképez­hető, úgyhogy a nagyfrekvenciájú teker­csek csak aránylag kevés helyen feksze­nek fel a szigetelő anyagra^ egyébként pe­dig a kapacitív befolyásolások megszün- 55. tetése, illetőleg csökkentése végett, min­denütt elegendő nagy légköz van. Mivel a kész mag a fent leírt kiviteli alakban stabil egészet képez, a szigetelőtest mecha­nikai terhelése a legkisebb lehet. 60' A cséve testére vékony rétegben ferro­mágneses drótot, pl, vasdrótot, vagy pedig még célszerűbben vas-nikkel ötvözetből ké­szült drótot tekercselünk fel és pedig ak­ként, hogy az egyes menetek között kis lég- 65-köz legyen, amely az egyes drótmenetek egymásközti kapacitív csatolását nagymér­tékben csökkenti. Célszerű, ha a drót át­mérője 0.03 mm-t haladja meg lényege­sen. Célszerűen ennél vékonyabb drótokat 70 • is alkalmazhatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom