120943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidációval szemben ellenállóbb ásványolajszármazású kenő- és szigetelő olajok előállítására, illetve használt ily olajok megújítására

Megjelent 1939. évi július hó 1-én. ' MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 130943. SZÁM. Xl/b. OSZTÁLY. — _B. 13883. ALAPSZÁM. Eljárás oxidációval szemben ellenállóbb ásványolaj származású kenő- és szigetelő olajok előállítására, illetve használt ily olajok megújítására. Dr. Barna János vegyészmérnök, Kispest. A bejelentés napja 1937. évi július hó 26-ika. Ismeretes, hogy az ásványolajszármazású kenőolajok (dinamó-, orsó-, turbinaolajok stb.) és a szigetelő olajok (transzformátor: , kondenzátor-, kapcsoló olajok stb.) tönkre-5 menésének legfőbb oka a levegő oxigén­jének behatására végbemenő oxidáció. Ez az oxidáció, melyet fémek, napfény, hőha­tás lényegesen gyorsíthat, oly termékekelt ad (víz, peroxid, savak, kicsauodő gyantás io termékek stb.), melyek következtében az olaj, bár csak igen kis százalékában oxidá­lódott, használhatatlanná válik. A felsorolt olajok tartósságának elbíírár lására általánosan elfogadottnak tekinthető ló az elkátrányosítási szám. Ismeretes azon­ban, hogy az ásványolajok kénsavval való raffinálásával szemben ez az elkátrányo­sítási szám rendkívül érzékeny. Bizonyos foknál nagyobb kénsavas kezelés után az 20 elkátrányosítási szám megmagyarázhatat­lanul és helyrehozhatatlanul megnövekszik. Ezért különböztet meg a gyakorlat megfe­lelően raffinált olajokat, melyek elkátrá­nyosítási száma 0.1%-on alul van és ke-2fi vésbbé, vagy túlraffinált olajokat, amelyek kátránvosítási száma 0.1»/o-on felül van. Az üzemi használatban bekövetkezett oxidáció miatt nagy elkátrányosítási szá­mot mutató használt olajok esetében az az -MC általános tapasztalat, hogy megújításkor (regeneráláskor) a legritkább esetben si­kerül elérni a megfelelő elkátrányosítási számot, bármily nagyfokú volt is a kén­savas kezelés. Ezek az olajok ugyanis épen Sn úgy viselkednek, mint a túlraffinált olajok Nagy érdekek fűződnek ezért ahhoz, hogy az ásványi olajakat ellenállóbbá te­gyük az oxidációval szemben és hogy ez ellenálláság elfogadott mértéke az elkátrá­nyosítási szám minél kisebb legyen. A ta­lálmány szerinti eljárás ezt a műszaki feladatot oldja meg. Megállapítottam ugyanis, hogy a szige­telői- és ehhez hasonló ásványi kenőolajok alacsonyabb hőfokon végbemenő oxidá­ciója autókatalitos láncreakció, melynek hordozói az ú. n. alkilperoxidok. Vizsgála­taim szeriint ez oxidációt közvetítő alkilpe­roxidok képzésére csakis a paraffin- és naflénbázisú vegyületcsoportok alkalma­sak, míg az aromások nem. Megállapítot­tam azt is, hogy míg a paraffin- és naf­ténbázisú vegyületcsoportok az elkátrá­nyosítási szám meghatározott hőfokán, 120 C°on gyorsan oxidálódnak és a per- 55-oxidok közvetítésével termelt savanyú és egyéb oldott oxidációs termékek következ­tében adnak nagy elkátrányosítási számot, addig az aromások sokkal lassabban oxidá­lódnak és sötét színben oldódó, de főkép 60 kicsapódó gyantaszerű oxidációs termékeik okozzák a nagy elkátrányosítási számot. Kísérleteimből az is kitűnt, hogy akár az új, akár a megújított (regenerált) olajok vagy azért adnak túlnagy elkátrányosítási 65 számot, mert a túlsúlyban levő paraffin-és nafténbázisú vegyületek miatt per­oxidos láncreakció megy végbe, vagy pedig azért, mert az aromás vegyületek vannak túlsúlyban és ezek erős, sötétedéssel és 70 aszfaltos kicsapódással járó oxidációt okoznak. Végül kísérleteimből rájöttem arra, hogy az ásványolajszármazékokban levő aromás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom