120943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidációval szemben ellenállóbb ásványolajszármazású kenő- és szigetelő olajok előállítására, illetve használt ily olajok megújítására

Megjelent 1939. évi július hó 1-én. ' MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 130943. SZÁM. Xl/b. OSZTÁLY. — _B. 13883. ALAPSZÁM. Eljárás oxidációval szemben ellenállóbb ásványolaj származású kenő- és szigetelő olajok előállítására, illetve használt ily olajok megújítására. Dr. Barna János vegyészmérnök, Kispest. A bejelentés napja 1937. évi július hó 26-ika. Ismeretes, hogy az ásványolajszármazású kenőolajok (dinamó-, orsó-, turbinaolajok stb.) és a szigetelő olajok (transzformátor:

, kondenzátor-, kapcsoló olajok stb.) tönkre-5 menésének legfőbb oka a levegő oxigénjének behatására végbemenő oxidáció. Ez az oxidáció, melyet fémek, napfény, hőhatás lényegesen gyorsíthat, oly termékekelt ad (víz, peroxid, savak, kicsauodő gyantás io termékek stb.), melyek következtében az olaj, bár csak igen kis százalékában oxidálódott, használhatatlanná válik. A felsorolt olajok tartósságának elbíírár lására általánosan elfogadottnak tekinthető ló az elkátrányosítási szám. Ismeretes azonban, hogy az ásványolajok kénsavval való raffinálásával szemben ez az elkátrányosítási szám rendkívül érzékeny. Bizonyos foknál nagyobb kénsavas kezelés után az 20 elkátrányosítási szám megmagyarázhatatlanul és helyrehozhatatlanul megnövekszik. Ezért különböztet meg a gyakorlat megfelelően raffinált olajokat, melyek elkátrányosítási száma 0.1%-on alul van és ke-2fi vésbbé, vagy túlraffinált olajokat, amelyek kátránvosítási száma 0.1»/o-on felül van. Az üzemi használatban bekövetkezett oxidáció miatt nagy elkátrányosítási számot mutató használt olajok esetében az az -MC általános tapasztalat, hogy megújításkor (regeneráláskor) a legritkább esetben sikerül elérni a megfelelő elkátrányosítási számot, bármily nagyfokú volt is a kénsavas kezelés. Ezek az olajok ugyanis épen Sn úgy viselkednek, mint a túlraffinált olajok Nagy érdekek fűződnek ezért ahhoz, hogy az ásványi olajakat ellenállóbbá tegyük az oxidációval szemben és hogy ez ellenálláság elfogadott mértéke az elkátrányosítási szám minél kisebb legyen. A találmány szerinti eljárás ezt a műszaki feladatot oldja meg. Megállapítottam ugyanis, hogy a szigetelői- és ehhez hasonló ásványi kenőolajok alacsonyabb hőfokon végbemenő oxidációja autókatalitos láncreakció, melynek hordozói az ú. n. alkilperoxidok. Vizsgálataim szeriint ez oxidációt közvetítő alkilperoxidok képzésére csakis a paraffin- és naflénbázisú vegyületcsoportok alkalmasak, míg az aromások nem. Megállapítottam azt is, hogy míg a paraffin- és nafténbázisú vegyületcsoportok az elkátrányosítási szám meghatározott hőfokán, 120 C°on gyorsan oxidálódnak és a per- 55-oxidok közvetítésével termelt savanyú és egyéb oldott oxidációs termékek következtében adnak nagy elkátrányosítási számot, addig az aromások sokkal lassabban oxidálódnak és sötét színben oldódó, de főkép 60 kicsapódó gyantaszerű oxidációs termékeik okozzák a nagy elkátrányosítási számot. Kísérleteimből az is kitűnt, hogy akár az új, akár a megújított (regenerált) olajok vagy azért adnak túlnagy elkátrányosítási 65 számot, mert a túlsúlyban levő paraffin-és nafténbázisú vegyületek miatt peroxidos láncreakció megy végbe, vagy pedig azért, mert az aromás vegyületek vannak túlsúlyban és ezek erős, sötétedéssel és 70 aszfaltos kicsapódással járó oxidációt okoznak. Végül kísérleteimből rájöttem arra, hogy az ásványolajszármazékokban levő aromás.