120935. lajstromszámú szabadalom • Berendezés iránykereső rendszerekben jelentkező nullhelyzetek megkülönböztetésére

Megjelent 1939. évi július lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 120935. SZÁM. Yll/d. (VH/j.)

OSZTÁLY. — T. 6157. ALAPSZÁM. Berendezés iránykereső rendszerekben jelentkező nullhelyzetek megkülönböztetésére. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. Tb. H., Berlin. A bejelentés napja 1938. évi április hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi április hó 7-ike. A találmány berendezés oly iránykereső rendszerekhez, amelyekben több nullhelyzet jelentkezik és amelyeket azért az alábbiakban többértelmű iránykereső 5 rendszereknek nevezünk és célja ily rendszereknél nullhelyzetek egymástól való megkülönböztetése. A berendezés főként kettős keretes irányzó rendszerekhez alkalmas és azért azt ilyen rendszer kapcsán 10 ismertetjük. Az 1. ábrában önmagában ismert kettős keretes rendszert tüntettünk fel, mely a két (Rj) éo (R2

) keretből és az oldalmeghatározáshoz való (H) segédkeretből van. 15 Mind a három keret síkjai egymással párhuzamosak és az egész rendszer a rajz síkjában lévő (a) tengely körül forgatható. Az (Rj) és (R2

) keretekkel vett feszültségek egymással szemben vannak 20 kapcsolva és azokat az (S) transzformátoron át az (E) vevőbe vezetjük. Az (S) transzformátor egyidejűleg a (H) segédkeretből jövő feszültséget is az (E) vevőre csatolja. Az (E) vevő kimenő:25 körében indikátor van, amelyet a rajzban mint (J) műszert tüntettünk fel. Ismeretes, hogy az ilyen kettős keretes iránykeresőnek az egész rendszer 360° körül való elforgatásakor négy nullpontja •30 van, amelyek a 2. ábrában az (R) vonal mentén láthatók. A (H) segédkeret karakterisztikája, sarkítása szerint. (A) vagy (Ai), melyeket szintén a 2. ábrában tüntettünk fel. A kétkeretes iránykereső két minimuma a segédkeret minimumaival 35 esik össze, míg a másik két nullhelyzet ezekkel szemben 90°-kal el van tolva. Az egyes nullhelyzeteket a találmány értelmében egymástól azzal különböztetjük meg, hogy az egymással szembe- 40 kapcsolt kereteket és a segédkeretet egymással úgy kapcsoljuk össze, hogy a helyes irány abban a nullhelyzetben jelentkezzék, amelyben a műszer mutatója a kettős keret forgásértelmével azonos 45 értelemben mozog. A találmányt a 3. és 4. ábrák kapcsán magyarázzuk. Ha feltesszük, hogy a (H) segédkeretet úgy kapcsoljuk a vevővel, hogy karakterisztikája a 2. ábrabeli (A) 50 vonal szerint folyik le, akkor a vevő kimenőkörében lévő (J) jelzőműszer az egész keretrendszer egy körülforgása közben a 3. ábrában feltüntetett görbe szerint változó kiütést ad. Az első kör- 55 negyedben tehát a kettős keretrendszernek 0°-tól 90°-ig, majd 90°-tól 180°-ig való forgatásakor, az (A) és (R) görbékkel meghatározott értékek szorzata pozitív kiütést ad. A 180°-tól 270°-ig és a 270°-tól 60 360°-ig terjedő két körnegyedben a műszer negatív értelmű kiütést ad, anélkül, hogy a kiütés a nullpont másik oldalára is átmenne. Ilyen átmenet az egyik oldalról a másikra csak 180°-nál és 360°-nál 65 fordul elő. Ez a két nullhelyzet viszont abban tér el egymástól, hogy a mutató mozgása az egyik esetben a keretek moz-