120925. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó cső

2 120925. nesvonalú elrendezéssel szemben lényeges előnyöket biztosít, mert szűk térben nagy teljesítőképességű rendszer központosítható és mégsem merülnek fel azok a neliéz­•5 ségek, amelyekkel egyébként ily nagy­számú elektróda yögzítése és az elekLró­dák közötti közök biztosítása végett meg kell küzdeni. Ha a rendszernek nagy szerkezeti bosz-10 sza van, akkor előnyös, ha az elektróda­lemezeket nemcsak egyik végükön lógjuk be, hanem ha egy vagy több helyen me~ revítésük végett szigetelő alkatrészeket al­kalmazunk. Evégből eljárhatunk úgy, hogy 15 egy csoport elektródái körül szigetelő­anyagból készült keskeny gyűrűt fekte­tünk, melynek hasítékaiba nyúlnak az eíektródalemezek toldatai. Ilyen gyüríí ugyanilyen eredménnyel minden egyes le-20 mezkoszorú belsejében is elrendezhető. Természetesen a további lehetőségeknek egész sorozata van, melyekkel itt nem kell behatóbban foglal kőzni. Az eíektródalemezek központos elrende-25 zése az aktiválást is nagymértékben meg­könnyíti, ami a rendszer központjából ki­indulva történhet. Az akLiválás hosszúra elnyújtott rendszereknél mindig nehézsége­ket okoz, melyeket a találmány szerinti •30 szerkezetnél megtakarítunk. Bizonyos esetekben ajánlatos, ha az áramnak fokozatról fokozatra való növe­kedését azzal vesszük figyelembe, hogy az elektródalemezeket csoportról csoportra ha­:S5 ladva, belülről kifellé szélesebbre készít­jük, úgyhogy az áramsűrűség mindig ál­landó marad. A meleg jó elvezetését a ta­lálmány szerinti szerkezet azzal bizto­sítja, hogy azok a keresztmetszetek, ame-40 Iveken a meleg elvezethető, belüliről ki­felé nőnek. Ezért az elektródalemezeken keletkezett meleg nem torlódik, hanem ne­hézség nélkül kifelé sugározható. A találmány szerinti szerkezet elvi fel­•45 építését az 1. ábra mutatja, (1) az elek­tronforrás, például közvetve, vagy köz­vetlenül fűtőit ízzókatóda, (2) a tértöltő­rács iés (3) egy vezérlőrács. Ezeket az elektródákat központosán veszi körül az 50 első lemezcsoport, mely szekunder-elek­tron-emissziójával az elektronáramot erő­síti. Ez a lemezcsoport nagyobbszámú (4) lemezből van, amelyeken a ^zekundereleik­tronok kiváltódnak, továbbá több (5) le-55 mezből és (6) huzalokból, amelyek az elektronokat a kívánt pátyákra terelik. Erre a belső lemezcsoportra kivül egy további, ugyanúgy vagy hasonló módon felépített csoport következik, amely a meg­előzőtől általánosságban csak abban kü- 60 lönbözik, hogy a lemezeken megfelelő na­gyobb potenciál van. Az egymásra követ­kező, központos elrendezésű lemezcsopor­tok száma tetszőleges lehet. Az anóda szin­tén több, központosán, henger alkotói rnen- 65 tén elrendezett (7) huzalból álíl. A 2. ábra a cső szerkezeti felépítését oldalnézetben mulatja. Az egész elek tróda­rendszerl a (8) és (9) üvegtalpacskák hord­ják. A tarlópálcikák egyben az egyes le- 70 mezrendszerek áramol ve/elő huzalai. A (10) anódahuzalok a (11; és (12) gyűrűk közöli vannak kifeszítve. Az anódahuza­lokra befelé (13) lemezekből álló koszorú következik, amelyek a szekunderemissziós 75 elektródákat alkotják. Ezeket (14) és (15) gyűrűkkel forrasztjuk egybe, amelyek a lemezcsoportokai hordozzák. A szekunder­emissziós elektródák között hasonló mó­don rögzített, a rajzban jobb áttekinthető- 8C ség végett fel nem tüntetett lerelőelektró­dák vannak. A vékony huzalból készült (16) elektródarészek két további (17) és' (18) gyűrű között vannak kifeszítve. Az eieklródarendszier felépítése befelé ha- 8E sonló módon folytatódik. A leírtakra kö­vetkezők még több központos lemezrend-; szer, végül egy vezérlőrács és egy tér­töltőrács. A szerkezet elvéből kiindulva, az elek- 9( tródák rögzítése a legkülönbözőbb módon történhet és a 2. ábrában feltüntetett rög­zítés csak példa. Az elektródák leírt rög­zítése előnyösen foganatosítható két egy­mással párhuzamos üveglemez között, mi- 91 mellett az üveglemezek egyidejűleg az edény záródarabjait képezik. További olyan elektródaelrendezést, ame­lyet az elektródák központos felépítése tesz lehetővé, a 3. ábrában tüntettünk fel, 1 amely azonban a berendezésnek csak egyik felét mulatja. Ennél & lemezalakú éiek­tródákat gyűrűalakban képeztük ki. A rendszer tengelyében elrendezett (19) izzó­katódát (20) vezérlőrács veszi körül, ame- 1 lyet kifelé haladva, az első erősítőfokozat gyűrűs elektródái és pedig a szekunder­emissziós (21) elektródák és a terelő (22) elektródák vesznek körül. Ezeket a gyű­rűké l a felvett példában szigetelőanyag- 1 ból készült (23) pálcák tartják, amelyekre szigetelő (24) köztartódarabokat toltunk.' Az anódál alkotó huzalokat a (25) hivat­kozási szám jelzi. Lemezalakú terelőetek­tródákon kívül, ennél a kivitelnél is a!- I kaim azhatunk vékony huzalból készült segédelektródákat. A vékony huzalból ké­szült gyűrűkéi ezután néhány hosszirány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom