120891. lajstromszámú szabadalom • Fényelem aluminium hordozóelektródával

2 120891. réteg folytán hajlamosak arra, hogy a hordozóelektródáról leváljanak. A találmány szerinti oxidhártya „meg­festését", amint a könnyöfémfelületnek 5 e kezelését — hasonlatosan a fentemli­tett alkálihalogén kristályok kezelésével vagy az alumíniumoxidkristályok meg­festésével — nevezhetjük, pl. a követ­kezőképen foganatosíthatjuk. Az oxid-10 hártyát egészen rövid ideig 100 C°-ot meghaladó hőmérsékleten fématom- vagy fémgőzsugár hatásának tesszük ki. A kísérletek azt mutatták, hogy bizmut­tal, ónnal vagy antimonnal különösen 15 jó hatást érhetünk el. Fém helyett re­dukáló gázokat vagy gőzöket, kivált­képen hidrogén-sugarat is alkalmazha­tunk. Különösen jó beágyazást érünk el, ha 20 a beágyazandó anyagokat pozitív ionok alakjában alkalmazzuk és azokat meg­felelő villamos mező létesítésével az oxid­hártyára löveljük. A hordozóelektródára később felvitt félvezetőanyag ionjait is 25 használhatjuk. Az oxidrétegnek e kezelése után a fél­vezető szelénréteget ismert módon, rá­olvasztással, ráporlasztással vagy rá­gőzöléssel vihetjük fel és azután az is-80 mert formáló eljárásokkal a kristályos fényérzékeny módosulatba vihetjük át. Különösen célszerű, ha a szelént rágőzöl­jük és a hordozóelektródát eközben ön­magában ismert módon melegítjük, úgy-35 hogy a szelén közvetlenül a kristályos módosulatában csapódik le. A szokásos elektródahőmérséklet ekkor 120 C°. En­nél az eljárásnál ajánlatos, ha semleges légkörben vagy vákuumban dolgozunk, 40 hogy a beágyazott anyagok a magasabb hőmérsékleten ne oxidálódjanak. Fölös mennyiségben való beágyazás előnyös lehet, mert ekkor a szelénréteg kristályos szerkezetében feltűnő javulás 45 áll be. Ha ugyanis nem vittünk fel fölös­leget, akkor a felgőzölt szelén gyorsabb felgőzöléskor csak bizonyos kisebb réteg­vastagság elérése után, vagyis kisebb késéssel kristályosodott. Emellett repe-50 dések keletkeztek és ennek folytán az aljzatról való leválásra volt hajlamos. Az így előállított fényelemek a gyártás folyamán egyenlőtlen minőségben voltak előállíthatók és nem voltak állandók. Ha 55 e hátrányokat ki akartuk küszöbölni, akkor a szelénréteg felgőzölését lényege­sen lassabban kellett foganatosítani, ami a gyártást elnyújtotta és az előállítási költségeket növelte. Ha a beágyazandó fémet a hordozó- 60 elektródára helyesen megválasztott fölös­legben visszük fel, akkor a szelénréteg­nek a hordozóelektródára való gyors fel­gőzölésekor, vagyis a perc tört részéig tartó felgőzöléskor is kifogástalan, tömör 65 ét, jól tapadó, hibamentes kristályos réte­geket kaptunk. Az így előállított fénv­elemek jóságának a feltétele, hogy a be­ágyazott fémfölösleget helyesen válasz­szuk meg, tehát az ne legyen túl kevés, 70 se túl sok. A beágyazott és fölöslegben felvitt védőréteg vastagsága a külön­leges viszonyokhoz, mint az elektróda­anyaghoz, annak felületi állapotához és felületi kezeléséhez, a szelénfelgőzölés hő- 75 mérsékleti feltételeihez és az előállítás egyéb részleteihez igazodik. így pl. cso­portos kísérlet folyamán a beágyazott és a fölöslegben felvitt fedőréteg összvastag­ságaként előnyösen 10-5 cm adódott, 80 amikoris az alapelektróda alumínium és a beágyazott fém bizmut volt. A bizmut­nak a használható beágyazott- és fedő­rétegvastagsága emellett 10~3 és 10-7 cm között feküdt és a legjobb értékeket, 85 miként említettük, 10-5 cm vastagság­nál állapíthattuk meg. A találmány nincsen alumínium hor­dozóelektródával és szelén félvezetővel ellátott fényelemekre korlátozva, hanem 90 azt észszerűen egyéb könnyűfémre és azok ötvözeteire és egyéb félvezetőanya­gokra is alkalmazhatjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Fényelem, kiváltképen szelénfény-95 elem, alumíniumból vagy egyéb könnyűfémből vagy könnyűfémötvö­zetből való alapelektródával, melyre jellemző, hogy az alapelektródának a félvezetőréteget hordozó könnyű- 10 fémoxidhártyájába fém- vagy redu­káló anyag van ágyazva. 2. Az 1. igénypont szerinti fényelem kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a beágyazott fém bizmut, ón vagy 10 antimon. 3. Az 1. igénypont szerinti fényelem kiviteli alakja, melyet az oxidhártyá­ba beágyazott hidrogén jellemez. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike 11 szerinti fényelem kiviteli alakja, me­lyet a beágyazáshoz használt fém oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom