120748. lajstromszámú szabadalom • Nyomótöltőirón
4 120748. (45) hüvely a (40) csőr észt körülvevő (146) csavarrugó mellső támaszát alkotja. E (46) rugó, hátsó végével, a (47) bélkészlettartálynak a (40) csőrészt körülfogó, szűkí-5 tett mellső végének fekszik, mely tartálynak a szűkítés mögött, a falban, két egymással szembenfekvő (48) haránthasitéka van. A (48) haránthasilékokon a villaalakú 10 (49) tartódarab úgy van átdugva, hogy a két villaszárral a (35) szorítófogócső (38) nyakát körülfogja és ilymódon a (47) bélkészlellartályt a szorítófogóval összeköti. A (35) szorítófogócső hátsó végén levő (37) 15 tárcsa a (47) tartály fenekét és a belek számára a szorítófogóhoz való bevezetődarabot alkotja. -- A villaalakú (49) tartódarab oly hosszú, liogy a (48) nyílásokból még kiáll; kiálló (50) végeivel a (14) hü-20 velyuek két (16) nyílásába nyúlik és helyzetében a rátolt (3) közbenső hüvely tartja. A nyomótöltőirón hátsó végét a 9. ábra felső része hosszmetszetben mutatja. A 25 (47) bélkészlettartály hátsó végéin az (51) nyomósüveg van, amely a csövet hátrafelé lezárja. A (35) szorítófogócső az (52) belet tartja, amelynek a csúcsszorítóban levő (31) bél támaszkodik. 80 A találmány szerinti nyomótöltőirón működése a következő: A belső részeknek az 1. ábrán feltüntetett állásában a (41) rugó a (35; szorítófogócsövet hátra nyomja, a (36) szorító-35 pofákat erősen beszorítja a (13) szorítógyűrűbe és az (52) bélhez nyomja. A (2) csüccs a (16) rugó hatása alatt áll, mely a (47) bélkészleltartályt. ezzel a villaalakú (49) tarlódarabot, valamint a (11) hüvelyt iO és az evvel összekötött (2) csúcsot is hátrafelé nyomja. Ezt a mozgást a (2) csúcsnak az (1) köpenyhüvely mellső széléhez való ütközése határolja. A (49) tartódarabnak még van játéka a (35) szorítófogócső (37) 45 végtárcsájához való ütközésig. A csúcsszorító által tartott (31) bél az (52) bélnek támaszkodik. A (21) cső (26) hátsó vége a (27) rugó nyomása alatt a szoritófogó mellső végének támaszkodik. 5ü Az (51) nyomósüvegre gyakorolt nyomáskor a (47) bélkészlettartály a (19) tartódarabbal, egyelőre minden más rész mozgása nélkül, annyira előre mozog-, míg a (49) lariódarab a szorítófogócső (39) 55 vállának ütközik. Eközben a (46) rugó összenyomódik, a (49) tarlódarab a (14) hüvely (16) nyílásainak a hátsó széléről leemelkedik és így a (2) csúcs a rugónyomástól tehermentesül. A további előremozgásban már most a 60 (35) szorítófogócső kényszermozgásúan részt vesz. A szorítófogó eközben az (52) belet addig viszi magával előre, míg a magával vitt (13) szorítógyűrű, a (12) ütközőre való felfekvés folytán, a fogótól 65 elválik. A mozgás ezen része közben a (2) csúcs nyugalomban maradhat.. Ez esetben a (31) bél, az (52) bél előretolása útjával, a csúcsszorítón át előre tolódik. De lehet- 70 séges az is, hogy a csúcsot, amelyet a (46) rugó nem nyom többé vissza, a (31) bél súrlódása és a (27) rugó nyomása is már előreviszi. Ha nem, akkor a csúcs az előretolás utolsó részében, miután a villa- 75 alakú (49) tartódarab a (14) hüvely (16) nyílásainak mellső széléhez ért, kényszermozgásúan tolódik előre, miközben a (31) belet is magával előre viszi. Az eközben a (36) szorílópofák által elengedett (52) bél 80 utána esik. A (14) hüvelynek az előremozgásál a (20) vállnak (2. ábra) a (3) közbenső hüvely (5) mellső szélére való felfekvése határolja. A szoritófogó előremeuelele közben a 85 (24) cső állandóan a fogó mellső végének fekszik. Mihelyt a (13) szorítógyűrű a (36) szorítópofákat szabaddá teszi, ezek széjjclfeszülnek. Ezt a mozgást az is támogatja, liogy a (24) cső kúpos (26) hátsó 90 vége a (27) rugó nyomása által a (36) pofák közé hatol és azokat széjjelnyomja. A 2. ábra valamennyi rész állását az előretolás befejezése után mutatja. Ha a nyomás az (51) íiyomósüvegre meg- 95 szűnik, akkor a (44) és (46) rugók hatása alatt a (35) szoritófogó és a (47) bél-kés zletlarlály, a villaalakú (19) tarlódarabbal, visszamegy. A visszamenetkor a (36) szorítópofák az (52) belet addig nem viszik 100 magukkal vissza, amíg az ugyancsak viszszatoll (13*) szorílógyűrű a (11) liálsó ütközőjéhez fekszik és a (36) szorítópofákat kissé zárja. A szorítópofák ezután a szorítógyűrűbe még tovább behúzódnak és 105 eközbein az (52) belel ezen «szorítóút»-tal magukkal hátra viszik. Az (52) bél és a (2) csúcs állal tartott (31) bél között így hézag képződik. Ez azzal lesz kiküszöbölve, hogy a (2) csúcsot is a visszamenő (49) tarló- 1.10 darab a (11) hüvely révén ismét visszahúzza, míg a (2) csúcs hátsó széle az (1) köpeiiyliüvely mellső szélének ütközik. A (2) csúcs mozgási útja úgy van méretezve, hogy legalább egyenlő a fogó «szo- 115 rítóút»-jával. A (2) csúcs mozgását a (31) bél is követi és így ismét nekifekszik az (52) bélnek. '
