120748. lajstromszámú szabadalom • Nyomótöltőirón

Megjelent 1939. évi június hó 1-éis. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 120748. SZÁM. IX/a/b.. OSZTÁLY. — F. 8369. ALAPSZÁM. Nyomótöltőirón. Gelbr. Fend, cégr Pforzheim. A bejelentés napja 1938. évi április hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1937. évi április hó 29-ike. A különböző fajtájú nyomótöltőirónok közül különösen azok váltak be, melyeknél a bél szorítógyűrűvel együttműködő szorítófogó révén lesz előretolva. Az ilyen 5 nyomotöltőirónoknál a szorítógyűrű a szorílófogót általában zárva tartja, a szorítófogó előremenelele közben azonban, a bél megkívánt előretolása után, oldódik és csak a szorítófogó vissz,amenelelének végső 10 szakaszában záródik ismét. Ennél a kivitelnél a bélnek a megszorítása különösen megbízható és ennek következtében a bélnek biztos, kényszermozgású előretolása biztosítva van. Az ilyfajta nyomó töltőiró-15 nak azonban az a hátránya, hogy amikor a bél már rövid, azt csak a csúcsszorító tartja, a szorítófogó pedig a következő bélre hat. Ilyenkor a szorítófogó a visszamenéskor a benne levő belet akkor ra-20 gadja meg, amikor a fogó kezd a hátsó ütközőjének való ütközés által rögzíLett szorítógyűrűbe behúzódni. A szorítófogó ezután még egy darabon a szorítógyűrűbe húzódik, míg teljesen rögzített lesz és 25 e «szorítóút»-on az általa megragadott belet szintén hátrafelé viszi. Ezen hátrafelé utat azonban a csúcsszorítóban levő maradékbéldarab nem teszi meg", úgyhogy közte és a szorítófog által megragadott bél 30 között hézag keletkezik. E hézag következtében a maradékbéldarab az íráshoz való használatkor visszatolódik. Ez a folyamat az írásnál igen zavarólag hat. Ezeknek az irónoknak további hátránya az, 35 hogy a szorí tó fogó által többé már nem tartott maradékbéldarab a csúcsszorítóban könnyen foroghat. Ez is akadályoz az írásnál. Ezeket a hátrányokat azzal kísérelték kiküszöbölni, hogy a szorítófogót igen messze a csúcsüregbe, a csúcsiiyilás köz- 40 vetlen közelébe tolták előre. így természetesen a maradékbéldarab hossza csökkent. Az irón csúcsát azonban ebben az esetben, a fogó vastagságának megfelelően, a csúcsnyílás közvetlen közeléig ki kell 45 fúrni, minek következtében az elől oly gyenge lesz, hogy ütés által, pl. leeséskor, igen könnyen megsérül annyira, hogy az irón hasznavehetetlenné válik. Ismeretesek továbbá oly nyomótöltőiró- 50 nok is, amelyeknél két rugóhatás alatt álló mozgatható fogó van. Ezeknél ugyan a maradékbéldarab nem tolódlik vissza és a csúcsban nem forog, azonban az a hátrányuk, hogy a laza szorítógyűrűvel 55 együttműködő fogóról és az evvel összekötött előnyökről le kell mondaniok és hogy azonkívül a belet a nyomóirón nemhasználatánál csak akkor lehetséges az irónba elülről egészen visszatolni, ha a 60 nyomóirónt eközben hegyével felfelé tartjuk, úgyhogy a bél, az őt körülvevő csőben visszaeshet. Végül javasolták még a nyomó töltőirónok oly kiképzését, amelynél a mozgatható 65 szorító gyűrűvel együttműködő szorítófogón kívül, mozgatható csúcsszorító van, melyet a szorítófogó, előremozgásának a végén, előretol. Ennek az irónnak is az a hátránya, hogy a maradékbéldarab az irón- 70 inak az íráshoz való használatakor hátramegy. Azonkívül a csúcsszorítóra ható erős rugónyomás a bélnek a csúcsszorítón való áthatolását megnehezíti. A találmány oly nyomótöltőirón, amely 75 a különböző ismeretes szerkezetek vala-