120742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénben szegény acél hőkezelésére

t Megjelent 1930. évi Június hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 120742. SZÁM. XII ('. OSZTÁLY. — E. 5193. ALAPSZÁM. Eljárás szénben szegény acél hőkezelésére. Westinghouse Electric & Manufacturing- Company, East-Pittsburg*, mint Edward L. Robinson, wilkinsburgi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1937. évi október hó 30-ika A. E. Á.-beli elsőbbsége 1936. évi október hó 30-ika. A találmány eljárás szénszegény acél­nak, különösen acéllemeznek hőkezelésére, mely eljárás célja mérsékelt keménységű, nagy duktilitású termék. A találmány értel-5 mében ezt azzal érjük el, hogy az acéltes­teket az a/y átalakítási pont felett, védő­gázatmoszférában hevítjük, azután 900 és 700 C° közötti hőmérsékre lehűtjük és e hőmérsékleten mindaddig tartjuk, amíg az 10 a-vasnak lehűléssel bevezetett kiválása befejeződött, majd ezután az acél testeket mégegyszer a fentemlített átalakítási pont főié hevítjük, végül e pont felett fekvő hőmérsékletről a környezet hőmérsékle-15 tére hűtjük. Mélynyújtás céljaira való acélszalagok előállításánál az acélt hidegen és melegen való sajtolással hozzák a kívánt vastag­ságra. E megmunkálás következtében az 20 acél, különösen, ha annak szénlartalma 0.1 "/'o alatt van, kemény lesz és viszonylag kis duktilitású, ezért úgy járnak el, hogy az acélt hengerlés után kiízzitják, mimel­lett a kiízzitás folyamata körülbelül 48 25 óráig tart. Ez a hosszú munkaidő a gazda­ságosság szempontjából kedvezőtlen. Ha az ízzitás idejét egyszerűen megrövidítjük, úgy a kívánt duktilitás ugyan elérhető, azonban ilyenkor az acél rendszerint oly kemény, 30 hogy a lemezek húzásakor a matricák túlságos gyorsan tönkremennek és a le­mezek vetemednek vagy elhúzódnak. Ezt a hátrányt a találmány szerinti eljárásnál kiküszöböltük és az új; eljárás lehetővé leszi azt, hogy igen rövid idő alatt csak 35 kevéssé kemény és nagy duktilitású anya­got kapjunk. A találmány szerinti eljárás foganatosí­tásánál az acélt, különösen acéllemezt, melynek kis széntartalma van, a hengerlés 10 folyamata után, célszerűen villamosan fűtött kemencében, védőgázatmoszférában hőkezeljük. A védőgázatmoszféra létesíté­séhez felhasználhatunk minden olyan gázt, mely az acél oxidációját hőkezelés közben m meggátolja. Ilyen gázok például a hidro­gén, disszociált ammóniák vagy nitrogén, vagy olyan gázkeverék, amely például szénmonoxidból, nitrogénből, hidrogénből és metánból van. 50 Hogy az acél elveszítse azokat a feszült­ségeket, amelyek abban hengerlés közben keletkeztek, azt védőgázatmoszférában kö­rülbelül 935—1000 C° hőmérsékletre he­vítjük és e hőmérsékleten mindaddig tart- 55 juk, amíg' az acél a/y átalakulása be nem következett, vagyis amíg a szén oldatba nem ment. Gyakorlatilag elegendő, ha az acélt a fentemlített hőfokon csak kb. 1 percig tartjuk. Ekkor a karbidok oldó- 60 dása lényegében befejeződött és elértük a szénnek a a-vasban lényegileg homo­gén oldatát. Ezután az acélt 900 és 700 C° közötti hőmérsékletre gyorsan lehűt­jük, hogy az a-vas kiváljon. Az a-vas 65 gyakorlatilag teljes kiválását a fentemlítetlt hőmérsékleten már 1 perc lefolyása után elérjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom