120668. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet szövetvégek felfüggesztésére
Megjelent 1939. évi jiinius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁfi SZABADALMI LEIRAS 120668. SZÁM. XIV/e. OSZTÁLY. — //. 10373. ALAPSZÁM. Szerkezet szövetvégek felfüggesztésére. Ma se h 1 ne 11 fa bri k Friedrich Haas Kom. Ges-., ezelőtt Maschinenfabrík Friedrich Haas Ges. 111. b. H. cég", Lennep (Németország). A bejelentés napja 1938. évi julius hó 11-ike. Ausztriai elsőbbsége 1937. évi december hó 24-ike. Szövetdarabok szárítása ismert módon úgy történik, hogy a szöveteket hullámosan rudakra függesztve, meleg" levegő hatásának teszik ki. A szövet az (R) rudakon 5 függ (lásd a mellékelt rajz 1. ábráját), még pedig egészen kb. 6 m hosszúságú ráncokban. A szárítás legrégibb módja szerint a szárítótér lenekén fűtőcsövek vannak, melyek-10 bői meleg levegő emelkedik fel. Újabb időben arra tértek át, hogy a 2, ábrán látható módon a (G) szövethullámokba (V) ventilátorokkal előmelegített levegőt nyomnak, ahol is a levegő í'elül-15 ről lefelé halad. Mennél erősebb a szellőztetés, annál gyorsabb a száradás menete. Azt is hitték, hogy a teljesítmény azzal fokozható, hogy a szárítótérben minél több szövetet helyezünk eli : Az erre legalkalma-20 sabb módnak az látszott, hogy a szövethullámok hosszát a lehető legnagyobb mértékre terjesztették ki, nevezetesen addig a határig, amelyen belül a hullámok önsúlyának a szövetre még nincs káros ha-25 tása. Arra még nem gondoltak', hogy a teljesítménynek a szövethullámok hosszához való viszonyát szabályozzák. Ebben az irányban végzett kísérleteink rendkívül 30 meglepő eredményre vezettek. A teljesítmény akkor, ha a szövethullámok hosszát a legnagyobb hossztól zérusig csökkentjük, vagyis addig, amikor a szövetet az (R) rudak felett kifeszített állapotban ve-35 zetjük el, mindössze 40%, Olyan gép, mely 3 m szövethullámhosszt enged meg és óránként pl. 100 kg. vizet gőzölögtet el, ezek szerint zérus sízövethullámhossznál és a szövet egyenes vezetése mellett még mindig óránként 60 kg vizet gőzölögtetne el.! 40 Ennek oka az, hogy a levegőnek a szövetre kifejtett hatása erőteljesebb, ha a levegő a kifeszített szövetet éri. Ez a megfigyelés arra a következtetésre vezet, hogy a szövethullámok hossza és 45 a szellőztetés közötti aránynak valahol optimuma van, mely adott térben a legnagyobb teljesítményt szolgáltatja. Erre irányuló kísérletek azt mutatták, hogy a legnagyobb teljesítményt akkor kapjuk, ha 50 aránylag rövid szövethurkot két rúdon függve légárammal fel fúvatunk, A 3.- ábra gyakorlati megoldás példáját szemlélteti. A (G) szövetvég az (Rl, R2) rudakon hurkok alakjában függ, még pedig 55 két-két. rúd között 1—1 hurok van. Emellett arról gondoskodunk, hogy a rudak külső vonalainak «A» távolsága körülbelül a felfúvott alsó hurokvég «S» bőségének feleljen rnqg. Ekkor minden egyes' t,o hurok szellőztetése még olyan erélyes, mint amilyen lenne, ha a szövetvéget az (Rl, R2) rudak felett nyujtottan vezetnők el, s'őft a levegő hatása annyiban még kedvezőbb, mert a hurkokon belül szélesség- 65 irányban simítóan is hat* Kreppes szövetek zsugorodását a gyenge rázó mozgás, melynek a hurkok a légáram hatására ki vannak téve, jelentékenyen támogatja. Igen lényeges az is, hogy a szövetnek két 70 rúdon való vezetése következtében az érintkező felület is jelentékenyen csökken.
