120616. lajstromszámú szabadalom • Villamos erősítő
4 120616. fázisállandója egyenlő, vagy egész-szániú többszöröse 77-nek. adott teljesítményét és megváltoztatja azon impedanciát, amelybe dolgozik. Ha a (2) erősítő által kiadott áram 0, az (R2 ) ellenállás végtelen lesz és ezen im-5 oedancia, amelybe az (1) erősítő dolgo-X2 zik. nagvságú lesz. Ezen impedancia csökken, ha (I2 ) növekszik és fele értékét éri el, ha (I2 ) és (I3 ) egyenlők. Magának a terhelésnek az effektív ellenállása rueg-10 növekedett, de a csatoló áramkör megfordító tulajdonsága következtében az erősítő kimenő pontjain jelentkező látszólagos ellenállás csökken. Ezen megfordító tulajdonság közös sajátsága minden re-15 aktív átvivő áramkörnek, amelynek a páratlan Több részből álló áramkörökben, mint amilyenek a hullániszürők, a fázisállandó foko-20 zatosan növekszik a frekvenciával az átvitt sávon belül és a különböző frekvenciáknál ^különböző páratlan többszöröseit érheti el. Minden ilyen frekvenciánál megtalálhatjuk az impedanciafordító tu-25 lajdonságot. Ezen frekvenciáknál továbbá ,1 kimenő áram független a terhelési imoedancia értékétől mindaddig, amíg a feszültséget a bemenő kapcsokon állandó értéken tartjuk. (I; ! ) számára ezt a (3) 30 egyenlet fejezi ki. A modulációs ciklus csúcsánál, amikor is az egész kimenő teljesítmény a legnagyobb, kívánatos, hogy a terhelés egyenletesen legyen megosztva a két 35 ?rősítő között. Ez az (X) reaktanciák és (R) terhelő ellenállás közötti bizonyos arányosságot kíván meg, mint a következőkből látható: A (3) egyenletből a két erősítő kimenő 40 teljesítménye Vx I, V, V,. X es V2 V2 V! V: X (6) A feszültségek csúcsértékeinél a (VJ,) 45 és (V-J.,) egyenlősége megkívánja, hogy 2V, V2 X R vagy 2R X V, (7) Ha mindkét erősítő csövei azonos típusúak, ezek többnyire legnagyobb teljesít- 50 ményüket előnyösen ugyanazon a kimenő feszültségen fogják szolgáltatni, amely esetben az (X) és (R) között megkívánt összefüggés X - 55 lesz. Különleges esetekben kívánatos lehet, hogy a két erősítő különböző legnagyobb feszültségekkel dolgozzék, vagy, hogy a terhelést más arányban osszuk meg kö- 60 zöttük. Minden esetben a reaktancia és a7. ellenállás között található lesz megfelelő összefüggés, amellyel a csatolás lényeges feltételei létrehozhatók lesznek. Arányos (lineáris) erősítéshez szük- 65 séges, hogy a terhelő impedanciánál a feszültség arányosan változzék a rendszerre ható és a modulált hullámok áramforrásából bejövő feszültséggel. Az 1. ábrában a modulált hullámok forrásából 70 bejövő feszültség a rendszerre az (a, a') pontokon hat, a terhelési feszültséget pedig a (b, b') pontokon mérjük. Ha ezen feszültségek egymással arányos összefüggésben állanak, úgy a teljes terhelési 75 áram, amely közvetlenül arányos a terhelési feszültséggel, szintén arányosan fog változni a bejövő feszültséggel. A 2. ábrán látható, egyszerűsített rendszerben, ahol a (2) erősítő kimenő kapcsai 80 közvetlenül a terhelésre vannak kötve, a terhelésre ható feszültség azonos az erősítő kimenő (V2 ) feszültségével. A csatoló áramkörök jellemző sajátsága és a bejövő feszültségek fázisviszonyai kö- 85 vetkeztében az erősítő kimenő áramkörében a különböző áramok és feszültségek nagyságai a (3) egyenlet által kifejezett összefüggésben állanak egymással. Hogy a kimenő feszültség görbéjének egyenes- 90 ségét biztosíthassuk, ahhoz az erősítő rácsaira ható bejövő feszültségek nagyság szerinti változásának további befolyásolására van szükség. Ha feltesszük azt, hogy a kimenő feszültségnek és az 95 összes kimenő áramnak ezen arányosságát elértük, akkor más feszültségek és áramok megfelelő változásai a kimenő áramkörben szintén meghatározhatók és ezekből a bemenő feszültségek befolyáso- 100 lásának szükséges jellemző módja is levezethető. A 3. ábrában a kimenő feszültségeknek és áramoknak megkívánt változása fel van tüntetve az áramforrás ^VoVval 105 jelölt feszültségének a függvényében. Ezen ábrában (Vo) értékei mint abseis-
