120562. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fényhatások átalakítására villamos hatásokká

2 120363. ján. E (3') fényképről egy egyszerű elektromos lencse, mely az (5) és ((5; fegyverzetekből áll, vetít eleklrónképel (7) lemezre. E (7) lemez oly (8) szigetelő csil-5 lámlárcsából áll, mely a cső belseje felé fordított oldalán picike (7a) fotocellák mozaikszerűen felosztott rétegét tartalmazza, míg másik oldalán összefüggő (7b) ellenelektródát. Ez uté>bbi közvetlenül vagy kon-10 denzátor útján földelt. A (9) sugarakkal ábrázolt primerelektrónoknak oly transzverzális mágnesmezőn kell áthaladniok, mely a papír síkjára merőleges. Ezek ekközben a rajzolt módon lehajlanak. Az 15 (5a) ellenelektród, mely az (5; elektróddal gyakorlatilag egyenlő potenciálú, a (9) elektrónokai a mozaikra való érkezésük előtt lefékezi és ezek a mozaikot 100 Voltnál kisebb feszültséggel érik el. E kis se-20 bességnél már nem képesek szekimdereleíktrónokat kiváltani a (7a) rétegből, hanem csupán e réteg részecskéit különböző erősen negatívra töltik fel. E (7a) réteget most már oly módon, amint azt másutt, a 25 814085. sz. francia szabadalmunkban már leírtak, (11) optikai rács (12) tárgylencsén keresztül megvilágítja és ekközben pontonkint kisüti. Ekkor váltakozó erősségű elektrónáramok keletkeznek képele-30 ménként, mimellett az elektrónok száma egyenlő azoknak a (9) elektronoknak az időbeli összegével, melyek egymásután érték el a tárolási idő alatt az illető képelemet. Minthogy ez elektronok a lemezt el-35 hagyják, tehát a (9) elektronokéval ellenkező repülési irányuk van, ezeket a (10) mágnesmező ellenkező köralakban hajlítja el. A (13) pályát megjelöltük. Az elektrónokat a (14) anód a rétegből kisza-40 badítja. Ezek után az elektronsokszorozóból ismeretes módon egy első (15) antikatódhoz érkeznek, ott erősített szekunderelektrőnokat váltanak ki. melyek (16) pályáját berajzoltuk és melyek most már 45 (17) antikatódhoz érkeznek és így tovább. Minden ityfajla hozzáadódó fokozal hozzátartozó új anóddal van ellátva. így a (16) pályáké (18)-cal van jelölve. Az egymásrakövetkező anódok potenciáljai egymáshoz 50 képest mindig ugyanazzal a feszültségértékkel vannak pozitív irányban eltolva. Minden gyorsító anód a hozzátartozó lemezzel össze van kötve, tehát a (14) anód a (15) antikatóddal, a (18) amód a (17) 55 antikatóddal és így tovább. Az utolsó antikatód. jelen esetben (17). egy (19) csatolóellenálláson át van az utolsó (20) gyorsítófeszültséggel összekötve, úgyhogy ez ellenállásra (22) végerősítő rákapcsolható, mihelyt az ott rendelkezésre álló feszült- 60 ségek ez erősílőcső zajfeszültsége fölé kerülnek. Az 1. ábrán a primer és szekunder áramok térbeli szétválasztására mágneses mezőt alkalmaztunk. Természetesen ehelyett 65 ismeretes elektrosztatikai optika is alkalmazható. Továbbá az egyenes irányban áttekinthető (5, 6, 5a) primer leképezési optika és a beépített (4) optikai fordítótükör helyeit, mágnesesen vagy villamo- 70 san görbített sugármenettel való leképezés is alkalmazható, melynél az il vfaj la fordítótükör nélkülözhető. A világító pontokból álló (11) rácsozófelület ugyancsak előállítható technikai fényforrású mechanikai 75 sízétbontógéppel, vagy pedig Braun-féle cső vi 1 ág íté>e rny őr ácsá v al is. Ezeknek az összes kiviteli alakoknak, mclyekheiz még mások is sorolhatók, a találmány szerinti ismerte lőj ele közösen az, 80 hogy a (3") képeredetiről mindenekelőtt elektrónképet vetítünk egy tároló mozaik-Delülelre, hogy ezt aztán fénnyel pontonként kisüt jük és hogy az ennél szabadabbá váló tárolt elektrónáramokat szekunder- 85 emisszióval való közvetlen áramerősségerősítés útján a későbbi csőerősíi ők zajszintje fölé erősítjük. A tároló fotocellák pontonkénti kisütésének leírt folyamata csak akkor megy 90 végbe a magyarázott módon, ha sötét állapotban e cellákból semmiféle észlelhető szekunderemisszió nem indul ki. általában, tehát 100 és 2000 'Volt feszültség közötti sebességű elektrónsugarak esetén nem ez 95 az eset, hanem a cellák az érkező sugár körülbelüli potenciáljára töltődnek fel és a rájuk érkező sugár erősségétől függetlenül ezen a potenciálon vesz,legelnek. A találmány szerint tehát vagy az érkező su- 100 garat kell lefékezni, úgy. hogy az elektronok a réteget 100 Volt alatti sebességgel érjék -- ez a magyarázott — hengerlencsén kívül úgy is bekövetkezhet, hogy a (6) cső falát vezető réteggel, pl. grafit- 105 spirális alakban vonjuk be és e spirális végeire a kívánt zárópotenciálokat kapcsoljuk. -- utólagos lassítás —. vagy pedig a kívánt hatás 2000 Voltnál gyorsabb sugarak alkalmazásával érhető e!,, minthogy 110 bizonyos sebességtől kezdve a szekundere-misszió már nem elegendő az érkező és távozó elektrónok közötti áramegyenlegnek a fedezésére és ezután már a primeráram-i erősséggel arányos pontonkénti feltöltés 115 következik be. Ekkor még a mágneses