120554. lajstromszámú szabadalom • Vetítőeljárás
vatjuk. Hogy a képszerű eloszlást mindenkor híven vigyük át, két-két egymásután következő képsík között elektronoptikai reprodukciót létesítünk. 5 A rajz 2. és 3. ábrája ez eljárás egy-egy kiviteli példáját tünteti fel. Azonos hivatkozási jelek az 1. ábrán feltüntetetteknek megfelelő alkatrészeket jelölnek. A 2. ábra szerint a. tárgyat a. (IS) tükör közbe-10 iktatásával a (4) fényérzékeny katódára reprodukáljuk. A csőben Öt (11) erősítőháló van és ezek mögött (12) erősítőfoiia. A (12) fóliából kiinduló elektronok az (5) reléernyőro jutnak, amelynek ebben az 15 esetben változtatható a tükröző hatása. Az ütköző elektronáram helyi erőssége szerint az (5) ernyő a reá irányított fénynyalábot többé vagy kevésbbé erősen veri vissza. Az (5) ernyőből kiinduló és a 20 (8) optikán, valamint a (9) ernyőn keresztül a vászonra vetített fényelosztás tehát minden pillanatban megfelel a (4) fényérzékeny katódán uralkodó fényeloszlásnak. ,25 Az. erősítőhálók között a feszültséget úgy választjuk meg. hogy lehetőleg kedvező elektronsokszoroKÚst érjünk cl. A (12) fóliára az elektronoknak nagyobb sebességgel kel! ütközni, mint a hálókra, ha 30 primérelektrononként ugyanannyi szekundér elektront akarunk előállítani, minthogy a fóliába hatoló elektronok n szekundérelektron-felszaIKUIííás e 1 őtt cnergiájuk egy részét elveszítik. 35 A (12) fóliának ebben a. berendezésben két további feladata, van. A (4) fényérzékeny kutodát védi a, (6) fényforrás fényétől, amely különben a képkontrasztokai olmosódottá. tehetné vagy teljesen eltör-40 zíthatn:'.. A (12) fólia és a cső fala 'között ugyanebből a célból még egy gyűrűalakú. kb. ugyanabban a. síkban fekvő (19) ellenző v;U!. Ezenkívül a (12) fólia az utolsó előtti í-5 "'."agy még távolabbi hálókból eredő, nagysebességű elektronokat elnyeli, vagy legalább is lefékezi. Hymódon elérjük, hogy az (5) ernyőre csak lényegileg egyenlő sebességű elektronok jutnak, 50 A (4, 11, 12) és (5) elektródáik között az elektronoptikai reprodukció mindig azonos nagyságban történik, még pedig a/eg yen árammal átfolyt (13) tekercs segítségével, amely a cső belsejében homogén 55 mágneses mrjzőt létesít. A relóernyő nyilvánvalóan elektrooptikai anyagból, vagy változó fény átrngedő-képe.sségü anyagból vagy raszterből, vagy kis féuyszelcpek rétegéből stb. is állhat. Emellett elvben közömbös, hogy a reléernyő befolyásolása 60 az elektronok ütközésekor előálló feltöltődéssel, felmelegedéssel, vagy más hatással történik-e. A lényeg esupán, az, hogy lehetővé tegye vetítőfényí'orrás fényének átalakítását olyan fényeloisztássá, 65 amely mindenkor megfelel az ernyőre eső elektronsűrűség elosztású nak. Elektrooptikai anyag alkalmazásakor a besugárzás természetesen sarkított fénnyel történik. Ebben a -beiendezésben a (8) optika tengelye az (5) ernyő síkjához viszonyítva ferde. Ennek ellenére éles reprodukció készíthető, ha a vetítőfelület is ferde elhelyezésű a ráeső fénnyalább tengelyéhez 75 viszonyítva, emellett azonban tekintettel kell lenni az optika távlati nagyítására; a képtorzulás, amely emiatt esetleg előáll, pl. a (3) eső belsejében történő elektrooptikai reprodukciónál létesített ellenié- 80 tos torzítással kiegyenlíthető. A 3. ábra szerinti berendezésben két (14) erősítősík; fólia, a 'harmadik pedig háló alakjában van. Hogy ebben az esetben is csak meghatározott sebességű 35 elektrónokat irányítsunk az (5) ernyőre, a cső végénél eltérítést létesítünk. Ebből a célból a csövet végénél meghajlítjuk és Hel-mholz-tekercs-szerű (16) mágneses eltéri tórendszer* alkalmazunk. Ez utóbbi 99 árammal átfolyt, párhuzamos síkokban fekvő két gyűrűből áll, amelyek egyike a eső fölött, másika pedig a cső alatt van. Ekkor a hálóból kiinduló valamennyi elektron pályája ívelt lesz ós az (5) er- 95 nyőre irányul. A n agy sebességű elektrónok a (17) falbevonatra esnek, tehát a reprodukciót már nem befolyásolhatják hátrányosan. Az ek'kíroopüka ebben az esetben 100 elektrosztatikai lencsékből áll. amelyek (15) megszakított hengerek vagy falbevc-11atok alakjában vannak és a hozzájuk tarló:/} fóliákkal, illetve hálókkal azonos lehet a potenciáljuk. A jobboldali végen io5 egyik lmciseelektróda a falbevonatba mehet át, amelyet szükség esetén feketére készítünk. Relé-ernyőként változó átengedőképossi'gű ernyőt használunk. A (7) gyűjtő- no lencse ebben az esetben az, ernyő mögött van közvetlenül a cső falára ragasztva. A relé-ernyő visszasugárzása a (4) katódára ebben a berendezésben még akkor is elkerülhető, ha a (14) fóliák helyett hálókat 115 alkalmazunk, minthogy a eső liajlását úgy
