120539. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkapcsolás rövidtartalmú zavarokot határoló, illetőleg elnyomó eszközökkel

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 130539. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — JB. 7221. ALAPSZÁM. Rádióvevőkapcsolás rövidtartamú zavarokat határoló, illetőleg elnyomó eszközökkel. Iíadio Corporation of America cég1

, New-York, mint Landon Vernon Dávid, Colliugswood, N.-J.-i lakós jogutódja. A bejelentés napja 1937. évi április hó 26-ika. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1936. évi április hó 29-ike. A találmány rádióvevőkapcsolás, amelyben rövidtartamú zavarokat határoló vagy elnyomó eszközök vannak. Rádiójelek vételét légköri zavarok, va-5 lamint kapcsolók nyitása vagy zárása, vagy villamos járművek áramszedőinek szikrái előidézte zavarok fellépte sokszor megnehezíti. Ezek a zavarok általában rövid tartamúak és nagy ampJitudójúak. Isrne-10 rétes, hogy az ilyen zavarok kiküszöbölésére rádióvevőkapcsol ásókban olyan eszközöket alkalmaznak, amelyek a zavarok amplitúdóját határolják vagy a ve vő kapcsolást a zavar fellépte alatt hatástalanná 15 teszik. Természetesen kívánatos, hogy ezek az eszközök a felfogott jelet lehetőleg kevéssé befolyásolják. Ezért az ismeretes kapcsolásoknál mindenkor intézkedéseket tesznek, hogy a zavart kiküszöbölő eszkö-20 zők csak olyan zavar vételekor jussanak működésbe, amelynek amplitúdója a legnagyobb jelamplitudónál, általában tehát a felfogott jel kétszeres hordozóhulMmamplitudójánál nagyobb. Az ismeretes kap-25 csolások hátránya az, hogy azok a legnagyobb jelamplitudónál kisebb amplitúdójú zavarokat nem nyomják cl. A találmány célja olyan kapcsolás létesítése, amely azokat a zavarokat is elnyomja, 80 amelyeknek amplitúdója a legnagyobb jelamplitudónál kisebb. E célból a találmány értelmében a zavarokat határoló, illetőleg elnyomó eszközöket a kisfrekvenciájú erősítő egy ré$ze 35 vezérli, amelyet olyan eszközök előznek meg, amelyek a felfogott jel legnagyobb modulációs frekvenciáit jobban erősítik, mint a kisebb frekvenciákat és amelyet olyan eszközök követnek, amelyek a legnagyobb és kisebb modulációs frekvenciák 40 amplitúdói között a visszaadáshoz kívánt viszonyt beállítják. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy az egyenirányítás után kapott jelben jelenlévő kisebb frekvenciájú ösz- 45 szetevők lényegesen nagyobb amplitudójúak, mint a nagyobb frekvenciájú összetevők, míg zavar esetén, annak hirtelen jellege folyLán, épen a nagyobb frekvenciájú összetevők amplitúdói lépnek elő- 50 térbe. A zavar és a jel amplitúdói közötti viszony tehát a legnagyobb modulációs frekvenciáknál lényegesen nagyobb, mint a kisebb frekvenciáknál. Ha tehát a legnagyobb modulációs frekvenciákat jobban 55 erősítjük, mint a kisebb frekvenciákat, akkor elérjük, hogy a zavar amplitúdója a jel amplitúdójához viszonyítva nagyobb lesz, úgyhogy aránylag kis amplitúdójú zavarok is elnyomhatok. 60 A találmányt a rajz kapcsán részletesebben ismertetjük. A rajz két foganatosítási példát mutat. Az 1. ábra valamely rádióvevőkapcsolás kisfrekvenciájú erősítőjének azt a részét 65 mutatja, amelyben a találmány felhasználásra kerül. Az egyenirányítás után kapott kisfrekvenciájú jelet a (13) kisfrekvenciájú erősítőcső (10) kapcsaihoz vezetjük, amely cső anódája a (29) ellenállá# son át az anódafeszültségforrással és a! (11) csatolókondenzátoron át a (15) kis-