120510. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkapcsolás zavarmentesítő eszközökkel

2 1205ÍO. a kivezetőellenállás mentén fellépő feszültség tölti fel. A rajzon a (8) határolót diódaként tüntettük fel, azonban azt valamilyen más kétpólusú egyenirányító, 5 pl. oxidegyenirányító is helyettesítheti. A (10) kondenzátor olyan feszültségig töltődik fel, amely a (3) ellenálláson fellépő egyenfeszültségnél nagyobb, mimellett a (9, 10) töltőkör időállandója 10 olyan nagy, hogy a kondenzátorfeszültség a felfogott jel modulációjától független és így a (10) kondenzátoron a jel hordozóhullám-amplitudójától függő egyenfeszültség lép fel. Mindaddig, amíg 15 a (3) ellenálláson fellépő feszültség pillanatnyi értéke a kondenzátorfeszültségnél kisebb, a (8) dióda e) van zárva. Ha olyan amplitúdójú zavar érkezik, hogy a (3) ellenálláson fellépő feszültség pillanatnyi 20 értéke a kondenzátorfeszültséget túllépi, akkor a (8) dióda vezetővé válik és gyakorlatilag rövidzárlatot alkot, úgyhogy a feszültség a (3) ellenállás mentén a konderzátorf'eszültség fölé nem emelked-25 hetik és így a zavar elnyomódik. Az a zavaramplitudó, amelynél a (8) határoló működésbe jut, a (2) és (3) ellenállások arányától függ. Ezt az arányt úgy választhatjuk meg, hogy a kívánt jel 30 visszaadását a határoló ne befolyásolja, ha a felfogott jelek modulációs mélysége 100 %-ig növekszik; ez esetben a (3) ellenálláson a kívánt jel előidézte feszültség legnagyobb pillanatnyi értéke ez ellenes álláson fellépő egyenfeszültség kétszeresének felel meg. Ez esetben tehát szükséges, hogy a kondenzátorfeszültség a (3) ellenálláson fellépő egyenfeszültség kétszerese legyen, amit úgy érhetünk el, 40 hogy a (2) és (3) ellenállásokat egyenlőkké tesszük. Ha azonban a felfogott jelek legnagyobb modulációs mélysége 100%-nál kisebb, akkor a (2) ellenállást megfelelően 45 kisebbre méretezhetjük; ha pl. a legnagyobb modulációs mélység 80 %, a (2) ellenállás a (3) ellenállás 4/5-e lehet. A 2. ábra szerinti kapcsolás lényegileg az 1. ábra szerintinek felel meg, azonban 50 itt az ellenállásokon fellépő feszültségek polaritása fordított, miértis a (8) határoló pólusait fel kell cserélni. Ennek a kapcsolásnak hatása az 1. ábra szerinti kapcsolás hatásával pontosan egyezik. 55 A 3. ábra szerinti kapcsolás az 1. és 2. ábrákon bemutatott kapcsolások kombinációja. Ennél a kapcsolásnál az (1) detektor (11) kivezető ellenállásával két ág van párhuzamosan kapcsolva, amelyek közül az egyik a (10) kondenzátort és a 60 (9) ellenállást a másik pedig a (9') ellenállást és a (10') kondenzátort tartalmazza. A (8) határoló a (9) ellenállás és a (10) kondenzátor összekötési pontja, valamint a (9') ellenállás és a (10') konden- 65 zátor összekötési pontja közé van kapcsolva. Mindkét (10) és (10') kondenzátor olyan feszültségig töltődik fel, amely a (11) ellenálláson fellépő egyenfeszültségnek felel meg, úgyhogy a (8) határoló 70 összelőfeszültsége a (11) ellenálláson fellépő egyenfeszültségnek a kétszerese. Ha zavarok nem lépnek fel, akkor a (8) dióda el van zárva. Mihelyt azonban olyan zavar lép fel, amelynek amplitúdója 75 a felfogott jel kétszeres hordozóhullámamplitudójánál nagyobb, a (8) dióda vezetővé válik és ekkor rövidzárlatot alkot, minek folvtán a (11) ellenálláson fellépő feszültség a (10) és (10') konden- 80 zátorok együttes feszültségét nem lépheti túl, úgyhogy a zavar elnyomódik. A 4. és 5. ábrákon bemutatott kapcsolásnál a határolót a (39) egyenirányító alkotja, amelyet a rajzon diódaként áb- 85 rázoltunk és amely a (38) ellenállással és a (40) kondenzátorral sorba, a kivezetőellenállás (3) részével pedig párhuzamosan van kapcsolva, mimellett a kisfrekvenciájú kimenőfeszültséget a (41) veze- 90 tők útján a (38) ellenállásról vesszük le. A (38) ellenállásnak és a (40) kondenzátornak (42) összekötési pontja a (37) ellenálláson át a (2) ellenállás egy pontjával van összekötve. Ha zavarok nem lépnek 95 fel, akkor a (39) dióda vezető és gyakorlatilag rövidrzálatot alkot, úgvhogy a (37) és (38) ellenállások a (2) ellenálláshoz párhuzamosan kapcsoltak. A (40) kondenzátor tehát olyan feszültségig töl- 100 tődik fel, amely a (2, 3) összkivezetőellenálláson fellépő egyenfeszültségnél kisebb és amelyet a (2, 3, 37) és (38) ellenállások kölcsönös aránya határoz meg, Ez ellenállások célszerűen úgy választ- lOc hatók, hogy a (37) és (38) ellenállásokat egyenlővé tesszük, mikoris a kondenzátorfeszültség a (2) ellenállás közepe és a föld között fellépő egyenfeszültségnek felel meg. Olyan jelek vételéhez, ame- no Iveknek legnagyobb modulációs mélysége 100 %, szükséges, hogy a (2) ellenállás a (3) ellenállás kétszerese legyen, úgyhogy a (40) kondenzátoron olyan feszültség lép fel, amely az összkivezetőellenálláson 115 fellépő feszültségnek 2/3-a. A (3) ellenálláson fellépő feszültség az összkivezetőellenálláson fellépő feszültségnek 1/3-a.