120460. lajstromszámú szabadalom • Erősítőkapcsolás

Megjelent 1939. évi április hó 15-én» MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 120460. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — P. 7911. ALAPSZÁM.] Erősítőkapcsolás. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég', Eindho ven-ben (Németalföld) A bejelentés napja 1933. évi február hó 28-ika. Németalföldi elsőbbsége 1932. évi április hó 26-ika. A találmány erősítőkapcsolás és valamely erősítőcső leadott váltóáramú energiájának a közepes anód veszteség túllépésének kiküszöbölése nélküli növelésére ad 5 megoldást. Határozott anódvesz tőségnél valamely' erősítőcső leadott váltóáramú energiája csakis úgy növelhető, ha a leadott egyenáramú energiát egyidejűleg csökkentjük. 10 Az egyenáramú energia csökkenése a kilépőkörben határozott auódíeszültségnél negatív rácselőfeszültség alkalmazásával érhető el. A rácselőfeszültség nagyságát viszont az a feltétel határolja, hogy a cső-15 nek mindenkor az a nód á r a m - r ács i ( Szül ts égkarakterisztika lineáris részében kell dolgoznia, azaz a negatív rácselőfeszültség és a maximális erősítendő váltakozó feszültség összegének nem szabad oly nagynak 20 lennie, hogy a cső az említett karakterisztika görbe részében dolgozzék. Az ismert kapcsolásoknál az erősítőcső anódájára és rácsára rendszerint állandó feszültségeket kapcsolnak. E feszültségek 25 nagysága attól a feltételtől függ, hogy bizonyos anódfeszültséget nem szabad túllépni és hogy bizonyos maximális feszültségnek még lineárisan kell erősíthetőnek lennie. 30 Az adott pillanatban erősítendő váltakozó feszültség nagyságától függetlenül az így beállított cső állandó egyenáramú energiát ad. A találmány olyan kapcsolás, amelynél 35 a leadott egyenáramú energia nem marad állandó és amelynél ez az energia kisebb, mint az előbb ismertetett esetben, úgy hogy bizonyos cső számára nagyobb váltakozóáramú energia engedhető meg. A találmány szerinti erősítőkapcsolást oly 40 szervek jellemzik, melyek csökkenő jelzési feszültségnél a rácselőfeszültség negatívabbá, növekedő jelzési feszültségnél pedig a rácselőfeszültség kevésbé negatívvá válását, emellett azonban mindegyik jel- 45 zési feszültség egyenlő erősítését eredményezik. A jelzési erősséggel változó rácselőfészültségét úgy kapjuk, hogy a jelzési áram egy részét egye,nirányítjuk és a bemenőkörbe iktatott impedanciába vezetjük. 50 Gyenge jeleknél tehát a találmány esetébein az erősítőcsőre nagy, erősebb jeleknél viszont kisebb negatív rácselőfeszültség kapcsolódik. Ezt az előfeszültséget úgy választjuk, hogy a rácselőfeszültség és az 55 erősítendő feszültség összege kisebb ama feszültségnél, melynek következtében a cső a már említett karakterisztika görbe részére állana be. A beállítást, illetve az említett impedancia méretezését célszerűen 60 úgy választjuk, hogy a rácsfeszültségek előbb megadott összege körülbelül állandó maradjon, azaz egy középértéktől legfeljebb + 20o/oi-al térjen el és oly nagy legyen, hogy a cső megakadályoztassék ab- 65 ban, hogy a karakterisztika görbe részén dolgozzék. A találmány szerinti kapcsolással azt érjük el, hogy gyengébb jeleknél a leadott egyenáramú energia egyidejűleg kisebb, 70 mint erősebb jeleknél. így a leadott egyenáramú energia csökken, míg a leadott váltakozó áramú energia változatlan marad, úgy hogy a leadott teljes energia csökketn