120408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos kisütőcsövek elektródáinak rögzítésére

Megjelent 1939. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RTRÓSÁQ SZABADALMI LEÍRÁS 120408. SZÁM. VIL/D. OSZTÁLY. — JÍ. 5101. ALAPSZÁM. r Eljárás villamos kisütőcsövek elektródáinak rögzítésére. Allgemeíne Elektricitats-Gesellschaft Berlin. A bejelentés napja 1937. évi augusztus hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi augusztus hó hó 21-ike. A találmány eljárás elektródák rögzítésére, kiváltképen Braun-féle csöveknél. Ismeretes, hogy elektródák stabil és egyszersmind egyszerű rögzítése minő nehéz-5 ségekkel van egybekötve és hogy e feladat megoldására már sokféle javaslatot tettek. Az eddig ismeretes eljárások általában a következő két alapelv egyikéből indulnak ki: Vagy az egyik elektródát rögzítik a 10 másikon, mikoris az egymásután következő elektródák közé megfelelő szigetelődarabokat helyeznek.; vagy pedig valamennyi elektródát egy vagy több közös szigetelőtesten rendezik el. Ez utóbbi 15 esetben azonban az elektródáknak magán a szigetelőanyagon való megerősítése jár nehézséggel. A találmány értelmében teljesen új módon járunk el. Az elektródákat négy 20 vagy több átmenő szigetelőanyagú rúdon úgy erősítjük meg, hogy a rögzítendő elektródát minden egyes rögzítőrúdhoz való két-két fémcsíkkal (bilinccsel) látjuk el, melyeket a rudakhoz való kimetszé-25 sekkel alakítunk ki, úgyhogy a bilincseket félig a rögzítő rúd köré helyezhetjük, majd az egymással szembenfekvő bilincseket egymással összekötjük. A kötést ponthegesztéssel létesíthetjük. 30 A találmányt bővebben a rajz kapcsán magyarázzuk el. Az 1. ábra a találmány szerinti elektródarendszer példakénti kivitelének nézete. A 2>—6. ábrák részletek. 35 Az (1) sapkák az elektródákat rögzítő szigetelőanyagból (célszerűen üvegből) való rudakat zárják le. A (2) gyűrű célszerűen fémből, pl. bronzból van és egyrészt a rendszer stabilitásának a növelésére való, másrészt az üvegcső nyakában 40 a rendszer köztartó darabjaként szolgálhat. A szigetelőanyagú, ugyancsak célszerűen üvegből való (3) köztartódarabok a rögzítőrudakra illenek. (4) és (5) a lemezpárokat jelöli. (6—11) az elektronsugár 45 koncentrálására való rendszer éspedig (6) az anódarekesz, (7) az anódahenger, (8) a célszerűen kerámiai anyagból való szigetelőgyűrű, (9) a közbülső henger, (10) a második szigetelőgyűrű és (11) a 50 Wehnelt-hengert hordozó sapka. (12) és (13) szigetelőanyagból, célszerűen csillámból való két tárcsa, melyek közepén a katóda rögzítésére való (22) és (23) vezetőnyílások vannak. (Lásd 6. ábrát). (14) 55, a katóda vezető hengere; (15) a katódahozzávezetés lábazata. A cső ismert módon makkalakban van lezárva és az üvegfalnak és az üvegnyúlvány csőnek (16) pereme van, melyek között a cső 60 hozzávezető huzalait forraszthatjuk be. A sugarat koncentráló rendszert a második ábrán 90°-kal eltoltan újból feltüntettük. A rögzítőrudakat itt elhagytuk, hogy a rögzítőbilincsek világosan láthatók 65. legyenek. Atalálmány értelmébentovábbá a rögzítendő elektródákat, melyeknek forgási szimmetriájuk van két, célszerűen egyenlő részből állítjuk elő, melyek mindegyike a két szembenfekvő rúdhoz való 70 rögzítése céljából két bilinccsel van ellátva, miként azt a 3. ábra jelzi, amely effajta elektródának (pl. közbülső elektródának a sugártengelyre merőleges metszetét mutatja. E részeket bádogból 75 csákozhatjuk. A nem rögzített elektró-