120397. lajstromszámú szabadalom • Hangolókulcs húros hangszerekhez
M A G Y A K KIRÁLYI WBE|«r SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 12Ö397. SZÁM. IX/d. OSZTÁLY. — JV. 3280. ALAPSZÁM. n-n n r- — rn- mrt ír nnrn i - • ••-•Hangolótulcs húros hangszerekhez. Iticcardo aiuii tanár, Bologna. A bejelentés napja 1938. évi január hó22 ike. Olaszországi elsőbbsége 1937. évi január hö 22-ike. A találmány tárgya szabályozható súrlódásos, mozgatható, hengeres csappal biró hangolókulcs húros hangszerekhez. A találmány szerinti hangolókulcsnak 5 oly külső csapja van, mely pusztán külső kúpossága folytán a hegedű, gordonka, vagy hasonló hangszer fejében lévő szokásos lyukban nyomással rögzíthető. É külső csapban egy kisebb átmérőjű, for-10 gatható, hengeres belső csap van úgy, hogy a húrnak ezen hengeres belső csapra feltekercselt összes menetei rejtve maradnak a külső csapban, ami lehetővé teszi a húros hangszerek hangolását igen sima 15 és tetszésszer int, egészen a teljes fékezésig, szabályozható súrlódással. A külső csap az ágyazás alakjának megfelelő közönséges csonkakúpalakú és így a húros hangszerek szokásos hangolókulcsát helyette-20sítheti:a külső csap kúpos ágyazása a fában reszelő segítségével mindenkor kiigazítható úgy, hogy e külső csap az ágyazásában a hangolókulcs fejére gyakorolt egyszerű tengelyirányú nyomással 25 rögzíthető. A hangolás, különösen a húros hangszerek mint pl. a gordonka) hangolása mindig igen kényelmetlen, sőt fáradságos volt. Különösen a gordonkázó egyénnek 30 valósággal erőlködnie kell hangszere hangolásánál. A fából való ősi, igen kezdetleges hangolókulcs ugyanis, amelyet a hangszer fájában lévő lyukában történő minden 35 elmozgatása után rögzíteni kell, semmikép sem tekinthető biztos és kényelmes eszköznek a húrok feszítésére. A húrok ideális módon való feszítése ugyanis lényegesebb megerőltetés nélkül, lassú és állandó progresszivitással kell hogy tör- 40 ténjék, ami eddig főleg a következő okokból nem volt lehetséges: 1. A feltekercselésre való hangolókulcs átmérőjének túl nagy volta. 2. Túlságosan szoros járása a hangoló- 45 kulcsnak, midőn ezt az ágyazásában a hangszer anyagát képező fával közvetlen érintkezésben forgatjuk. Az első esetben a húr igen gyots feszültségnövekedéseknek van alávetve, a kúpos 50 kulcs átmérőjének túlnagy volta ttiatt úgy, hogy a hangmagasság változása a forgatás közben túlságosan progresszív és túl gyors. A másik hibát a súrlódó anyagok tulaj- 55 donságai okozzák. A fában való súrlódás ugyanis nem állandó értékű. Kellemetlenebb még az a tény, hogy a' fából váló hangolókulcs ágyazásában csak úgy Marad rögzítve, ha tetemes teügelyiráíiyú 60 nyomássál szorítjuk ágyazásába, minek folytán — ha a nyomás bármely okból alábbhagy — ellenkező irányú forgása és az ágyazásából való kimozdulása is bekövetkézhetik, a húr feszültségének 65 hatására. A taíálmány szerinti hangolóeszköz áz említett hibákat tökéletesen kiküszöböli. A találmány szerinti haftgeyfceszkö'Znek további íiagy előnye, htfgy af klááSzikös 70 hangolókulcs jellegzetes külső alakját változatlanul megőrzi és hogy á Kör összes fekervényeit elrejti. A találmány szerinti haftgófókuléS két alapvető pontja: 75 1. A hírtnak kis átmérőjű hefígéres
