120362. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó cső

MAG TAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁfl SZABADALMI LEÍRÁS 120362. SZÁM. VH/d. (VH/j). OSZTÁLY. — S. 16929. ALAPSZÁM. Elektronsokszorozó cső. Siemens & Halske Aktiengesellschaft, Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1937. évi június hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi június hó 13-ika. Fotokatódák elektronáramának fokozására az ismert szekunder emissziós erősitőcsövekben vagy sokszorozókban a gyorsan mozgó elektronoknak azt a ké-5 pességét használják ki, mely abban van, hogy az ilyen elektronok megfelelő pozitív előfeszültségű és aktivált lemezbe ütközve, szekunder elektronokat váltanak ki, amelyekkel fokozott emissziós áramot 10 érhetünk el. Ennek a szekunder emiszsziós jelenségnek több egymásra következő fokozatban való felhasználásával, a végfokozatban, az eredeti katódárammal összehasonlítva, lényegesen megnövelt 15 elektronáramokat létesíthetünk. Hogy az ilyen, szekunder emisszióval dolgozó erősítőcsöveknél kedvező hatást érjünk el, lényeges, hogy az elektronsugarakat úgy befolyásoljuk, hogy az 20 egyes elektródákon keltett elektronoknak lehetőleg nagy része jusson mindenkor a nagyobb feszültségű, közvetlenül következő elektródára, hogy ezáltal további szekunder elektronokat keltsünk. 25 A leírt eljárásnál nehézségek merülnek fel, amelyek miatt néhány ismert ily erősítőcsőnél a több fokozatban való sokszorozásról már lomondtak és megelégedtek azzal, hogy csak az egyetlen 30 elektródán kelettet szekunder emissziót hasznosították, mely elektróda a katódával szemben feküdt. Az elektrónoknak oly pályákon való vezetése, melyek eredménye a több fokozatban való erős sok-35 szorozás, csak különlegesen kiképzett villamos mezők alkalmazásával, illetőleg ily villamos mezőknek mágneses mezőkkel együtt való alkalmazásával sikerült. Az ismertté vált erősítő csöveknél, amelyek többszörös szekunder emisszióval íC dolgoznak és amelyeknél a mágneses mezők alkalmazásáiól lemondtak, eddig kizárólag forgásszimmetrikus potenciálmezőket alkalmaztak, nevezetesen azokat a mezőket használták, amelyeket 48 egyszerű, megfelelő potenciálon tartott sugárrekeszek segélyével, a mértani elektronoptikában éles és torzításmentes képek létesítése végett alkalmaztak. Mindazoknak az erősítőberendezések- 50 nek, melyek fotoelektr on ár s. mokat szekunder emisszió segélyével sokszoroznak, az a lényeges hátrányuk, hogy szerkezeti elemeik egymásra árnyékot vetnek. Különösen áll ez a fotokatódára, úgyhogy 55 igen nagynyílású optikából, pl. nagy fényszórókból eredő fénysugarak, különösen pedig a diffúz nappali fény, csak tökéletlenül használható ki. A diffúz fénynyaláb nyílásának optikai leképezéssel 60 való kisebbítése nem lehetséges anélkül hogy a sugarak egy nagy részét el ne veszítsük. Fotokatódákkal dolgozó erősítőberendezéseknél a találmány értelmében a 65 fenti hátrányokat azzal küszöböljük ki, hogy a fotokatódával szemben, erősítésre való, egy vsgy több, rácsalakban kiképezett szekunder emissziós elektródát (erősítőrácsot) rendezünk el. Az 70 erősítő elektródák mellett a találmány értelmében egy vagy több terelőrácsot