120317. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyszer előállítására a vészes vérszegénység (anaemia perniciosa leküzdésére
halmozási képességüket változtatják, ha őket antíperniciózus gyógyszerrel, pl. májjal etetjük, a máj tusfelhalmozási képessége ellenben változatlan marad. •5 Ha hígított, fekete tust (vagy finom szemcséjű szén, pl. korom iszapolását) élő, egészséges egerek vérébe fecskendezzük, azoknál az egeréknél, amelyek májat* illetve antíperniciózus gyógyszert nem ao kaptak, a tus a lépben rövidesen erősen láthatóvá válik. Azoknál az egereknél ellenben, amelyek májat, illetve antíperniciózus gyógyszert ettek, a tuslerakódás a lépben ily erős mértékben nem mutat-15 kozik. Ez a jelenség mindenkor mutatkozik, ha antíperniciózus anyagot adunk be. Az ismertetett eljárás alkalmazása nélkül néha ugyanezt a jelenséget találjuk, ha antíperniciózus anyagot nem adunk be. :20 Eljárásom azonban hibaforrást kizár. A tus befecskendezése előtt azt a májkísérlet szempontiából való használhatóságra ellenőrizhetjük úgy, hogy több, pl. hat egérnek (lehetőleg olyan fehér egereknek, 25 melyek egyenkénti súlya 18—20 g), egyenként 0,1 cm3 tus csöppjét 1 cm3 vízben felhígítva vénába (lehetőleg farokvénába) fecskendezzük. Az állatokat két óra múlva leöljük. Ha a tus a májban és a '30 lépben finom szemcsézéssel nagyobb mennyiségben lerakódik, ez a tus a találmány szerinti eljáráshoz használható. Az ekként ellenőrzött tus éveken át használható, ha azt jól elzárva tartjuk és elpárol-35 g'ás ellen védjük. Az antíperniciózus készítmény funkcionális hatásának ellenőrzéséhez ugyancsak egereket, pl. hat egeret használunk, melyek egyenkénti súlya előnyösen 18— 40 20 g. Ezekbe az állatokba előbb a májból, disznógyomorból, sárgabarackból stb. előállított, ellenőrzendő készítményből 0,1 cms -nyi mennyiséget fecskendezünk a hasüregbe. Ha ez a készítmény nemfolyé-45 kony, abból 0,05 g-nyi mennyiséget, pl. 1 cm3 vízben feliszapolunk és az így kapott masszát fecskendezzük be. 24 óra után, akárcsak a már ismertetett előkísérletnél, ezeknek az egereknek véná-50jába azonos módon tust fecskendezünk. További 2 óra elmultával az állatokat leöljük. A fecskendezés és a kísérlet gyors kivitele szükséges ahhoz, hogy kizárjuk a vészes vérszegénység leküzdésére való 55 anyagoktól eltérő anyagok hatását. Az állatok leölése után mikroszkóposán megvizsgáljuk azok lépj ét és máját. Ekkor csakis a májban és a lépben a tusfelhalmozódás tekintetében mutatkozó eltérést kell vizsgálni és megállapítani, amihez a 60 kipróbált képvázlat mikroszkópos képét hasznosítjuk. A kipróbált tusfelhalmozódás eredményeit kissé vázlatosan (mert nem színesen) a mellékelt rajz ábrái mutatják. 65 Az 1. ábra a tusfelhalmozódást a májban mutatja, amint annak az előkezelt és az ellenőrzéshez használt állatoknál minden körülmények között mutatkoznia kell. Szó van itt a máj csillagsejtjeiben 70 jelentkező középdurva tusfelhalmozódásról, míg a tulajdonképeni májcelláknak tustól tökéletesen menteseknek kell mutatkozniok. A rajz 2. és 3. ábrája a felhalmozódást a lépben mutatja. Pozitív 75 májvizsgálati eredménnyel kapcsolatos tusfelhalmozódást a 3. ábra mutat. Itt egészen finom, éppen csak látható tuslerakódás mutatkozik a retikulumsejtekben a nyiroktestecskék szövete és a lép- 80 velő között. A 3. ábra szerint a lépben mutatkozó tusfelhalmozódás megfelel a pozitív vizsgálati eredménynek, azaz az állatnak adott májkészítmény biológiailag hatékony. A lépben a 2. ábra szerint 85 mutatkozó durva felhalmozódások viszont annak bizonyítékai, hogy az állatnak vagy egyáltalában nem adtunk antíperniciózus készítményt vagy rossz készítményt adtunk, vagy pedig jó készít- 90 ményből túl keveset kapott. A készítmény csakis akkor hatékony, ha a mikroszkópozásnál az 1. ábra szerinti képen kívül a 3. ábra szerinti kép is adódik, egyébként azonban a készítmény nem 95 hatékony. Ekként oly gyártási eljáráshoz jutunk, mely nemcsak annak megállapítását teszi lehetővé, hogy a vizsgált készítmény antiperniciózusosan hatékony-e, hanem annak megállapítását teszi 100 lehetővé, hogy a készítmény mily mértékben hatékony. Azoknál a készítményeknél, amelyekről azt találtuk, hogy hatékonyak, a vizsgálatot folytathatjuk, amennyiben kisebb 105 mennyiségeket fecskendezünk be (a folyékony készítményből 0,09, 0,08, 0,07 stb., a szilárd készítményből pedig 0,045, 0,035 stb. köbcentimétert). Ekkor megállapítjuk, hogy a befecskendezések után no a főkísérlet rendszabálya szerint a hatékonyságot jelentő kép még meddig mutatkozik, és így megállapítjuk a készítmény legkisebb, azonban még hatékony mennyiségét. Ez a legkisebb mennyiség 115 a készítmény egységének nevezhető.
