120283. lajstromszámú szabadalom • Sínkötés

der külső nyílásain át behelyezett szokásos orsókkal erősítünk meg. Két szomszédos síndarab végei között ily módon kei elkezelt zsebet, a találmány értelmében, 5 hídszerű résszel töltjük ki, amelynek a külső hevederre fekvő karimája van és amelyet a hevederekhez és sínekhez, a két középső hevederorsó erősít. Ily módon gyakorlatilag nem minden hevederorsóra 10 hat fokozott igénybevétel, hanem még ha a középső hevederorsók rázkódnának is és a hídszerű elemtől némileg fokozott igénybevételt vennének is át, csak ezeknek a középső orsóknak az anyái lazulhatnak 15 meg, minthogy a külső hevederorsókra sohasem hat más, csak. a szokásos igénybevétel és ezek szilárdan helyben, állanak, továbbá a síndarabok kapcsolata még akkor sem szűnik meg, ha a megfelelő át-20 hidalódarab meglazul. A találmány értelmében továbbá olyan eszközöket alkalmazunk, amelyek a hídszerű összekötő részt a sínhez szortíják és megakadályozzák minden lényeges igény-25 bevételtöbblet átvitelét a hevederorsókra. A találmány jobb megértésére a következőkben azt a csatolt rajzok kapcsán részletezzük. Az 1. ábra a találmány szerint módosított 30 sínekre szerelt kötés oldalnézete. A , 2. ábra az 1. ábra II—II vonala szerinti függőleges metszet. A 3. ábra felülnézet. A 4. ábra a hevederorsó nézete, melynek" 35 teje alatt a hídszerű darab vezetésére és megerősítésére való, négyélű rész van. Az 5. és 6. ábra a találmány érteimébein módosított, külső heveder egyik megoldási alakjának oldalnézete, illetve metszete. A 40 7. és 8. ábra a hídszerű darab oldalnézete, illetve felülnézete: A 9. és 10. ábra két síndarab szomszédos végeinek oldalnézete, levágott, külső szélekkel, a 45 11. és 12. ábra pedig ugyanennek felülnézet e. A 13. ábra az áthidaló darab függőleges metszete. A rajzok szerint az (1) sínfej végeinek 50 külső szélei, ismert módon, a sín tengelyéhez visizo,nyitva, szög alatt, levágottak, de nem annyira, hogy a kivágás a belső szélekig érne és emellett csak a fej vastagságának egy bizonyos részére, pl. 'A—K-ára terjed, amint (14)-nél és (15)-nél fő- 55 ként a 9—12. ábrán látható. Ilymódon a két síndara,b végeinek összekötésekor hasábszerű, háromszögű zseb keletkezi'-, melynek szélesebb vége a sínek külső részén van. tiO Az ilykép módosított síndarabokat szokás osialaikii (6) hevederekkel köt jük össze egymássá 1, azzal az egyetlen különbséggel, hogy a külső hevedernek (5. és 6. ábra), előnyösen, (17) lemetszett rész van, 65 mjely; a függőlegeshez képest kissé befelé ferde, tehát a (Í6) áthidaló rész elhelyezószére mélyedést alkot. Először csak a külső (4', 4') hevederorsókat helyezzük be a heveder (19' 20') lyukaim át. 70 A. liasábos, háromszögű. (14, 15) zsebet ékszerű (16) áthidalódarab tölti ki, amely olyan lefelé nyúló (16') bordával van ellátva (7. és 13. ábra), mely a külső heveder (17) ferde síkjára fekszik, ha az ékszerű 75 darabot helyére illesztjük. Ebben a karimában két (19) és (20) lyuk van (7. ábra), melyek — célszerűen — derékszögű négyszög alakúak és fedésben vannak a külső heveder középső (19", 20") lyukaival. Az 80 összekötőhidat a fejük alatt (18) négyélű résszel bíró hev.ederorsók rögzítik (4. ábra). Ez a (18) részi a (19, 20) lyukakkal együttműködve lehetővé teszi, hogy az összekötőliíd szögalaitti eltolódását bizito- 8"» sabban elkerüljük. A (4) hevederorsók csavaranyáit fölcsavarva, a (1G) híd peremének és a külső hevedernek két egymásra fekvő ferde síkja a hidat lefelé igyekszik húzni, minek következtében az 90 utóbbi alsó oldala, a szomjszédos síndarabok végei között erősen a (14, 1.5) zseb fenekére fekszik. A találmány nyilvánvalóan módosít ható, főként a híd alakjának szempont- 95 jából és kézenfekvő, hogy bár a hasábszerű, háromszögű alak a legjobb, a híd trapezoid- vagy szíralakú is lehet, vagy másként meghajlított falai lehetnek, csak a felső széleknek nem szabad merőlegesek- 100 nek lenniök a sín tengelyére. Szabadalmi igények: 1. Sínkötés, amelyre az a .jellemző, hogy a szokásos hevederlyukakait tartalmazó síndarabok fejeinek külső széle, a sín 105 tengelyhez viszonyítva szög alatt, ,a sínfej belső szélétől és alsó részétől bizonyos távolságig le van vágva, úgy, hogy a szomszédos síndarabok össze-