120201. lajstromszámú szabadalom • Egyenirányító távolbalátóvevőkhöz

A hordozóáram kompenzációja, amint az a 2. ábrán, a detektorcső és végcső között kivitelezve van, magában a detektorcsőben is keresztülvihető. E célból vagy 5 a 2a. ábra szerint járhatunk el, melynél az anódrezgés és rácsrezgés között a semleges pontot egy differenciálkondenzátor segítségével keressük fel. A (11) differenciálkondenzátor a rács és anódkör között 10 van. A semlegesítés különösen jól sikerül egy ernyözőrácsnak a (3) csőben valló jelenléte mellett. Ilyen egy elrendezésben a 4. ábrának megfelelően más okok miatt szükséges (lásd alább). Az éppen leírt el-15 járás kapcsolástechnikailag egyszerű, azonban az a hátránya van, hogy kapacitív terhelés és ezzel az egyenirányítóban teheítetüenségnövelés következik be. Mentes e hátránytól az ellenütemű eljárás a 2b. 20 ábra szerinti anódegyenirányítóhoz, mely az ellenütemű hatást hasznosítja. Ez eljárásnál előfeltétel, hogy két rács egy közös katód felett úgy van elrendezve, hogy közülük mindegyik megtartja keskeny ítés 25 nélkül a vezérlőhatását a közös anódára,mot illetőleg. A rácsoknak tehát nem szabad egymással összesodorva lenniök, sőt célszerű, minden rácshoz saját katódot hozzáalkalmazni. Saját anód is, azaz egy 80 kettős cső, vagy egyáltalán két egyes est) kombinációja is használható. Egy közös kisütőedénybe való beépítés lehetséges és azért célszerű, mert igen kis teljesítmények és ennélfogva kis katódfelületek szük-35 ségesek. A 2b. ábrán a (2) felülhelyező szekunder tekercse,lésében (27, 28) ellenállásokkal van csillapítva, még pedig ez ellenállások egymással egyenlőre vannak választva és közepükkel a tekercsközépre 40 vannak kapcsolva. Ezzel az ellenfázis bizr tosítását érjük él. Az. ellenállásösszeg összes értéke a szükséges csillapítóbeállításnak felel meg. A (3) cső anódkörében még a hordozóhullám második és magasabb har-45 monikusa jelen van. Ha maga a hordozóhullám már legalább kétszer oly magasan van, mint a legmagasabb képfrekvencia, akkor tehát ez a zavaró hordozóhullámmaradék négyszer olyan magasan vagy 50 még magasabban van, mint a kép legnagyobb frekvenciája. Ezért most már lehet, elnyelőtagokkal, pl. egy (29) tekercscsell, e zavaró legnagyobb frekvenciamaradékot kiküszöbölni, minthogy az 1:4 ará-55 nyű frekvenciatávolság elég nagy ahhoz, hogy egyszerű szűrőkkel az elnyelést keresztülvigyük, anélkül, hogy a kép legnagyobb frekvenciája károsodna. A rácsvezeték (30) természetes kapacitása vagy egy az e helyen bevezetett önkényes kapa- W) citás az abszorpciós folyamatot még javíthatja. A (29) tekercs helyére természetesen ellenállás is jöhet, mely a (6) munkaellenjáilás megfelelő részét, mintegy 10o/o-át teszi ki. 65 Az egyenirányított alacsony képfrekvenciát a (12) ellenálláson át, a (11) differenciái kondenzátor megkerülésével, vezetjük a távolbalátócsőhöz. A (12) ellenállásnak tehát nagynak kell lennie a (11) kondenzá- 70 tor látszólagos ellenállásához képest, a hordozófrekvencia számára, azonban kicsinek kell lennie a (8) távolbalátócső anódvezelékeinek és hozzávezetéseinek összes kapacitív harántellenállásaihoz képest. A gyakor- 75 lati méretezés egy 600 kHz legnagyobb képfrekvenciánál! és ez érték háromszorosát kitevő hordozófrekvenciánál körülbelül a következő: 11 kondenzátor 12 ellenállás: 13 ellenállás: 9 ellenállás: 9. kondenzátor 6 ellenállás: 2x50 cm. 1000 ohm. 5000 ohm. 10000 ohm. 50 cm. 5000 ohm. 80 85 Egy további tálálmányszerinti rendszabály az utánaerősítőcsőnek attól a feladattól való felszabadításában áll. hogy a szinkronizáló jeleket együtt erősítse fel. Az eddig ismertté vált kapcsolásoknál a szin- 90 kronizálást a távolbalátócsőhöz való hozzávezetésérőil ágaztatták le. A (7) végfokozat anódjeilemzővonalán (karakteriszikáján) nemcsak a képmoduláció legnagyobb amplitúdóját kellett elhelyezni, hanem még 95 igen tetemes résznek kelllett tartalékolva maradnia a szinkronizállójelek számára. A szinkronizáló jelek egy ütterősítésének kényszere különösen terhes volt, mert a szinr kronizálásnak adókifapogatással való el- 100 járásánál éppen a (7) cső karakterisztir kájának értékes részei, nevezetesen a nulla rácselőfeszültség környezete, azaz az erős anódáram tartományai, a kép visszaadásánál teljesen láthatatlan szinkronizáló im- 105 pulzusokra pocsékoltattak el. Minthogy a (7) cső a vevő növekedő gerjesztésénél csökkenő anódárammal dolgozik (pozitív kép), ezért megint előáll az ellapítási hatás veszélye. E nehézség megkönnyítésére 110 a szinkronjeiek egy részét a megelőző egyenirányító fokozattal, lehet levágatni, úgyhogy az anódáram amplitúdóval takarékoskodni lehet a végerősítőfokozathan való szinkronizálásnál. Ilyfajta eljárás bi- 115 zonyos veszélyekkel jár, mert sohasem le-