120201. lajstromszámú szabadalom • Egyenirányító távolbalátóvevőkhöz

A hordozóáram kompenzációja, amint az a 2. ábrán, a detektorcső és végcső között kivitelezve van, magában a detek­torcsőben is keresztülvihető. E célból vagy 5 a 2a. ábra szerint járhatunk el, melynél az anódrezgés és rácsrezgés között a sem­leges pontot egy differenciálkondenzátor segítségével keressük fel. A (11) differen­ciálkondenzátor a rács és anódkör között 10 van. A semlegesítés különösen jól sikerül egy ernyözőrácsnak a (3) csőben valló je­lenléte mellett. Ilyen egy elrendezésben a 4. ábrának megfelelően más okok miatt szükséges (lásd alább). Az éppen leírt el-15 járás kapcsolástechnikailag egyszerű, azon­ban az a hátránya van, hogy kapacitív ter­helés és ezzel az egyenirányítóban teheí­tetüenségnövelés következik be. Mentes e hátránytól az ellenütemű eljárás a 2b. 20 ábra szerinti anódegyenirányítóhoz, mely az ellenütemű hatást hasznosítja. Ez el­járásnál előfeltétel, hogy két rács egy kö­zös katód felett úgy van elrendezve, hogy közülük mindegyik megtartja keskeny ítés 25 nélkül a vezérlőhatását a közös anódára,­mot illetőleg. A rácsoknak tehát nem sza­bad egymással összesodorva lenniök, sőt célszerű, minden rácshoz saját katódot hozzáalkalmazni. Saját anód is, azaz egy 80 kettős cső, vagy egyáltalán két egyes est) kombinációja is használható. Egy közös kisütőedénybe való beépítés lehetséges és azért célszerű, mert igen kis teljesítmé­nyek és ennélfogva kis katódfelületek szük-35 ségesek. A 2b. ábrán a (2) felülhelyező szekunder tekercse,lésében (27, 28) ellen­állásokkal van csillapítva, még pedig ez ellenállások egymással egyenlőre vannak választva és közepükkel a tekercsközépre 40 vannak kapcsolva. Ezzel az ellenfázis bizr tosítását érjük él. Az. ellenállásösszeg összes értéke a szükséges csillapítóbeállításnak fe­lel meg. A (3) cső anódkörében még a hordozóhullám második és magasabb har-45 monikusa jelen van. Ha maga a hordozó­hullám már legalább kétszer oly magasan van, mint a legmagasabb képfrekvencia, akkor tehát ez a zavaró hordozóhullám­maradék négyszer olyan magasan vagy 50 még magasabban van, mint a kép leg­nagyobb frekvenciája. Ezért most már lehet, elnyelőtagokkal, pl. egy (29) tekercs­csell, e zavaró legnagyobb frekvenciamara­dékot kiküszöbölni, minthogy az 1:4 ará-55 nyű frekvenciatávolság elég nagy ahhoz, hogy egyszerű szűrőkkel az elnyelést ke­resztülvigyük, anélkül, hogy a kép leg­nagyobb frekvenciája károsodna. A rács­vezeték (30) természetes kapacitása vagy egy az e helyen bevezetett önkényes kapa- W) citás az abszorpciós folyamatot még javít­hatja. A (29) tekercs helyére természetesen ellenállás is jöhet, mely a (6) munkaellenj­áilás megfelelő részét, mintegy 10o/o-át te­szi ki. 65 Az egyenirányított alacsony képfrekven­ciát a (12) ellenálláson át, a (11) differen­ciái kondenzátor megkerülésével, vezetjük a távolbalátócsőhöz. A (12) ellenállásnak te­hát nagynak kell lennie a (11) kondenzá- 70 tor látszólagos ellenállásához képest, a hor­dozófrekvencia számára, azonban kicsinek kell lennie a (8) távolbalátócső anódvezelé­keinek és hozzávezetéseinek összes kapaci­tív harántellenállásaihoz képest. A gyakor- 75 lati méretezés egy 600 kHz legnagyobb képfrekvenciánál! és ez érték háromszo­rosát kitevő hordozófrekvenciánál körül­belül a következő: 11 kondenzátor 12 ellenállás: 13 ellenállás: 9 ellenállás: 9. kondenzátor 6 ellenállás: 2x50 cm. 1000 ohm. 5000 ohm. 10000 ohm. 50 cm. 5000 ohm. 80 85 Egy további tálálmányszerinti rendsza­bály az utánaerősítőcsőnek attól a feladat­tól való felszabadításában áll. hogy a szin­kronizáló jeleket együtt erősítse fel. Az eddig ismertté vált kapcsolásoknál a szin- 90 kronizálást a távolbalátócsőhöz való hozzá­vezetésérőil ágaztatták le. A (7) végfoko­zat anódjeilemzővonalán (karakterisziká­ján) nemcsak a képmoduláció legnagyobb amplitúdóját kellett elhelyezni, hanem még 95 igen tetemes résznek kelllett tartalékolva maradnia a szinkronizállójelek számára. A szinkronizáló jelek egy ütterősítésének kény­szere különösen terhes volt, mert a szinr kronizálásnak adókifapogatással való el- 100 járásánál éppen a (7) cső karakterisztir kájának értékes részei, nevezetesen a nulla rácselőfeszültség környezete, azaz az erős anódáram tartományai, a kép visszaadásá­nál teljesen láthatatlan szinkronizáló im- 105 pulzusokra pocsékoltattak el. Minthogy a (7) cső a vevő növekedő gerjesztésénél csökkenő anódárammal dolgozik (pozitív kép), ezért megint előáll az ellapítási ha­tás veszélye. E nehézség megkönnyítésére 110 a szinkronjeiek egy részét a megelőző egyenirányító fokozattal, lehet levágatni, úgyhogy az anódáram amplitúdóval taka­rékoskodni lehet a végerősítőfokozathan való szinkronizálásnál. Ilyfajta eljárás bi- 115 zonyos veszélyekkel jár, mert sohasem le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom