120159. lajstromszámú szabadalom • Ívszerű katódavényt árasztó kisülőlámpa
dál. hanem csak egy részét. Idővel azonban az emissziós bevonat a koncentrált emisszió helyén elpusztul és a fényíelhő máshova telepszik. Tehát a fényfelhő kel-5 letlen vándorlása következik be. Helyi hőmérsékletemelkedések megelőzésére kívánatos volna tehát, hogy a katóda felszínének valamely pontján jelentkező bárminő hőtöbblel azonnal elvezetőd-10 jék. Ha a hőt végtelen jól vezető katódafelszint képzelünk, akkor minden helyi minőségben keletkező hőmérsékletemelkedés tüstént szétoszlanék a katóda egész felszínére, úgyhogy hőtorlódás, ill. az emisz-15 sziónak egy ponton való tömörülése nem következhetnék be. Az emittáló anyag és viselőjének kiválasztásakor azonban számos egyéb tulajdonságra is kell ügyelnünk. úgyhogy a hővezetés bizonyos hatá-20 ron túl nem javítható. A találmány tehát más úton igyekszik elérni, hogy a hőmérséklet a katóda f elszínén lehetőleg egyenletesen osztódjék el. A találmány értelmében a bevezetésben 25 körülírt fajtájú kisülőlámpákban az emittáló felületet, előnyösen a csövecske alakjában készített izzókatóda hosszúságát, oly ldcsinyre szabjuk, hogy üzemben a hőmérséklet az egész felületen annyira egyen-30 letesen. oszlik el, hogy a katódafényű kisülés az egész emittáló felületre kiterjed. A katóda emittáló felülete tehát oly kis térre szoruljon össze, hogy, ha jelentkezik is helyi hőmérsékletemelkedés, a hőmérséklet 85 esése a felületnek a hőmérsékletemelkedés helyétől legtávolabbra eső pontjain se terjedjen oly fokig, amely katódafényű kisüléshez szükséges emisszió előidézésére nem elegendő. Ha e feltételnek eleget te-4o szün'k, akkor a katóda felszínének különböző helyein az áramsűrűségben mutatkozó különbségek oly csekélyek lesznek, hogy az egész felszínre vonatkozó közepes áramsűrűséget az eddig megengedett ha-45 tárértéknél tetemesen nagyobbra szabhatjuk, anélkül, hogy ez az emittáló felületre káros lenne. A találmány tehát lehetővé tesz^, hogy a kisülő áram sűrűségét és vele a katóda fény intenzitását és a lámpák 50 hatásfokát a katóda emittáló felszínének egyszerű csökkentésével tetemesen megnöveljük. KitünL, hogy a fényerő és a hatásfok már akkor tetemesen javulnak, ha a közvetett fűtésű katóda emittáló felszínét 55 125 mm-nél, célszerűen azonban 60 mm2 nél kisebbre szabjuk. Különösen kedvezőnek bizonyult azonban ennél még nagyobb mértékű csökkentés 35—20 mm2 -re vagy még kisebbre. Csőalakú elektródák esetén ajánlatos 60 mindenekelőtt a csövecske aktív hosszúságát csökkentenünk és pedig 20 mm-nél, előnyösen azonban 15 mm-nél is kisebbre. Különösen kedvező eredményt ad körülbelül 10 mm hosszú izzócsövecske; gyak- 65 ran azonban ennél kisebb csőhosszúság is előnyös lehet. Az izzócsövecske felszínének és hoszszúságának fentebb megadott mértékszámaiból többnyire oly kicsiny csőátmérő 70 adódik, amely szintén mélyen alatta marad a gázkisüléses lámpáknál eddig megszokott értékének. Pl. a csövecske átmérője sok esetben kb. 1 mm vagy valamivel kisebb lesz. 75 A találmány értelmében ekkénL a közvetett fűtésű elektródának oly kicsi méretei adódnak, aminőkkel eddig csak a wádiótechnika erősen evakuált csöveiben találkoztunk. Hogy gázkisüléses lámpák- 80 hoz ily kicsiny eleklródacsöveket senki sem javasolt, annak oka ama meggyökeresedett véleményben rejlik, hogy az emittáló felületnek az eddig szokásos mértéken túl való csökkentése az emittáló bevonat 85 korlátolt megterhelhetősége folytán a megengedett áramerősségnek oly mértékű csökkentését tenné szükségessé, amely a gyakorlat követelményeit kielégítő intenzitású fény keletkezését kilátástalanná tenné. A 90 találmány szerint ez a nézet — legalább is a katódafényű lámpák sajátságos kisülési viszonyaira vonatkozóan — nem helytálló, mert a katóda felszínének csökkentésével a hőmérséklet jobb eloszlását 95 és ezzel egyenletesebb áramsűrűséget érünk el, úgyhogy az egész emittáló felületre vonatkozó közepes áramsűrűség az eddig megengedett határon túl fokozható. A találmány rendes üzemre legalább 1,2 100 A/cm2 előnyösen azonban több, mint 1.5 A/cm2 közepes kisülőáramsűrűséget javasol a közvetve fűlött izzóelektróda felszínén. Meglepetésre bebizonyult, hogv ezek az értékek a lámpa tartósságának kockáz- tü5 tatása nélkül még jelentékenyen növelhetők és pedig 2,5 A/cm2 értéken túl, előnyösen 2,8 A/cm2 -ig. Sok esetben még 3 A/cm2 -on lúl is fokozhatjuk az üzemi közepes áramsűrűséget az elektróda károso- 110 dása nélkül. Ilyen nagy áramsűrűséget közvetett fűtésű izzóelektróda felszínén tartós üzemben ez ideig lehetetlennek tar- f toltak. A találmányra vezető kísérletek azonban igazolták, hogy ezek a meglepően 115 nagy áramsűrűségek határozottan megengedhet ők akkor, ha az elektróda felszínét,
