120159. lajstromszámú szabadalom • Ívszerű katódavényt árasztó kisülőlámpa

Megjelent 1939. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 120159. SZÁM. Vll/h/d. OSZTÁLY. — JS. 7ISO. ALAPSZÁM. Ivszerű katódafényt árasztó kisülőlámpa. Dr. Randa Kart ftzemflzikus, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi január hó 23-ika. A találmány ivszerű katódafényt árasztó kisülőlámpákra, azaz legalább egy nemesgázt, esetleg fémgőzt vagy fémgőzöket is tartalmazó töltésű oly kisülőlámpákra vof> natkozik, melyeknek legalább egy közvetett fűtésű katódájuk van s melyekben a pozitív fényoszlop a töltésnek kis nyomása és/vagy az anóda- és katódaként együttműködő elektródák kis köztávolsága folytán io egyáltalán nem vagy a katódafényhez képest csak jelentéktelen fényhatással fejlődik ki. A találmány célja: egyfelől az ilyen lámpák gazdaságosságának és fénytermelésének megjavítása, másfelől alkal-15 mazási körüknek kibővítése. Ismeretes volt, hogy a katódafény erőssége az izzókatóda emissziójának, ill. a kisülés áramsűrűségének növelésével fokoható. E fokozásnak azonban határt sza-20 bott az elektródák korlátolt megterhelhetősége. Nevezetesen az emittáló bevonat túlságos felhevülése vagy iónokkal való túlzottan heves bombázása esetén hamar porlad vagy párolog és elpusztul. Ezért ed-25 dig szabályként tekintették, hogy a közepes áramsűrűséget 0,4—0,5 A/cm2

értéken túl lényegesen fokoznunk nem szabad, mert különben a lámpa tönkremenne. A találmány azon a felismerésen alapul, 30 hogy a fent körülírt fajtájú lámpákban az emittáló réteg terhelése az eddig megszabott határértéken túl igen tetemesen fokozható, ha gondoskodunk arról, hogy üzemben az egész emittáló felület egyen-35 letesen hevüljön. Egyenetlen hevülés esetén ugyanis az emisszió is egyenetlen és minthogy a megengedett hőmérsékleti hajárt a legforróbb ponton sem szabad áthágni, az emittáló felület többi része a terhelés szempontjából nem kerül teljes 40 kihasználásra s ezért az áramsűrűség közepes értékének alul kell maradnia az egyenletes hevítés esetén megengedhető értékén, és pedig annál alább, minél nagyobb a különbség a legforróbb pont és a 45 többi felületrészek hőmérséklete között. E tekintetben különös jelentősége van még a \övetkező jelenségnek. A katóda felszínének erősebben felhevülő pontja több elektrónt lövel ki, mint a kevésbé felhevült 50 részek. A forróbb ponton jelentkező nagyobb áramsűrűség e pont hőmérsékletét még növeli, ami viszont az áramsűrűség további fokozódását vonja maga után és így tovább. A helyi hőmérsékletemelkedés 55 tehát hajlamos arra, hogy kezdeti mértékén túl nőjjön és ezért a katóda terhelhetősége erősen függ a hevítésének egyenletes voltától. Mert, mihelyt számolnunk kell a hőmérséklet egyenetlen eloszlásá- 60 val^ az egész katódafelszínre vonatkozó közepes áramsűrűséget oly kicsinyre kell szabnunk, hogy a hőmérsékletnek önmagától való fokozódása a legforróbb helyen se vezessen a megengedett hőmérséklet- 65 határ áthágására. A hőmérséklet egyenetlen eloszlása azonban nemcsak a kisülőáram erősségének és vele a fényerőnek csökkenésével, hanem egyéb hátránnyal is jár. Az emisz- 70 sziónak a forróbb helyen az egyéb részek rovására történő, leírt fokozódása folytán ezeken az egyéb részeken a hőmérséklet az emisszióhoz szükséges hőmérséklet alá süllyed, úgyhogy a katódafény belső öve 75 (fényfelhője) nem burkolja az egész kató-