120118. lajstromszámú szabadalom • Rostély takaréktűzhelyekhez
MAGYAR KIRÁLYI ^Mtflz SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 120118. SZÁM. IT/li. (II/c.) OSZTÁLY. — K. 13799. ALAPSZÁM. Rostély takaréktfizhelyekhez. Keleti János nyűg", máv. üzemi segédtiszt, Győr. A bejelentés napja 1937. évi május hó 4-ike. A takaréktűzhelycknél állandóan törekedtek a gazdaságos hőkihasználás fokozására. Ezt a célt töbibek között a tüzelőtér (tűzfészek) összpontosításával, vagyis 5 a tüzelőtérnek így elérhető hőfoknövelésével iparkodtak megvalósítani. Evégből a tűzfészeknek a tüzielőajtótól kéloldalra eső (vasból, téglából vagy cserépből készüli) határfalait és rendszerint a tüzelőajtóval 10 szemben lévő, hátsó falát is agyaggal kitámasztották. Ezek az agyagrétegek azonban egyrészt a takaréktűzhely üzemével járó, meglehetősen nagy hőfokkülönbözetek folytán bekövetkező szilárdsági igénylő bevételek, másrészt a begyújtással járó külső mechanikai igénybevételliek (a begyújtásnál használt tüzelőszerdarabok rádobálá&a) következtében már aránylag rövid használat után meglazultak és lelőne-20 deztek. Az eddigi tűzfészkek tehát nem voltak eléggé tartósak és gyakori javításra szorultak. Az eddigi takaréktűzhelyek továbbá azzal a hátránnyal jártak, hogy a begyujtás-25 kor, midőn az ismeretes módon papírral, aprófával és vastagabb tüzelőfával alkotott kúpra, a fa jó égésének bekövetkezte után a szenet (brikettet) rádobták, ez jórészt a kúpon innen vagy a 'kúpon túl 30 esett le, tehát tulajdonképpen nem a megfelelő helyre jutott, hanem kedvezőtlenül szétgurult, szétterült, így nehezen fogott tüzet, illetve csakhamar kialudt. Más szóval az eddigi tűzfészkek az említett, rá-35 tapasztott agyagrétegek ellenére sem voltak eléggé összpontosítva és a tüzelőanyagot nem tudták kellőkéjipen összetartani. A: találmány szerint az említett hátráb liyokát sajátos, összetett rositéllyal küszöböljük ki, mely a magában véve ismeretes 40 fenékrácson kívül még két, az utóbbinak a tüzelőajtó felé eső (mellső) végéhez és az ezzel szemben lévő (hátsó) végéhez csatlakozó, fellfelé nyúló rekeszrácsot foglal magában. A találmány előnyös megoldási 45 alakja olyan, hogy az egyik, célszerűen a tüzelőajtó felé eső rekeszrács helye változtatható, vagyis ez a rács tetszés szerint a tüzelőajtó felé vagy beljebb, a tűztéil felé helyezhető át és így a tüzelőtér, a 50 tüzelés kívánt fokához mérten, kisebbíthető vagy nagyobbítható. így a találmány szerinti rostély nemcsak az eddigi hátrányok kiküszöbölését teszi lehetővé, nevezetesen az eddigieknél 55 jóval összpontosítottabb, tehát nagyobb hőgazdaságú és ezenkívül a tüzelőanyag szétgurulását meggátló, a tüzelőanyag teljes kihasználását biztosító tüzelőteret ad, hanem azzal a további fontos előnnyel jár, 80 hogy a tűzfészket elől is, hátul is rekeszrácsok, azaiz légréseket tartalmazó falak határolják, ami előnyös primer-légvezetés folytán tökéletes elégést biztosít. A találmány szerinti rostély a felsorolt 65 előnyöknél fogva tetemes tüzelőanyagmejgtakarítást eredményez, ami különösen a polgári ós munkáscsaládok háztartása szempontjából fontos. A találmány továbbá a hátsó falnak re- 70 keszrács alakjában való alkalmazása folytán még azzal a fontos előnnyel jár, hogy üzemközben, a tüzelőanyag utánpótlása során, lehetővé teszi a fenékrácson megmaradt izzóparázsnak hátrafelé, oly helyzetbe 75 való kotrását, hogy az a hátsó rekeszrácsria rézsútosan felfeküdjön, amikoris azután a forró fenékrácsra adagolt szén (brikett)
