120117. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasérceknek vagy más vastartalmú anyagnak feldolgozására forgócsőkemencében
kb. 10—20o/o-nál nem nagyobb. Ha ellenben a redukálást a találmány szerinti módon végezzük, úgy az a kemenoehossznak kb. 50—80o/0 -ra oszlik el, terjed, mi•b mellett a kilépő redukálógázok az egyébként oxidálóan tartott kemenceaLmoszférában elégnek és így a bennük tartalmazott meleget a folyamat számára közvetlenül hasznosítjuk. Az eddig ismert eljárá-10 sokkal az anyagnak az átmeneti ideje a 600—900°-©s hőmérsékletövön mindig oly rövid, hogy az anyag már a redukálás befejezte előtt oly övbe jut, amelyben zsugorodás végbemegy. A redukálóövnek ol\T 15 nagy kemencehosszra való elosztásával, mint amilyet a találmány javasol, lehetővé válik a vasat — gyakorlatilag csaknem teljesen — kb. 600—900° hőmérsékletövben. vagyis az anyag zsugorodási hőmér-20 séklete alatt, redukálni. A redukált vasat, az u. n. «vasszivacs»-ot ezután a redukáláshoz közvetlenül csatlakozóan a forgókemencében kis széntartalmú vasból álló darabokká u. n. bocsokká 25 hegeszthetjük össze. Ennek különösen célszerű elérésére a forgókemence ki lépő végén a képződött vasszivacs részeit oxidáló gázokkal hozzuk érintkezésbe. A vasszivacsnak oxidáló gázokkal, pl. 30 levegővel, szénsavtartalmú gázokkal, vagy pedig oly anyagokkal, amelyek oxigént vagy szénsavat, ill. vizet adhatnak le, pl. vasérccel, mészkővel stb. való érintkezésénél a vasszivacs egy részéből vasoxidul 35 képződik, amely az ércek érckőzetével már 1100—1400°-nyi kőmérsékleteken aránylag könnyen folyós salakot képez. E salak a vasszivacs vázából kilép és ezzel lehetővé teszi a vasszivacsnak összchege-40 dését tömör bocsokká. A találmány szerinti eljárásnak nagy előnye, hogy a tüzelőanyagfelesleg ebben az övben is még oly nagv, hogy a hengerlodő réteg belsejében a salakba átment vasoxidok legna-45 gyobbrészt ismét redukálódnak és így ismét liegesztett-vasbocsok képződéséhez használódnak fel úgy, hogy végtermékként mégis vasban szegény, többnyire szívósan, sűrűn folyós salakot kapunk, amelyben a r) 0 Ijocsok be vannak ágyazva. Számos esetben célszerű a végterméket, vagyis az agglomerátumot, a benne tartalmazott tömör bocsokká! együtt, nagyolvasztóéi járásnak alávetni, mimellett emez agglomerátum alkalmazásának az az elő- 55 nye, hogy a vas redukálása már be van fejezve. Más esetekben ezzel szembén célszerű a kemence zagyereszét aprítási műveletnek alávetni, amely úgy foganatosítandó, hogy csak a salak apríttassék szét, 60 nem pedig a bocsok. Ezt az aprítást pl. szitálógolyósmalomban foganatosíthatjuk. A még a salakban tartalmazott finomszemcsés fémes vasat a salaktól mágneses elkülönítéssel választhatjuk el s esetleg a 65 forgókemencébe adagoljuk vissza. A csak időszakonként bekapcsolandó az a segédfűtés, amelynek célja a befűtés és a közben fellépő szabálytalanságok rendbehozatala. nem tekintendő az ismert eljárá- 70 soknál alkalmazott külső m-eleghozzávezetésnek. Szabadalmi igénypont: Eljárás vasérceknek és más vastartalmú anyagnak feldolgozására vasbocsokká 75 forgócsőkemencében, vasszivacsnak közbenső képződésén át. melynél a nyersanyaghoz annyi tüzelőanyagot keverünk, hogy a vasoxidok vasszivaccsá redukálódnak és a vasszivacs újólagos 80 oxidálódása megakadályoz latik. azzal jellemezve, hogy a redukcióhoz és az előállított vasszivacs újólagos oxidálódásának a megakadályozásához szükséges tüzelőanyagszükségleten túlme- 85 nőleg a nyersanyaghoz annyi további tüzel őanyagot adunk, hogy az összfolyamatot gyakorlatilag (akár pl. fűtőláng útján, akár a reakciólevegő előmelegítése útján történő) külső meleg- 90 hozzávezetés nélkül foganatosítjuk, mimelle tL a kemence kilépővégén oly övet létesítünk, amelyben oxidáló gázok behatása által annyi vasszivacs ég el, hogy lágy salak keletkezik, amelyben az el 95 nem égett vasszivacsrészecskék bocsokká hegednek össze és hogy ezután a salaktól felveLt vasoxidokat a beadagolt anyag belsejében a még meglevő tüzelőanyag újból redukálja úgy, hogy 100 a kemence terméke vasszegény salak, amelyben a bocsok lie vannak ágyazva.
