120090. lajstromszámú szabadalom • Többrácsos csövet tartalmazó visszacsatolásos kapcsolási berendezés

madik elektróda árama a negyedik elek­tród felszültségének pozitívabbá válása­kor csökken. Ily vezérlőfolyamatoknál, a manapság használatos visszacsatolókap 5 csolásökkal ellentétebn, a visslzacsatolás­nál a ráesra vezetett feszültségnek, (ez esetben tehát a negyedik elektródának) nem kell az anódfeszültségliez (itt a har­madik elektródához) képest ellenfázisban 10 lennie. Ily módon a visszacsatolás külö­nösen egyszerűen végezhető. Az 1. ábra ily (R) cső alkalmazása csökkentett csillapítású (Li, Ci) anód­rezgőkörös nagyfrekvenciájú erősítőkap -15 csolásban. A beérkező vezérlő váltófeszült­ség a (K) katód melletti első (1) ráesra jut. A második (2) rács az árnyékoló rács. A harmadik (3) rács áramkörében van a hasznos ellenállás, a rajzon a rezonaii-20 ciára hangolt (Li, CO rezgőkör. A harma­dik (3) rácsról a visszacsatolófeszültsége!; azonos fázisban vezetjük a negyedik (4) rácsr a. A negyedik (4) rács (EO előle­szültségét (P) levezetőellenálláson vezet-25 jiik hozzá, A harmadik rács, valamint (P) levezetőellenállás vége egymással (C») tömbkondenzátorral összekötöttek. A le­vezetőellenállást az 1. ábrán potenciómé térként tüntettük fel, amelynek eltolható 30 érintkezőjéhez csatlakozik a negyedik rács. Ily módon a visszacsatolást esetleg a rez­gésbejövetel közelében levő pontig beállít­hatjuk. A következő eső hasznos feszültsé­gét célszerűen az egésiz (P) csatoló ellenáJ-35 lási'ól vesszük és közvetlenül a következő cső rácsához vezet jiik, Az anódánake kap­csolásnál állandó pozitív egyenpotenciálon kell lennie. Az anóda a katódával a nagy­frekvencia számára rövidzárlatot alkotó 40 kapcsolási elemek útján van összekötve. További, az előzőkben ismertetett kap­csoláshoz hasonló példát a 2. ábra mutat. Az (1, 2, 3, 4) négyrácsú csövet ez esetben az elsőről a harmadik rácsna, irányuló 45 nagyfrekvenciájú erősítésre, valamint a negyedik és ötödik, (4) és (A) elektródák­kal anódegyenirányításra használjuk, ami­dőn egyidejűleg: még a harmadik (3) ós negyedik (4) elektróda között visszacsato-50 lás van. A beérkező nagyfrekvenciájú váltófeszültséget a (K) katódhoa legköze­lebb fekvő (1) rácshoz vezetjük; a máso­dik (2) rács ez esetben is az árnyékoló rács. A harmadik és negyedik (3) és (4) 55 ráes egymással ez esetben is nagyfrekven­cia számára rövidzárlatot alkotó kapcso­lási elemek útján csatolt ós pedig akként, hogy a harxnjadik (3) rács körében (W) ohmikus ellenállás van, a nagyfrekvenciát pedig (Ca) tömbkondenzátoron át a negye- 60 dik rács hozzávezetésében fekvő (Li CO rezgőkörhöz vezetjük. A rezgőkör transz­formátorosan csatolt, hogy a csatolást könnyen változtathassuk. A negyedik (4) elektród (E«) előfeszültségót úgy választ- 55 juk, hogy az áram az ötödik (A) elektró­don az anódáramgörbe éles törésére van beállítva. Az ötödik elektród áramkörében tehát egyenirányítás lép lel. Az egyenirá­nyítóit rezgéseket a (J) kimlenő átvivő ve- 70 szi le; a (C4) kondenzátor és a (D) fojtóte­kercs az átvivőt a nagyfrekvenciájú ára­moktól isméi t módon tehermentesíti. Az egyenirányítóelrendeizés változatú egyszerű módon létesíthető, ha a negyedik 75 (4) rácson anódegyenirányítáis helyett rácsegyeniráiiyítást alkalmazunk. Az el­rendezés nagy vonásokban változatlan marad, azonban az ötödik (A) elektródot állandó egyenpotenciálon tartjuk, míg a so kisfrekvenciájú áramot a negyedik (4) ráes áramköréből vesszük. Ez esetben, a negyedik rács (E«) előfeszültségét termé­szetesen gyarkorlatilag zérusnak választ- • juk. 85 A 3. ábrán további példát tüntettünk fel. Ez esetben nagy erősítőáramú aperio­dikus nagyfrekvenciaerősítésről va.11 szó. Az aperiodikus iiagyfrekvenciaerősítésnél a csatolási ellenállásoknak a körülbelül 90 5000 ohmos értéket nem szabad meghal a d­niok, miért egyébként az elrendezés kapa­citásai. amelyek a csatoló ellenállások mellékzárlatait alkotják, tul erősen jelent­keznek és az erősítés frekvenciájának füg- 95 gőségét igen hátrányosan befolyásolják. Hogy azonban csupán néhány 1000 ohmos ellenállással jó erősítést érjünk el, vagy az erőesítőcső meredekségének kell rendkí­vül nagynak, vagy pedig az erősítőcső 100 belső ellenállásának kell negatívnak len­nie; az utóbbi esetben a negatív ellenállás továbbá ugyanolya.il nagyságrendű kell hogy legyen, mint a csatolóellenállás. Ily negatív ellenállást a jelen esetben vissza- 105 csatolással érünk el. Ez a visszacsatolás niost lehetővé vált, mert a negyedik ráesra ugyanolyan fá­zisú váltófeszültséget lcell felvinni, mint amilyen a harmadik rácsé. A fázis meg- 110 fordítása tiszta ellenálláscsatolás esetén, amint ez az aperiodikus nagyfrekven­ciaerősítésnél szükséges, nem lehetséges. Az első rácsra ismét a bemenő váltófe­szültséget kapcsoljuk. Az ábrán az első 115 (1) rács előtt több (I, II, III) rezgőkör van elrendezve, hogy kellő szelektivitást érjünk el. Az (R) cső második (2) rácsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom