120005. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó berendezés és hozzávaló kisütőcső

120005. 3 és gazdaságossági szempontból kettős kialakítású, amennyiben mindegyiknek tömör, nem lyukazott (a) szakasza és lyukazott vagy rácsszerű (b) szakasza van. 5 A (2, 4, 6) «felső» elektródák közös síkban vannak elhelyezve és rácsszerű (b) szakaszaik az «alsó» elektródák tömörvagy nem lyukazott (a) szakaszaival pontosan szemben fekszenek. Az (1) elektróda (a) 10 szakasza fényérzékeny, primérelektrouokat kibocsájtó katóda, amelyet a külső (L) fényforrásból jövő fény (2. ábra) emiszszióra késztet; a fényforrás úgy van elhelyezve, hogy a (2) elektródának vele szem-15 benfekvő lyukazott (b) szakaszán átvilágít. Az (L) fényforrás szolgáltatta fény akár állandó, akár ingadozó jellegű lehel. Az (1) katóda (b) szakasza az (a) elekíronkibocsájtó szakaszra merőleges síkba 20 van behajlítva, úgyhogy az elektronszeréivény különben nyitóit jobboldali végét hatásosan elzárja. Az (1) és (2) elektródák külső szélei nem érintkeznek. A lapított lábrészhez legközelebb eső (7) «alsó» elek-25 tróda az anódát alkotja, ennek nem lyukazott (a) szakasza a (6) elektróda felé nyúlik ki, azonban azt nem érinti, mimellett a szerelvénynek baloldali végét hatékonyan elzárja. Az eLektronok adott eset-30 ben a (7) elektródának ez (a) szakaszán gyűlnek össze. A leírt módon elzárt szerelvénynél az (1), illetve (7) végelektróda belső harántéle a szélső (2) illetve (6) sokszorozó-85 elektróda megfelelő élei között húzott, ezekkel párhuzamos középvonallal egybeesik. Az elektródák ilyen elrendezése mellett a szerelvény végei közelében kialakuló elektrosztatikus mező gyakorlatilag meg-40 egyezik azzal az elektrosztatikus mezővel, amely a közbenső (3, 4) és (5) elektródák között és azok közelében alakulnak ki, úgyhogy a különböző elektródák megfelelő pontjairól "kisugárzóit elektronok ütközési 45 elektródáik irányában hasonló pályákat futnak be. Amint előbb leírtuk, az elektródák egyforma méretűek. A (2, 4, 6) elektródák belső felületeinek közös síkja az (1, 3, 5, 7) 50 elektródák belső felüleleinek közös síkjától olyan távolságra fekszik, amely a cső hossztengelye irányában mért egyes elektródahosszak % része. így egy jól működő készüléknél az elektródák hossza kb. 25 85 mm volt és azok felületi síkjai egymástól kb. 19 mm távolságban voltak. Emellett mindegyik sorozat elektródái egymástól kb. li/2 mm távolságban voltak. f Az Ív ábra szerinti készülék gyártásánál először az elektródákat az (M, M') 60 szalagokra erősítjük és a (11—17) vezetékeket az (1—7) elektródákhoz hegesztjük Ezután az egész szerelvényt a (T) csőbe szereljük, majd a csövet hevítjük és légtelenítjük. Légtelenítés után a csőbe kb. 65 1 mm higanyoszlop nyomáson oxigént vezetünk be és a gázt aktiváljuk, hogy az a különböző elektródák ezüstfelületeit oxidálja. Az elektródák oxidálása után a vissza- 70 maradó oxigént a csőből kiszivatjuk és a esőbe alkálifémet, célszerűen céziumot desziillálíatunk. Az elektródák rácsszerű (b) részéiben: lévő nyílások folytán a szerelvény belsejébe belépő céziumgőz a belső, 75 egymással szembenfekvő e'ektródafelületeket átjárja: Ezt követőleg a csövet kb. 10 percig 210 C° hőmérsékleten égetjük, hogy az alkalifém az ezüsíoxiddal egyesüljön és így nagy mértékben fényérzé- 80 keny és szekundéremisszióra képes felület keletkezzék. Az égetés folyamán a eéziumfelesleget a csőből kiszivatjuk. Ezután a csövet beforrasztjuk. Amint előbb említettük, a találmány ér- 85 telmében az elektródák közötti, az optimális működést biztosító feszüLtségeloszlást az (IV, 2V, 3V, 4V) stb. számtani .sor fejezi ki, ahol (IV) a primér elektronforrás és az első ütközési elektróda közötti 90 feszültség különbséget (2V, 3V, 4V) stb. pedig az elektronáramlás irányában egymásután következő elektródák és a primér elektronforrás közötti feszültség különbséget jelenti. 95 Az ilyen feszülítségeloszlás elérésére a 2 ábra szerinti kapcsolás értelmében az /l) katódát egyirányú feszültséget szolgáltató, a rajzon (R) ellenállással jelképezett forrás negatív végéhez, míg az első sokszo- 10$ rozóelektródát, azaz a (2) elektródát, amelynek felüle'.e a fényérzékeny kaiódádával szemben van, a valamivel pozitívabb (IV) ponthoz kapcsoljuk. A többi (3—7) elektródát a vonatkozási számok sorrendi 105 jében az ellenállás fokoza'.osan pozitívabb •;2V—6V) pontjához kapcsoljuk. Az (R) ellenálláson feltüntetett (2V,3V, 4V) stb. jelek azt jelzik, hogy az elektronáramlás irányában egymásután következő 110 elektródák és az (1) katóda közötti: feszültségkülönbség fokozatosan növekvő egész számú sokszorosa annak az (IV) feszültségkülönbségnek, amely az (1) ka- , ióda és az el&ő (2) sokszorozóelektróda kö- 115 Eött fennáll. így tehát, ha az előbb leírt szerkezetű készülékben a feszültségkülönbség az el&ő (2) sokszorozóelektróda és az