119993. lajstromszámú szabadalom • Berendezés és eljárás képeknek villamos töltésekkel való létesítésére

Megjelent 1939. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119993. SZÁM. Vll/d. OSZTÁLY. — J. 3664. ALAPSZÁM. Berendezés és eljárás képeknek villamos töltésekkel való létesítésére. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég, Újpest. 2. pótszabadalom a 118.675. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésénk napja 1936. évi március hó 14-ike. 113.675. számú törzss zab adalómban és a hozzá tartozó 116.685. számú I. pótszabadalomban képeknek villamos töltésekkel való létesítésére alkalmas eljárások és berendezések vannak védelem; alá helyezve, melyek lényege, hogy segélyükkel gáztérben levő szigetelő felületen a képfeszültséggel vezérelt, a szigetelő felülethez képest mozgó ionnyalábbal villamos tölté-10 sek alkotta láthatatlan villamos képet létesítsünk és ezt azután a szigetelőfelületre felvitt anyagi részecskékkel láthatóvá tesszük. Jelen találmányunk fenti berendezések 15 és eljárások tökéletesítését célozza. A fenti szabadalmainkban védett berendezések ama foganatosítási alakjainál ugyanis, melyek ionforrás báriumoxidbevonatú izzókatóda volt, azt tapasztaltuk, 20 hogy ezeknek az ionforrásoknak — melyek bár emisszióképesség és élettartam szempontjából megfelelnek — bizonyos esetekben hátrányai is vannak. Az ilyen izzókatódáknak ugyanis, melyek magja rend-25 szerint magas olvadáspontú nemesfém, pl. platinaszalag, az a hátrányuk, hogy már rövid ideig tartó használatuk után sem emittálnak egyenletesen, hanem rajtuk kisebb-nagyobb inaktív vagy csekély 30 emissziója felületrészek keletkeznek. Ez a jelenség akkor, ha a katóda emittáló felülete kicsi, pl. 2—3 mm hosszú, vagy pedig ha a katódából kis, pl. pontszerű, keresztmetszetű ionnyalábot szívunk csaik ki, 35 nem okoz zavarokat, de igen kellemetlen hosszabb vonalszerű katódáknál, melyeknek egész hosszúk mentén egyenletesen kellene ernittálniok. Ilyenekre például transverzális hangkópek felvételénél van szükség és azok például a 116.685 sz. I. 40 pótszabadalom 9. igénypontjában védett kiképzósűek lehetnek. Azt találtuk, hogy azok az ionforrások, illetve izizóíkiatódáik, melyek emittáló bevonata .kaleiumoxidból áll, fenti hátrányok- 45-tói mentesek, mert egyenletes emissziójukat atmoszferikus légtérben* vagy más megfelelő gáztérben való huzamos ideig tartó használatuk után is megtartják és emellett ugyanazon a hőmérsékleten 50 tartva, melyen a b;'t riumoxidbevonatú katcdákiat használtuk (kíb. 1200 C°) szintén jól emittálniaik. E kedvező viselkedésűk magyarázata valószínűleg az, hogy a kalciumoxid lényegesen lassabban párolog, 55 mint a báriumoxid. A kalciumoxidbevotnatú katódát a bár i 11 mox iidbevo n a t úhoz hasonló módon készíthetjük, pl. úgy, hogy finomra őrölt kalciumikarbonátot vízzel és kevés kötő- 60 anyaggal, pl. dextrinnel, !híg péppé elegyítünk, a katódát (platina vagy platiniridium-huzalt) a péppel bevonjuk s a katóda izzításával a bevonatot kalciumoxid formájában ráégetjük. 6& Azt találtuk továbbá, hogy a találmány szerinti berendezéseknél ionforrásként igen alkalmasak az ismeretes Nennstmasszából készülit pálcikák vagy egyéb alaktestek is, mert üzemi hőmérsékletükön 70 ezek is bőségesen emittálniaik elektronokat és az emisszió az egész alaktest, pl. pálca