119977. lajstromszámú szabadalom • Tok gyujtókhoz, különösen mechanikai idézetgyujtókhoz

Megjelent 1939. évi február hó 1-én. MAGYAR KI RÁ LYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119977. SZÁM. XIX/C. OSZTÁLY. — J. 3831. ALAPSZÁM. Tok gyújtókhoz, különösen mechanikai idó'zetgyujtókhoz. Junghaits Helmut mérnök, Sehrambergr-Sulgren Eckenhof és Gebrüder Junghans A. G. cég-, Schramberg-Württemberg'. A bejelentés napja 1937. évi augusztus hó 24-ike. Gyújtók, különösen mechanikai időzetgyujtók, valamint égési gyújtók tokjai rendesen két egymásba fogódzó tokrészbői állanak, mely részek egyike a löve-5 dókkel, pl. a gránáthüvellyel szilárdan. másika pedig a helytálló résszel forgathatóan van összekötve avégből, hogy e forgatható részen ,a gyújtót például időre beállíthassuk. 10 Eddigelé ily esetekben összekötő szervként gyakran drótgyűrűt alkalmaztak, amelyet felhasított gyűrűként, a helytálló alsórészbe helyeztek és mely az elforgatható felső vész megfelelő hornyába fogód-15 zott. A gyűrű kifogástalan beállításának lehetővé tételére a tokrészek kölcsönös cl forga tásánál f ellépő ellenállásnak, az ú. n. „járás"-nak változtathatónak kell lennie. Ez okból ama ismert megoldások -20 nál sugárirányú csavarokat helyeznek he, melyek révén a gyűrűre, a szükséghez képest, többé-kevésbbé erős nyomás fejthető ki, melyhez képest nagyobb vagy kisebb súrlódással fekszik fel a másik ré-25 szen. Az ilyfajta berendezéseik azonban nem váltak be, mert a kerek acéldrótnak a rendesen alumíniumból készült tokhoz szorulásánál a fajlagos felületi nyomás túl nagy lett. A kívánatos sima, enyhe 30 járás ekkor nem lépett fel, hanem ellenkezőleg, az acélrugó elforgatásánál a tok lágy felületén bemarások keletkeztek. Ezt a hátrányt a találmány azzal küszöböli ki, hogy a célszerűen felhasított 35 gyűrűként működő körkeresztmeitszetű drót helyett összekötő szervként oly lemezrugókat használunk, melyek az egyik tokrészliez vannak erősítve és a másik tokrész vájt gyűrűs horonyba rugalmasan kapcsolódnak. A találmány célszerű 40 kiviteli alakjánál a két tokrészlben egymással szemben fekvő gyűrűs hornyok vájhatok é;s az így kialakított gyűrűs térben a gyűrű kerületének egy-egy részére kiterjedő több lemezrugót rendest- tö hetünk el. A ingóik, a találmány előnyös kiviteli alakjánál, a lövedékkel szilárdan összekötendő tokrésszel araiak végeivel vagy a középen lehetnek megerősítve és egyik, 50 ill. mindkét végükkel a forgatható tokrészbe vájt gyűrűs horonyba kapcsolódhatnak. Emellett a rugóvégekre ható nyomócsavarokat rendezhetünk el, melyeiknek segélyével az a, nyomás szabályoz- 55 ható, mellyel a lemezrugók a forgatható tokrészhez szorulnak. Mivel a lemezrugók végei aránylag nagy felületen fekszenek fel a tokrészen, a fajlagos felületi nyomás csekély lesz. A rugó és a tok (acél és 60 alumínium) közötti, veszedelmes korróziót biztosan meggátoljuk ós mindkét testrész elforgatásával szemben erőteljes ellenállást állíthatunk be, amely a részeknek enyhe egymáson való elcsúszását 65 mégis megengedi. Ily módon feltétlenül elkerüljük azokat a. hibás beállításokat, amelyeik a csak durván ós sziaikiaszosan elforgatható, ismert tokoknál gyakran előfordulnak. 70 A rajz a találmány példaképem kiviteli