119935. lajstromszámú szabadalom • Éjjeli effektustól mentes irányjelző vevő
Megjelent 1931). évi j anuár hó 1 6 (i -án . MAGTAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119935. SZÁM. V/h. (VH/j.) OSZTÁLY. — T. 3959. ALAPSZÁM. Éjjeli effektustól mentes irányjelző vevő. Telefunken Gesellschaft filr drahtlose Telegraphie m. b. H., Berlin. A bejelentés napja 1937, évi június hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi június hó 20-ika. A találmány éjjeli effektustól mentes irányjelző. Keretantennával dolgozó villamos iránykereső eljárásoknál az iránymeghatározásnál tudvalevően akkor ész-5 lelhetők nagy hibák, ha a közvetlen talajsugárzáson kívül még más, főleg a földfelület fölött levő rétegekről visszavert közvetett sugárzás is fellép. Ismeretesek ezeket a hibákat kiküszöbölő eljárások is. 10 Ez eljárások egyike impulzus kereső néven ismert. Az eljárás adóimipulzusokkal dolgozik, amelyeket az iránykereső vevőjén előzetes erősítés után oszcillografálnak és pedig többnyire akként, hogy álló 15 kép létesül. Ha a közvetlen talajhullám adóimpulzusain kívül még a térhullám visszavert impulzusai (visszhangok) is jelentkeznek, akkor a főimpulzusok és visszhangok azáltal különböztethetők meg, 20 hogy a közvetlen és reflektált sugarak által befutott utak különbsége folytán a főimpulzusok és visszhangok impulzusképei az oszcillográfban egymástól elkülönítve láthatók. Ha például oszcillográfként 25 Braun-féle csövet használunk, akkor az ernyőn jelentkező kép közelítően megfelel az 1. ábrán látható képnek. A Braunféle cső (1) ernyőjén a (2) főimpulzus és aUtól elkülönítve a (3) visszhang képe 30 látható. Az eddig ismert eljárásoknál az iránykereső keretét úgy fordítják el, hogy a főimpulzus képe eltűnik, vagy minimális értéket mutat. Javasolták már ennek az optikai irány-35 keresésnek a hallással történő iránykereséssel való helyettesítését, mert a hallás, tudvalevően, sokkal inkább képes az adó hangját az általános zavarháttérből kiszűrni, mint az optikai úton végzett irámykeresésnél lehetséges. E célból oly ön- ÍO működő hangerőszabályozást javasoltak, amely a főjelzés beérkeztekor az irányjelzőt kis időre elreteszeli, úgyhogy az impulzus-visszhangok hatástalanokká válnak. A reteszeléshez az erősítés önműködő sza- 45 bályozásának időállandóját oly rövidre kell vennünk, hogy az erősítés foka a főimpulzus és első impulzusvisszhang közötti időben elég nagy mértékben gyengüljön. Másrészt az elreteszelés oldásának időállanr 50 dója úgy méretezendő, hogy a következő főimpulzus beérkeztekor már a teljes érzékenység újból helyreállt. Ezt a javaslatot azonban, minimummal dolgozó irányjelzővel, nem lehet megváló- 55 sítani, mert iránykereséskor a főimipulzus a vételi minimumba fordul, tehát az önműködő erősítésszabályozást már nem .gerjeszthet. Az irányjelző vevő önműködő elrete- 60 szőlésznek működtetésére második vevőt is alkalmaztak, amely lineáris amitenmára kapcsolt és melynek kiindulási feszültsége az irányjelző vevőjének önműködő erősítésszabályozását működteti. Ennek az eljá- 65 rásnak azonban az a hátránya, hogy nagy befektetést igényel, mert a második vevő érzékenység és szelektivitás szempontjából a tulajdonképpeni iránykereső vevőnél rosszabb nem lehet. 70 Ismeretes és a gyakorlatban is használat tos több olyan irányjelző eljárás, amelyek nem vételi minimummal, haniem az energiaösszehasonlítás elvén dolgoznak.
