119854. lajstromszámú szabadalom • Ággyá átalakítható, összecsappantható nyugszék

Megjelent 1939. évi jannár hó 16-án. HAöTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119854. SZÁM. VIlI/C. OSZTÁLY. — Sch. 5652. ALAPSZÁM. Ággyá átalakítható, összeceappantható nyugszék. Schlangrer István asztalos, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi február hó 21-ike. Alkalmaztak már olyan, össziecsappaint­ható nyugszékekel, melyeket az ülőhely­zetből tetszőleges ferdeségü, sőt fekvőhely­zetbe is lehetett hozni anélkül, hogy a & nyugszékből fel kellett volna kelni. A fekvőhelyzet természetesen azt is célozta volna, hogy a nyugszéket kívánt esetben ágy helyett is lehessen használni, azonban ezt a magában véve előnyös feladatot ed-10 digelé nem tudták kellőképpen megoldani. Ez a körülmény ama felismerés szerint, melyen a találmány alapszik, annak tulaj­donítandó, hogy az eddigi nyugszékekneik az ülő- vagy fekvőfelületet alkotó vászon-Ifi vagy más lapot (pl. két egymásra merőle­ges irányú összefont kandeirhevedierekből álló lapot) hordó léckeretet három, a be^ állításra és illetve az összecsappanlható­ságra való tekintettel egymáshoz csuklósan 20 csatlakozó, de az; ágyat pótló fekvő helyzeSt szempontjából célszerűtlen beosztású tag alkotta. Nevezetesen a keretnek tulajdon­képpeni ülőrészéhez:, az egyik oldalon, egyesi lelt hát- és fejtámlát alkotó (leghosz-25 szabb) tag, a másik oldalon pedig a nyug­széket használó személy alsó lábszárait hátulról megtámasztó, illetve alátámasztó tag csatlakozott. Ehhez képest a nyugszek­nek a fekvőhelyzeitbe való terpesz,tésekor S0 a fejtámlának szükségképpeni ferde hely­zete folytán a vele egyesített háttámla is ferde helyzetet foglalt el; más szóvall az ágyként való haszniálat tekintetében a nyugszék tetemes része célszerűtlen hely-35 zetű volt és csak a nyugszéknek tulajdoní­képeni ü'lőrésze és felcsappantott láb­támasza foglalt el az ágyként való hasa­nálatnak megfelelő vízszintes vagy kö­zel vízszintes helyzetet. Ezenkívül azon,L ban a háttámla ós az ülőrész, valamint 40" az ülőrész és a nem okvetlenül szüksél­ges lábtámasz köizötti csuklókat egymás­sal harántirányban összekötő merevítő­rudak az ágyként való használatnál kelle­metlen nyomást gyakoroltak. 45 Ezziel szemben a találmány szerinti nyug­szék léc- vagy rúd'kerebót három, egymás­hoz csuklósan csatlakozó oly tag jellemzi, melyek közül az egyiket hátra, illetve fel­csappantható külön, fejtámla, a másikait 50» a tulajdonképpeni háttámla, a harmadikat pedig az ülőrész alkotja. így az ágyként való használatnál csakis a fejtámla foglal el ferde helyzetet, ellenben a háttámla és az ülőrész teljesen egymás folytatásába!, 55-vízszinles vagy közel vízszintes helyzetbe terpeszthető, amivel olyan ágyfelületre te­szünk szert, melynek a reindes ágyaknalk megfelelő hosszúságú vízszintes része van. A fent említett, tulajdonképpen felesleges 60' lábtámasz alkalmazásától eltekinthetünk, egyébként pedig az ülőrész szabad végénél akadálylalanul alkallmazhatunik harántirá­nyú merevítőrudat anélkül, hogy kel­lemetlen nyomástól keHlene tartanunk, 65-meri az ülőrész vége a találmány szerintii nyugszék fekvőhelyzetébein egyszersmind már az ágyfelület vége, maly az azt hasz­náló személy testén túlér. A háttámla és az ülőrész közöLti csuklókat, hogy a kel- 70 lem,ellen nyomást ezen a helyen is elke­rüljük, nem kötjük egymással össze, ha­nem a háttámlának kellően merev meg­támasztásáról másképpen, az alább leírt módon gondoskodunk. 75-

Next

/
Oldalképek
Tartalom