119823. lajstromszámú szabadalom • Csat

Megjelent 1939,. évi január hó '4-án. . MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119823. SZÁM. I/b, (Vl/a.) OSZTÁLY. — S. 17118. ALAPSZÁM. Csatt. Suchimmn Árpád lakatos- és fémművesmester, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi október hó 30-ika. A találmány csalt, különösen nyomó­gombos csatt. Az alábbiakban a találmányt cipőkhöz, elsősorban női cipőkhöz való csattokkal kapcsolatban ismertetjük, meg-5 jegyzendő azonban, hogy a találmány tet­szőleges más célokra, pl. táskacsaltoknál is egyaránt előnyösen alkalmazható. Az általában elterjedt cipőcsatlok kél egymással párhuzamos, egymástól bizo-10 nyos távolságban lévő haránthasítékot tar­talmazó, valamint, a középen, a szokásos nyomógomb egyik, lefelé kinyúló felét (fészkét vagy matricáját) hordó csattle­mezből állottak. A két hasitékon a cipő-15 felsőrész egyik oldalának nyúlványához kö­tött u. n. «pántot» (hevedert, szíjat vagy tetszőleges szalagot), hullámalakban fűz­ték át, aholis a csattlemezt a pánton a lábfejnek megfelelő hossz-beállítás végett 20 ide-oda lehetett tolni. A csattlemez alsó oldalán kinyúló nyomógombfél a cipőfel­sőrész másik oldalának nyúlványán alkal­mazott, másik nyomógombféllel (kölyüvel vagy patricával) kapcsolódolt; a két nyo-25 mógombfélnek a jó kapcsoláshoz szüksé­ges, egymással szembekerülő he'yzetét. ép­pen az imént említett hossz-beállítás tette lehetővé. Az ilyen csattokat továbbá gomb­vagy korongalakű fedéllel szokták lefedni, 30 mely a használatban a csattot tetszetős viselet kedvéért eltakarta és melyet, ugyan­csak a tetszőleges fokozása végett, tóbbé­kevésbbé díszes alakban szoktak készíteni. Ez a fedél egyúttal a csattot külső beha-35 tásokkal szemben is megvédte és bizonyos esetekben, miután a csattlemezben lévő pántrész felső oldalára rendszerint felfe­küdt, a csattot a beállított helyzetben bi­zonyos fokig rögzítette is (máskülönben a csatinak a beállított helyzetben való 40 rögzítéséről külön rögzítő elemekkel kel­lett gondoskodni). Egyébként a csattokat a csattlemez haránthasítékánál kisebb szé­lességű, több, különböző pánthoz lehetett felhasználni; ehhez a fedőgombot eltávolí- 45 tották és a régi pántot a csattlemezből kihúzták. Az eddigi ily fedeles csattoknál a fedél vagy fedőgomb a csattlemeztő! különálló darab volt és azok egyik fajtájánál a fe- 50 dőlemeznek, két egymással szemben fekvő ponton, két, lefelé (befelé) visszahajlított lebbentyűje volt, melyeknél fogva a fedő­gombot a pántra, majd a csatira hossz­vezeték módjára, bizonyos erőhatással rá 55 lehetett csúsztatni, amikoris az a csattot kétoldalt közrefogta és a súrlódásnál fogva ebben a fedőhelyzetben maradt. Ennek a megoldásnak az volt a hátránya, hogy a lábfej folytonos járó- és egyéb mozgásai 60 közben gyakran megesett, hogy a fedőgomb eltolódott és a csatiról egészen lecsúszott. A fedeles csattok egy másik fajtájánál a csattól ugyancsak különálló fedelet vagy gombot felülről helyeztek a csattra és a 65 fedőgombnak lefelé kinyúló tövise voltj melyet a pánton (szíjon) átszúrtak; elte­kintve attól, hogy ez az átszúrás a pánt gyöngítésével járt, ez a megoldás, annak ellenére, hogy az előbb említett súrlódó 70 kapcsolás helyett, a fedőgomb és a pánt között kényszerkapcsolást létesített, azzal a hátránnyal járt, hogy a tövis, ugyancsak a lábfej gyakori járó- és egyéb mozgásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom