119809. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás B-erősítőkhöz
Mí'jr.jelent 1 S)ö9. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 119809. SZÁM. VH/d. (VH/j.) OSZTÁLY. — L. 7319. ALAPSZÁM. Kapcsolás B- erősítőkhöz. G. Lorenz Aktiengesellschaft gyári cégf, Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja 1937. évi április hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi április hó 8-ika. Csőerősítők ismeretesek, melyeknek munkapontja a jellemzőgörbe alsó törésében fekszik. Ily erősítőket B-erősítőknek nevezik. Ha Ily módon dolgozó két csövet, 5 mint ellenüteműerősítőt használunk fel, akkor a két cső munkapontjának és jellemzőgörbéjének előnyös megválasztásával a nulla vonaltól mindkét irányban áramok erősíthetők. Ily erősítőknél' neliézsé-10 gek merülnek fel azért, mert az aiiódoldalon fellépő áramok formahíven nem adhatók vissza. A jellemzőgörbe alsó végén ugyanis nincs éles Lőrés, hanem fokozatosan átmenő görbület, miáltal torzulások 15 keletkeznek. A találmány szerint az ily torzulásokat azzal szüntetjük meg, hogy a B-erősítő rácskörébe egyutú-egyenirányítót iktatunk be, mely a felvitt feszültség negatív am-20 plitudóit lemetszi. Ellenüteműerősítőnéil megfelelően két egyulúegyenirányítót használunk. A mellékelt rajz a találmány egynehány példáját tünteti fel. Az 1. ábra grafikai vázlat a Beerősítő működési módjának magyarázatára. A 2. ábra grafikai vázlat az eltorzulások magyarázatára, mint amilyenek ily erősítőkben keletkeznek. A 3. ábra a találmány szerinti berendezés működési módjának grafikai vázlata. A 4. ábra a 3. ábrához való kapcsolási vázlat. Feltételezzük, hogy a B-erősítő az adó oldalsáv jainak erősítésére való. Az anódkör hangolásával az alaphulllámot megint tökéletesen kiszűrhetjük, úgyhogy az anód-25 30 35 körben a felvitt feszültségek arányos áramváltozásokat idéznek elő. 40 Az 1. ábra ily B-erősítő alkalmazásakor fellépő viszonyokat tünteti fel, A (P) munkapont az eszményi (K) jellemzőgörbe alsó törésében fekszik. Az (S') oldalsávok a fokozat rácsához vezetődnek és erőst tó- íf> sük után az anódkörbeu formahíven levétetnek. Ily berendezés szünetárama nem modulált állapotban nullával egyenlő. Az erősítőcső valóságos jcllemzőgörbéjének azonban alsó végén nincs éles törése,, 50 mint ez az 1. ábrán fel van tételezve, hanem fokozatos görbületben fut át a nullavonalba, Ennek következménye, hogy a végfokozat után torzulások adódnak ki, melyek a görbület erősségétől függnek. 55 A 2. ábra ily eltorzulások keletkezését mutatja. Ha á munkapont a valóságos (K) jellemzőgörbe (P) pontjába van helyezve, az erősítő kimenetelénél a görbület folytán nem adódnak ki formahű görbék, hanem a 60 görbék 1c vannak laposítva, mint ez (a)nál látható. Ha azonban a munkapontot a (P') pontra helyezzük, tehát oda, ahol a jellemzőgörbe tegyenes része megszűnik, akkor a (J) szünetáram adódik ki. 65 így tehát az oldalsávoknak az a része, melyet el kellene nyomni, még együttesen felerősítődik és maga részéről is torzulást idéz elő. A (P') munkapontnak megfelelő görbéket (b) jelöli. 70 A találmány szerint e nem lineáris torzulások meggátlására a B-erősítő rácskörébe egyutúegyenirányító, pl. dióda van iktatva, mely az oldalsávok egyik felét lemetszi. Természetes, hogy dióda helyett 75
