119785. lajstromszámú szabadalom • Bererndezés bukófeszültségek előállítására

119785. 3 állást önmagában ismeri módon elektroncsövei helyettesíthetjük, melynek anód— árama az anódfeszültség nagyságától függetlenül tág határok között állandó má-5 rad. A kondenzátor feltöltésének idején a (3) és (4) elektródák között lehetőleg kis áram folyjon. Amint azonban a kondenzátor meghatározott feszültséget elért, hirtelen erős áramnak kell folynia, úgy tO hogy a kondenzátor gyorsan kisüljön. E kisülést pl. az (1) elektródára jutó primér elektronsugár vezérelheti és pedig a találmány értelmében pl. úgy, hogy az elektronsugarat előbb pl, közvetve fűtött (13) 15 izzókatódával állítjuk elő, a (14) Wehnelt-hengerrel vagy egyéb lencseszerkezettel koncentráljuk és a (15) egyenáramforrásból vételezett anódfeszültséggel a (16) anóda felé gyorsítjuk. Az anódon lévő nyí-20 lássál a sugarat kirekeszeljük és az, ha a (17) es (18) terelőlemezeken feszültség nincs, a (20) szaggatott vonallal jelzett úton (19) felfogó kamrába jut. Ila a (17) és (18) terelőlemezek közé feszüll-25 séget kapcsolunk, akkor az elektronsugár megfelelően kitér. Ha ezt a feszültséget a (11) kondenzátor feltöltő köréből vételezzük, akkor a terelőlemezeknek helyes méretezésével és az üzemi feszültségnek meg-30 felelő választásával elérhetjük, hogy az elektronsugár éppen akkor halad a (19) kamra nyílásán, illetve hasítékán át az (1) elekLródára, midőn a kondenzátor a megkívánt legnagyobb feszültséget érte el. 35 Az elektronsugár ekkor az (1) elektródán szekundérelektronokat vált ki, melyek a (2) és (3) lemezen át a (3) és (4) lemezek között a megsokszorozott áramol váltják ki, melyen át a (11) kondenzátor 40 aránylag rövid idő alatt kisülhet. A kondenzátorieszültséggel egyidejűleg a (17) és (18) terel ölem ezeken is csökken a feszültség, úgy hogy az elektronsugár kevésbé erősen tér ki és ismét a felfogó kamrára 45 esik vissza. Ha az (1) lemezre már nem ülődnek fel elektronok, akkor a (3) és (4) lemezek között is megszűnik az áram folyása és a kondenzátor xijból feltöltődik. A kondenzátor feszültsége tehát a bukó-50 feszültségként ismeretes fűrészfogalakban váltakozik. Az 1. ábra a bukófeszüllségek előállítására való szekundérelektronsokszorozónak csupán csak kiviteli példáját mutatja. To-55 vábbi lehetőség pl. abban van, hogy az (1) lemezt három vagy több elektródájú cső anódájaként alakítjuk ki, melynél az izzókatódáról kibocsájtott elektronáramot egy vagy több ráccsal vezéreljük. A ve-60 zérlés ekkor ugyancsak a kondenzátorfeszültségtől függően úgy történik, hogy egy vagy több rács az elektronáramot addig zárja, míg a kondenzátor a kívánt feszültséget el nem érte. Emellett önmagában ismert kapcsolásokkal gondoskodha- 65 tünk arról, hogy a megkívánt kondenzátorfeszültség elérésekor az elektronáram hirtelen teljes értékében meginduljon. Ennek a kapcsolásnak előnye, hogy aránylag nagy számú primerelektron keletkezik, úgy 70 hogy csekly száméú sokszorozófokozat elegendő. A sokszorozólemezek elrendezése sincs az 1. ábra kapcsán megadott alakra korlátozva. A lemezeket pl. a 2. ábrán lát- 75 ható módon szabályos sokszögalakban is elrendezhetjük. Ennek az elrendezésnek az 1. ábrabelivel szemben az az előnye, hogy nagy számú lemezt kis térben helyezhetünk el és azonkívül az elektronok eltéri- 80 tésére csupán egyetlenegy mágnesmezőt kell használnunk, melynek tengelye a sokszög tengelyével egybeesik. A 2. ábra szerinti elrendezésnél a mágnesesmezőt a rajzlap síkjára merőlegesen kell elképzelnünk. 85 Azonkívül ennél az elrendezésnél az (5, 6, 7) stb. ellenelektródák száma kisebb lehet, mint az (1, 2, 3, 4) stb. elektródák közötti terek száma. E sokszorozót a fent már rnegadolt módon vezérelhetjük. A ve- 90 zérelt elektronsugarat ismert módon pl. az (1) lemezen lévő nyíláson át juttathatjuk a sokszorozóba. A találmány változataként a Farnsworih-féle szekundéreleklronsokszorozót 95 használhatjuk bukófeszültségek előállítására. A sokszorozok elméieléből közvetlenül következik, hogy a sokszorozó folyamat csak akkor megy végbe, ha a sok•szorozón meghatározott amplitúdójú és 100 frekvenciájú váltófeszültség és meghatározott anódfeszültség van. E tényezőknek egész sereg t>ly hármas összetartozó számértékük van, melyeknél a rezonancia bekövetkezik, vagyis sokszorozás történik. 105 Ha a váltófeszültség frekvenciáját és amplitúdóját meghatározott értéken tartjuk, akkor ehhez pontosan meghatározott kritikus értékű anódfeszültség tartozik, melynél a sokszorozás bekövetkezik és ezzel az 110 anódáram 0 értékről hirtelen tekintélyes értékre szökik. Ez az ugrás azonban nem következik be valamennyi három összetartozó számértéknél, melyeknél a rezonancia fellépéséi várni lehetnie; a fennállLó 115 ugrási helyeket azonban könnyen beállíthatjuk. Ha a sokszorozó folyamat a három fent említett tényező meghatározott rezonancia értékénél megindult, akkor pl. az anódfeszültséget a kritikus ponton.,túl 120