119774. lajstromszámú szabadalom • Szakítózár

Megjelent 1939. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSÍfl SZABADALMI LEÍRÁS 119774. SZÁM. I/I. OSZTÁLY. — W. 6802. ALAPSZÁM. Szakítózár. Dr. Winterhalter iVlartin magánzó, Morcote-Castello Lugano mellett (Scliweiz). A bejelentés napja 1938. évi február hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi március hó 22-ike. A találmány szakítózár. Már sokat kísérleteztek, hogy a szakítózárnak a különböző használati céloknak megfejelő külalakot adjanak, azonban e tekintetben az 5 eddigi javasla oknak még a legkülönbözőbb hátrányai vannak. A találmány célja e hátrányokat kiküszöbölni és oly szakítózárat előállítani, mely egyrészt a zárótagoknak a tartószato lagon való biztos felerősítését biztosítja, másrészt pedig külalakjával egyszerű és tartós módon a vele felszerelendő ruhadarabok, vagy anyagfelületekhez illeszkedik. E célt a találmány értelmében lé-15 nyegében azzal érjük el, hogy a zárótagok hozzátoldctt fejekkel vagy sapkákká vannak ellátva, melyek a lagok dudoraiban vagy vájataiban foglalnak helyet és a tagok vagy tagrészek biztos felerősíté-20 sére valók. Ily módon az is lehetséges, hogy a tagok előállítására különböző anyagokat használhatunk és ezzel a szakítózárnak, anélkül, hogy tartósságát befolyásolnánk, változatos külalakot adhatunk. A 25 tagok előnyösen fémből valók, míg borításuk más anyagból, pl. sajtolt műanyagból alakíthatók ki. A fejek vagy sapkák felvitele célszerűen ráformázással (öntés vagy sajtolás útján) történik. A tartósza-30 lag egyoldalán elrendezett zirótagoknak, célszerűen a tartószalagon áthatoló csapjai vannak, melyeknek szabad végeit azután a fejekkel látjuk el. Hogy a lefedőfejek vagy . sapkák felfekvését biztosítsuk; aján% latos a fejek rásaj tolása előtt a csapokra vékony, fémalátétlemezeket húznif

melyek különösen más anyagból va'.ó fejeknél csak oly nagyok, hogy a fej ráformázásvakor azokban foglalnak helyet. A csapok biztonságának emelésére a zár azonos olda_ 40 Ián fekvő szomszédos több tag közös fej révén és adott esetben közös alátétlemezecskékkel is összeköthetők. Ily módon a zár alakváltozalossága is szaporítható. A zárótagok kapcsolórészei ismert mó- íf> don csonkakúp- vagy borda-alakú nyúlványokból és megfelelő bemélyedésekből állhatnak. Ha borda, illetve vájúalakú kapcsolórészeket választunk, akkor ajánlatos ezeket, a találmány szerint, a zárótagok 50 egész szélességére kiterjeszteni. Ez a tagoknak fémszalagból való kisaj toláskor különösen előnyös, mert ekkor a ka_ocsolólagok kialakítására való sa^tolókölyű valamivel szélesebb lehet, mint a tag, úgy- 5& hogy a szalag elkerülhetetlen csekély oldálirányú játékának káros hatása nincs. Ezzel hibás saj tolások nagymértékben elkerülhetők. A zárnak oldalirányú kicsúszását önmagában ismert módon a tarló- 60 szalagok gátolják, melyek a kapcsolórészek területébe és pedig célszerűen a kö" zépig érnek, úgyhogy a záró tagokat a tartószalagok egyoldalon lefedik. A rajzon a találmány több kiviteli pél- 65. diban van feltűntetve. Az 1. ábra a szakítózár egy részének felülnézete. A 2. ábra az 1. ábra II—II vonala szerinti metszet. A 70 3. és 4. ábra a szakítózár két további kiviteli alakjának nézete. Az