119758. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső
119758* 3 engednek meg, amely a jelen fejtegetéseinkkel összhangban van. Nyilvánvaló, hogy az alkálifémoxid szubmikroszkópikus vastagságá ez oxid jellegének pon-5 tos meghatározását kizárja. A sokszorozóelektródát az alkálifém bevitele után induktív fűtésnek tehetjük ki, de ezt a fűtést el is hagyhatjuk, amennyiben kiváló eredményeket érünk 10 el úgy is, hogy a csövet 2C0 C°-on kb. 10 percig egyszerűen kiégetjük és azután a környezeti hőmérsékletre lehűlni hagyjuk. A hűtés után a csőbe tiszta oxigént viszünk be, hogy az a céziummal reak-15 cióba lépjen és az oxigént a csőben rövid ideig bennhagyjuk. Ezután a csövet ismét légtelenítjük olyan nyomásig, amely elég alacsony ahhoz, hogy a használat közben fellépő ionizációt megakadályoz-20 za. Valószínű, hogy az aluminiumoxidrétegen lerakodó alkálifém szintén oxidálódik és ezzel az elektródának „valódi" szekundérelektronokat kibocsájtó képessége növekszik. Megjegyzendő azonban, 25 hogy az oxidált aluminiumelektróda égetése és oxigén bevezetése még alkálifém bevitele nélkül is olyan felületet szolgáltat, amely az eddig ismert felületeknél sokkal hatékonyabb, bár nem olyan ha-30 tékony, mint az olyan felület, amely aluminiumoxidon lévő oxidált alkálifémből áll. Az előzőkből azt következtethetnek, hogy mindegyik elektródát külön kell 35 abban a csőben kezelni, amelyben az felhasználásra kerül. Ez azonban nem forog fenn, amennyiben úgy is eljárhatunk, hogy a leírt eljárás szerint aluminiumlemezeket oxidálunk és érzékeny-40 nyé teszünk, majd a lemezt több elektródára felvágjuk. z Jelenleg nem vagyunk abban a helyetben, hogy tökéletesített elektródaanyagunk pontos elméletét lefektessük. 45 Azonban az a feltevésünk, hogy az elektródaanyagból kilépő bő elektronemisszió a szorosan vett szekundéremisszió (amit általában ez alatt értenek), valamint a fémalumínium és az alumíniumoxid felü-50 letérői kiinduló elektronemisszió eredménye, amely utóbbi azoknak az elektrosztatikus erőknek hatása alatt következik be, amelyeket a réteg felvette felületi töltés kelt. 55 Feltevésünk tehát a következő: Ha a primérelektronok a kezelt felü-Ifetet érik, akkor bizonyos számú „valódi" szelsundérelektrónt váltanak ki. Ezeket az elektronokat az (5) kimenőelektróda magához vonzza, mimellett azok az alu- 60 miniumoxidrétegen pozitív töltést hagynak vissza. Az aluminiumoxidréteg nagy ellenállása miatt ez a pozitív töltés nem tűnik el egyhamar. Ha mármost a primér -sugár a leiületet számbajövő ideig éri, 65 annak pozitív töltése olyan nagy lesz, hogy mind az aluminiumoxidból, mind az alatta fekvő alumíniumból rendkívül nagyszámú járulékos elektront von ki. A fenti elmélet alapján e jelenség kü- 70 lönböző megnyilvánulásait következőképen magyarázhatjuk: 1. A primér elektronsugár megindítása után számbajövő időnek kell eltelnie addig, amíg az elektronemisszió leg- 75 nagyobb értékét eléri. Feltevésünk szerint ez azéit van így, mert a pozitív felületi töltésnek előbb ki kell alakulnia. 2. A primérsugár megszűnése után az emisszió tovább tart. Ennek az a való- 80 színű oka, hogy az oxidréteg nagy ellenállása a pozitív töltés gyors semlegesítését megakadályozza. Itt arra is rámutatunk, hegy a „kivont" elektronok a pozitív felületi töltés semlegesítéséhez nyil- 85 ván nem képesek nagy méitékben hozzájárulni. Az elektronok a pozitív felületi töltés folytán valószínűleg egyenesen, vagy merőlegesen repülnek úgy, mint rádióvákuumcsövek rácsán át. 90 3. A gyüjtőfeszültség növekedése a „kivont" elektronáram gyors növekedését okozza. Ez annak tulajdonítható, hegy minél nagyobb a gyüjtőfeszültség, annál nfgyobb feszültségre tehet szert 95 a felületi töltés és ennek folytán annál nagyobb a „kivont" elektronok emiszsziója. 4. Ha a felületre a primér elektronsugár felütődése közben fényt sugároz- íoo tatunk, a „kivont" elektronok emissziója csökken. Ezt feltevésünk szerint az aluminiumoxidréteg ellenállásának csökkenése okozza, aminek a felületi töltés csökkenése a következménye. Ez azon- 105 ban csak ad hoc feltevés, amelyet kísérleti úton még nem vizsgáltunk felül. A primérsugár megszüntetése után a felületre sugároztatott fény az emisszió sokkal gyorsabb eltűnését okozza. Ezt 110 ugyancsak azzal magyarázhatjuk, hogy az aluminiumoxidréteg vezetőképessége fény jelenlétében növekszik. Ha az elektronsugarat megszakítjuk és ezután a gyüjtőáramkört bármely időpontban egy 115 pillanatra nyitjuk, majd újból zárjtik
