119746. lajstromszámú szabadalom • Elektródarendszer nagy- vagy középszaporaságú rezgések egyenirányítására vagy vezérlésére, valamint eljárás ily elektródarendszer előállítására
149746. 3 kásos váltóáramú hevítőenergiaforrást nem helyezhetjük el a készülék tetszésszerinti pontjain. Ezeknek az árambevezetőszerveknek hiánya következtében j a találmány szerinti detektor elhelyezésének feladata jelentékenyen egyszerűbb. Ezt a detektort ott helyezhetjük el, ahol ez az összekötcdrótok legkisebb hosszára való tekintettel a legelőnyösebb. E rend-3 szert kis méretei és kis súlya következtében esetleg a kapcsolás drótjaira függeszthetjük vagy szerelhetjük. A folyékony állapotban vagy pedig szuszpenzióból felvitt massza kifolyását, 3 mint már említettük, a mért mennyiségben felvitt csepp felületi feszültsége vagy egy burkolat korlátozza. A találmány egyik előnyös foganatosítása szerint e burkolat szigetelőanyagj ból van. E burkolat anyagául kiválóan alkalmas a kvarc, szteatit, műgyanta, pl. polisztirén és porcellán. A találmányt még részletesebben a rajz kapcsán magyarázzuk meg, mely> nek ábrái, különösen a 3. ábra, az ismertetett elektródarendszer fcganatosítási példáinak a világosság kedvéért erős nagyítású vázlatait mutatják. Félvezető (elektronnegatív) (1) elekj tródaként (1. ábra) kuproszulfidot (Cu2 S) választunk. Ezt az anyagot a (2) sárgarézhordozószeívre sajtolással visszük fel. Ezután e félvezetőt (3) poli°ztirénréteggel vonjuk be, amit pl. úgy foganato«ít-i hatunk, hogy a félvezetet benzénben oldott polisztirént tartalmazó fürdőbe mártjuk és ebből lassan kihúzzuk. A zárandó feszültségnek megfelelően 1—10 mikron vastagságot alkalmazhatunk. ) A zárórétegen kvarcból való (o) csövecskét rendezünk el, melynek furata az alsó vége felé kúpos akként, hogy (5)-nél kb. 0.125 mm2 -es nyílás van. Ezt a csövecskét a (3) záróréteghez jól i rögzíthetjük, ha ragasztószerként magát a záróréteganyagot hasznosítjuk. Ehhez esetleg (pl. 1C0 C° hőmérsékletre való) hevítés szükséges. A (4) csövecske furatában a (6) árambevezetőszervet rendez) zük el, majd a (4) csövecskét (7) fémszuszpenzióval, pl. platinának alkoholban való szuszpenziójával, vagy pedig kolloid grafitoldattal (pl. a kereskedelmi forgalomban „aquadag" néven kapható, í vizes, kolloid grafitoldattal) teleöntjük. A szuszpenziószer elgőzölegtetése után a jövezető (7) elektróda és a (6) árambevezetődrót között mechanikai és villamos összeköttetés létesült. Fémszuszpenzip helyett fémvegyület oldatát is alkaímazj- 60 hatjuk, mimellett a vegyületet redukálj juk. Pl. az ismert ezüstoldatok valamelyikét, pl. olyan ammóniás ezüstolda^- „ tot használhatunk, melyhez glukózt adar golunk. 65 A (4) csövecskét esetleg a jóvezető elektróela létesítése után eltávolíthatjuk:. A következő foganatosítási példa oly detektor (2. ábra), melynek negatív elektródája szelén. 70 (8) sárgarézlemezre mért mennyiségű folyékony (9) szelént viszünk fel, melyet lehűlése után műgyantaanyagból való (10) záróréteggel vonunk be, mely, mint á rajzon látható, a sárgarezet is borítja 75 azon az oldalán, amelyen a szelén van. A hordozószervet a szelénnel és a rajta lévő záróréteggel kemencébe helyezzük és bizonyos ideig (általában 2—24 óráig) kb. 200 C° hőmérsékletre hevítjük. E ke- 80 zelés célja, hogy a szelént a vezető, kristályos módosulatába vezessük át. Ha a záróréteg számára műgyantaként polisztirént alkalmazunk, a hevítésnek ezemfelül előnye, hegy a polisztirént még job- 85 ban átpolimerizálja, minek következtében dielektromos tulajdonságai még kedvezőbbekké válnak. A zárórétegre ekkor azon a helyen, mellyel szemben van a (9) szelén gömb- 90 alakú része, mért mennyiségben (11) Rose-féle fémet viszünk fel. A (11) tömeg a (10) záróréteggel korlátolt felületen (pl. 0.25 mm2 -en) érintkezik. E felület nagyságát előre határozhatjuk meg és az 95 a felületi feszültségtől és az anyag mennyiségétől függ. Miközben a (11) csepp még folyékony, (12) bevezetőszervet mártunk beléje, ami az ebktródaanyag megdermedése után 100 jó mechanikai és villamos összeköttetést biztosít. Az ismertetett két példa oly elektródarendszer előállítására vonatkozik, amelynél a félvezető elektródát vékony réteg- 105 ben lapos lemezen alkalmazzuk, míg a jóvezető elektródát burkolatban végy mért mennyiségű csepp révén létesítjük. A következőben a 3. ábra kapcsán a találmány szerinti rendszer olyan példá- 110 ját ismertetjük, amelynél a szelént, azaz a félvezető elektródát, gyöngyalakú burkolatban alkalmazzuk. Kb. 0.5 mm-es hengeres furatú (13) szteatitgyörgybe a felső karimától kb. 115 0.03 mm távolságig (14) grafitot jutta-
