119589. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó eljárás és berendezés
ként kétszer teljesen körülszaladnak, nem lehet képváltozási jelet a 10. ábra szerint előállítani, mert akkor képenként két képváltozási jelet kapnánk. Ily esetekben 5 ajánlatos olyan forgó (25') fényrekeszt alkalmazni, mely a (15) fotocella és a (10) tárcsa között (25) hertz-el forog és képváltozásoként egyszer a cella előtt aa egész fényt leizár ja. 10 Ily szinkronizált adás keresztülviteléhez oly erősítő tartozik, mely egyértelmű és az összes megvilágítási körülmények időtartamától teljesen független kijárati feszültséget ad le, a (15) fotocella bejárati 15 feszültségével arányosan. Ezt teljes mértékben teljesíti a hordozófrekvenciaerősítő. Teljesíti azonban egyszerűbb eszközökkel is egy a találmány értelmében kombinált, a 11. ábrán vázolt erősítő. 20 Ez a megkerülőerősítőnek nevezhető erősítő két egyes erősítő párhuzamos kapcsolásából áll, melyek közül az egyik EC csatolású ellenállásos erősítő, mely a frekvenciákat 25 hertz-től a legmagasabb 25 képfrekvenciákig, azaz 540 kilohertz-ig dolgozza fel (magasilleszkedés), míg a másik (mély illeszkedés) csupán az egyenáramú komponenst és a lassú lengéseket, körülbelül 10 hertz-ig dolgozza fel. A 11. S0 ábrán látjuk a (26)-tal megjelölt magas illeszkedésű erősítőt, melynek szerkezetét már régebben leírtuk. Ez négy nagymeredekségű csőből áll, melyek viszonylag kis anódellenállásúak, még pedig 5000 ohmo-15 sak az előfokozatokban, 1000 ohmosak a végfokozatokban. Ez az erősítő kijárati feszültségét (27) kondenzátoron át adja le a (28) vezetéknek, a kép egyenáramú komponense nélkül. A másik erősítőrész, a (34) 0 mélyilleszkedésű, csupán két csőből alakul ki, minthogy ez a kapacitásviszonyokra való tekintet nélkül igen nagy, pl. 1 megohmos (29) anódellenállásokkal szerelhető fel. Hogy földelt katodpotenciálok-5 kai dolgozhassunk, az alábbi már régebben ismertetett kapcsolást alkalmazzuk. Ez azon a gondolaton alapul, hogy igen nagy (30) rácselőfeszültséget szolgáltató telep felhasználása folytán csövenként ] olyan (29, 31) feszültségosztó alkalmazása válik lehetővé, melyen megcsapolás segítségével a földelt katóderősítőcsövekhez viszonyítva, a helyes rácselőfeszültséget nyerhetjük. Azt az erősítési veszteséget, 1 mélyet a feszültségosztás okoz, annál kisebbre szorítjuk, mennél inkább felülmúlja a (30) rácselőfeszültség a (32) anódfeszültséget. Célszerűen mindkét telepet a gyakorlati üzemben (30') és (32') ködkisüléses stabilizátor — azaz oly hideg 60 katódákkal dolgozó gázútszakasz, mely gázkisütési karakterisztikája folytán, ingadozó áramforrás feszültségét igen állandóan tartja — pótolja. A (33) vezetéken megkapjuk az egyenáramú komponenst 6a és az igen mély képfrekvenciákat. A (26) magas illeszkedésnek az erősítését éppen olyan nagyra állítjuk be, mint a mélyilleszkedésűét. E beállításokon aztán az átvitel alatt már semmit sem kell változ- 70 tatni és a képek a helyes árnyalatú értékekkel jönnek létre. A vevő példaképen egy (35) távolbalátócsővel létesíti a képeket a következő tipikus kapcsolás szerint: 75 A (36) izzókatódnak a földön kell lennie. A (37) vezérlőrács, mint szokásos, egy (38) rácskondenzátor útján a (28) váltakozóáramú vezetékre van kapcsolva és helyi előfeszültségét egy (39) munkaellenálláson 80 és (40, 41) csillapítóelemen át nyeri (42) előfeszültségi telepből. A 11. ábra szerint van (39) rácsellenállásra a (34) mélyilleszkedésű erősítő ((33) vezetéke rákapcsolva. Egy a mélyerősítőbe beépített (43) 85 ellenállás, mely a (41) ellenállással egyenlő nagyságú, gondoskodik a lokális előfeszültségnek a küldött feszültséggel való visszahatás nélküli keveréséről. Az előfeszültséget a kiindulási (31) potencio- 90 méteren egyszer s mindenkorra beállítjuk, még pedig úgy, hogy a (10) Nipkowtárcsa mögötti fény teljes elsötétülésénél a vevőcső is teljesen elsötétüljön. Ha megkíséreljük, hogy a magas- és 95 mélyilleszkedésű erősítő találmánybeli kombinációjának működésmódját bizonyos sematikus képtartalom átvitelének meggondolása útján világossá tegyük, akkor állandóan újra azt fogjuk találni, 100 hogy egy ily kombináció képes az összes lehetséges kép- és árnyalati értékek (tonusok) helyes átvitelére. Ennélfogva egy ily 11. ábra szerinti erősítő egy az 5. ábra és 10. ábra szerinti állomásban is, melyben 105 a szinkronizáló impulzusokat optikailag állítjuk elő, alkalmazható. A 2. ábra szerinti letapintással való adásnak a felvétele a vevőben is ily soráthelyezés előállítását igényli, hogy az lio adóoldali letapintópont mozgásának helyesen utána mehessünk. Optikai szétbontókkal való vételnél a sorcsoportok egymáshoz képest való áthelyezését, röviden a soráthelyzést, me- 115 lyet az adó követel meg, párhuzamos
