119532. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hangosan moduláló adók modulálására

MAflYAE KIRÁLYI ^ۧjJ| SZABADALMI BffiÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119532. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — L. 6935. ALAPSZÁM. Eljárás a hangosan moduláló adók modulálására. €. Lorenz Aktiengesellschaft gyári cég-, Berlin-Tempelhof. Pótszabadalom a 115513. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1935. évi augusztus hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi április hó 24-ike. A 115513. sz. törzsszabadalom azt javasolja, hogy hangosan moduláló adóknál a modulációs fokot azzal tartsuk állandó értéken, hogy az adó előfokozatainak, 5 vagy pedig a modulációs fokozatnak az előfeszültségét szabályozzuk. Ezért a modulált átvivő frekvenciának egy részét egyenirányítjuk és az így használt egyenfeszültséget felhasználjuk az előfeszült-10 ség vezérlésére. A jelen találmány szerint azt javasoljuk, hogy a modulálatlan átvivő frekven ciának egy részét egyenirányítsuk és az így keletkezett egyenfeszültséggel az adó 15 egyik előfokozatának az előfeszültségét szabályozzuk. Erre az eljárásra leginkább oly csőegyenirányítót használunk, melynél a vezérlőrácsnak ugyanaz a nagyfrekvenciájú potenciálja van, mint az adó-20 nak, a vezérlőrácsnak pedig ugyanakkor egyenáramú előfeszültsége van. E találmányt a következőkben egy a rajzban vázlatosan ábrázolt példán magyarázzuk meg. Ugyanakkor megadjuk 25 azt is, hogy a modulátlan átvivő frekvencia egyenirányításából mily előnyök származnak. Az ábrán többfokozatú adónak négy fokozata látható. Az I. fokozat kvarc, 30 vezérléssel működik. A II. fokozatban állandó modulációs fokozatú vezérlés van, míg a IV. fokozat rácskörében megy végbe a moduláció. A (G)j egyenirányító a III. fokozat kilépő köreben veszi le a 35 vezérlő egyenfeszültséget. A modulál ">s frekvenciát a rácsfeszültség modulációjának módszere szerint a (T) transzformátoron át visszük át az »RiV.« ellenütemű csőhöz. A (G) egyenirányítót a (C) kondenzátoron át csatoljuk a III. fokozathoz. 40 Az egyenirányító által a (Dl) fojtótekercsen át a (W) ellenálláson előidézett egyenfeszültséget, pl. a (Y) ellenálláson és a (D3) fojtótekercsen át a II. fokozat csövének a rácsához vezetjük. Az egyen- 45 irányítócső rácsát a (K) kondenzátor ugyanarra a nagyfrekvenciájú potenciálra emeli, mint amelyen az anód van, vagyis ez a nagy frekvenciára vonatkozólag rövidre van zárva. A (D2) fojtóteker- 50 csen át az egyenirányító rácsát állandó feszültségen tartjuk. Ha a rácsot, amint az általában szokásos, közvetlenül az anóddal kötnénk össze, akkor a II. fokozatnak az adó kifogástalan működésére 55 beállítandó rácselőfeszültsége és az egyen-1 irányítópont beállítása nem lennének függetlenek egymástól. Ezt azzal kerüljük el, hogy a (K) kondenzátor az egyenirányító rácsát az anód nagyfrekvenciájú 60 potenciáljára emeli, emellett azonban a (D2) fojtótekercsen keresztül egyenfeszültséggel lehetségessé válik az egyeuirányítópontnak a tetszés szerinti beállítása. Ezzel a II. fokozat szabályozása az 65 egyenirányító útján csak egy bizonyos értéktől kezdve következik be, vagyis ezt a bizonyos értéket állandó nagyságon tartjuk. A (W) ellenálláson át — amint azt ábrázoltuk — még állandó egyen- 70 feszültséget vezetünk a II. fokozat rácsához. Az egyenirányító rácsában levő feszültséget az adott esetben állandóan is lehet vezérelni, pl. a modulációs hanggal vagy 75 pedig a hálózati feszültség függvényében.