119457. lajstromszámú szabadalom • Testsúlyhajtású jármű

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓS.U állS^WmBÍ? SZABADALMI LEÍRÁS 119457. SZÁM XX c. OSZTÁLY. — A. 4070. ALAPSZÁM. Testsúlyhajtású jármű. Antal Ferenc fényképész, Újpest. A bejelentés napja 1936. évi augusztus hó 31-ike. A bejelentés tárgya olyan gépezet, mely lehetővé teszi, hegy a tendem-kerékpár semmivel sem legyen hosszabb, mint az egyszemélyes kerékpár és melynél a test-5 súlyt hajtóerő gyanánt lehet felhasználni, olyképen, hogy a kifáradás csak hosszú túra után következzék be. A rajzon a gépezetnek példaképeni kiviteli alakját látjuk, melytől a gyakorló latban el is térhetünk. A gépezetnek (1) hajtókarra, vagy a hajtókartengelyre rögzített (2, 3) hajtókerekei vannak, amelyek abban is eltérnek a közismert kerékpár hajtókeréktől, 15 hogy sima felületűek, melyen a fogakat (4, 5) rögzítőcsavarok helyettesítik. A kerekeken rögzített (6, 7) hajtóláncok a hátsó kerék agyán elhelyezett (8, 9) szabadonfutó fogaskerekekkel függnek 20 össze. A két lánc közül azonban az (6) egyik (10) keresztezést képez, hogy a hozzátartozó (8) szabadonfutó fogaskerék csakis akkor húzzon előre, amikor a (2) kerék hátrafelé tesz egy fél fordulatot. 25 Ennek az az előnye, hogy a két szabadonfutó fogaskerék felváltva dolgozik. Egyébként ez a megoldás rámutat arra, hogy megoldódott a rövidtendem problémája. T. i. a hátsó kerék felett ülő második BO személy lábhajtással kényelmesen hozzájárulhat a hajtáshoz, még pedig a (11, 12) hajtókar hátsó ágazatán lévő (13) pedál révén. A (2, 3) kettős kerékhez tartozó (11) 35 hajtókar hátsó (14) ágazatát középen a csuklós (15) összekötőpálca kapcsolja össze az ingajáratú (16) tartókarral, amelyre a (17) nyereg és a hátul ülő személy részére való (18) kapaszkodó van felszerelve. 40> A testsúlyhajtású kerékpár indítása ugyanaz, mint a közismert kerékpár indítása, a hajtás azonban lényegesen eltér, mert a kerékpáros az indítás pillanatai után a már megterhelt (19) pedállal 45-egyenlő állású (20) pedálra helyezi a másik lábát s így mindkét Iába egyszerre süllyed, illetve emelkedik. A testsúly először a (11,12) hajtókar (20) pedálját bírja süllyedésre. Közben a hajtókar 50 hátsó kerék felé eső (14) ágazata az (15) összekötőpálca révén, fokozatosan emeli a (17) nyerget. Ezután a kerékpáros mindkét lábával abbahagyja (19, 20) a pedálok feszítését, mire a test súlya ránehezedik 55 a (17) nyeregre, amely az alatta lévő (15) összekötőpálca segítségével, vagyis közvetve, erőteljes nyomást gyakorol (11, 12) a hajtókar hátsó (14) ágazatára. A hajtás első szakaszában a nyereg 60' fokozatosan igazodik az automatikusan emelkedő testhez, úgy, hogy a kinyújtott lábszárak természetszerűen megkívánják. A hajtás második szakaszában viszont a nyereg 15—18 cm-t süllyed s így veszély 65 esetén a kerékpáros mindkét lábával egyszerre ér földet, függőleges törzstartással. A gépezetnek fentemlített előnyein kívül még az is előnye, hogy a hajtólánc 70 leesése teljesen ki van küszöbölve, mert a kerekeken nem fogakba kapaszkodik, hanem rögzítőcsavarokba. A jelenlegi tricikliket könnyen át lehet