119399. lajstromszámú szabadalom • Szabályozható lúdtalpbetét
külső végüknél szélesebbek és a lemezrészeket a külső végrészeiken összekötött, a töveik felé szélesedő két (4a—b) lemezrész-szárrá alakítják. 5 Az így kialakított (5) áttörések a (4) Jemezrészek tőbeli erősségét csak kisebb mértékben csökkentik, a lemezsáv hajlíthatóságát pedig ugyanolyan mértékben emelik mint a (3) bevágások, emelik 10 továbbá a veszélyes keresztmetszetű pontok számát s így a (6) lemezsáv felületére eső terhelés hatóereje több részre osztódik, tehát kisebb mértékben támadhatja az egyes veszélyes keresztmetszeti pon-15 tokát, a lemezrészek külső részén pedig szélesebben végződve, keskenyebbé teszik a (4a—b) lemezrész-szárakat, melyek így mégis együttesen terhelődve a letörésük veszélyét csökkentik, a lábat 20 pedig rugalmasan támasztják alá. Az említett célból eszközölt áttörésekkel a betét előnyösen kisebb súlyú lesz, továbbá pedig ezek az áttörések a láb szellőzhetését és az izzadmányok elveze-25 tését is elősegítik. Az ismertetett módon kialakított (2) betétlemez boltozati magasságának rögzítésére, — hogy az a testsúllyal való megterhelés alatt ne lapuljon le — annak 30 alsórészén a B. és C. vonalakban rögzített a (13) talpszegecset és (11) sarokszegecset összekötő lapos, acélszalagból készült (7) vonószerv való, mely elől a talprészen rögzítve, a sarok felé eső ré-35 szen pedig a hosszúkás (8) áttörésnél csak kapcsolva van. Ez a (7) vonószerv így egyszerűen felkapcsolva is biztosítaná a betét bizonyos fokú boltozat magasságát. A kitűzött célt a szabályoz-40 hatóságot azonban, melynek eléréséhez alkalmas szabályozószerv is szükséges és mellyel fokozatosan rövidíteni lehet a (7) vonószerven a felkapcsolásra való hosszúkás (8) áttörést úgy érjük el, hogy a (7) 45 vonószervre, annak a hosszúkás (8) áttörésétől kissé távolabb, a tengelyvonalába eső külön lyukon, a felső csaprészével lazán átmenő (10) csaposszegeccsel, a szélén fogazattal kialakított (9) kör-50 hagyót, mint szabályozószervet alkalmazunk. A (9) körhagyó a (7) vonószerv síkján az alapállásból való fokozatos elmozdításakor a (8) áttörés hosszanti nyílásából 55 mind nagyobb és nagyobb részt takar el, tehát annak felkapcsolási pontjai köött a távolságot rövidíti, előidézvén ezzel a boltozat emelését vagy viszont, annak a süllyedését. A találmány szerinti lúdtalpbetét bol- 60 tozatának (ívvonalának) különböző magasságba helyezését az ismertetett vonó-és szabályozószervvel csak akkor tudjuk eszközölni, illetve a fogazott (9) körhagyót fokonként állítani, ha előbb a 65 (2) betétlemezt az A—A tengelyvonal irányában rágyakorolt kézierővel, a (7) vonószerv lefogása nélkül annyira meghajlítjuk, hogy a (9) körhagyó fogazat magassági távolságban elhagyja a (11) 70 sarokszegecset. Az ismertetett vono- és szabályozószerveknek nagy előnye az, hogy iparilag könnyen (acéllemezből sajtolással) előállítható, nagy teherbírásra alakítható 75 ki anélkül, hogy túl kelleme azokat méretezni (ellentétben a csavarzáras-feszítőeleines cipőbetétekkel, hol a sokrészből álló feszítőelem éppen bonyolultsága miatt kell, hogy túlméretezett legyen), go a vonószerv lapossága folytán nem vesz el a lábbeli belső térfogatából, könnyen hajlik, szabályozószerve pedig könnyen és biztosan állítható. A mellékelt rajz a találmány szerinti 85 lúdtalpbetét egyik kiviceli alakját tünteti fel. Az 1. ábrán feltüntetett A—A vonal a találmány szerinti lúdtalpbetét alsórészén elrendezett (7) vonó- és (9) sza- 90 bályozószervének hosszanti tengelyvonalát, a 2. ábrán is feltüntetett B— B és C—C vonalak pedig az említett szervek rögzítésére, illetve kapcsolhatására való talp, 95 illetve sarokszegecsek fekvési vonalát és az ábrák közötti kapcsolatot jelzik. Az 1. ábra alulnézete a találmány szerinti lúdtalpbetét (2) lemezének, az (5) áttörésekkel formált (4) lemezrészeknek, ^QC az alsórészen elrendezett (7) vonószervén elfekvő (9) körhagyónak és a (11, 13) szegecseknek. A 2. ábra a találmány szerinti lúdtalpbetét hosszmetszete, az 1. ábra sze- IOE rinti A- A vonalon át. Az 1. ábra szerint a lúdtalpbetét (2) lemezén, mely rugalmas acéllemez, a belső és külső széleken a fentebb már említett célból, az egymással párhuza- ne mos (3) bevágásokkal kialakított (4) lemezrészek úgy vannak elrendezve, hogy azok a (2) betétlemez ívhajlati legmagasabb pontjának alkalmasan meghatározandó részén, végükkel az A—A tengely- HE
