119387. lajstromszámú szabadalom • Vezető-fékszelep

2 119387. van, amelyet a (2) vezető-íékemelő működtet és melynek a (3) dugattyúra ható nyomása a (2) vezető-fékemelő állásától függ. A menetállásban ez a nyomás 5 atü 5 (= 5 atm. túlnyomás); az üzemi fékállások végén ez a nyomás 3.5 atü-re csökken. Az (1) nyomásszabályozó beállításával egyidejűleg a (2) vezetőfékemelő forgótolattyút működtet. A rajzon 10 (4)-gyel jelölt tolattyúvázlat a (2) emelő különböző állásainál a vezetőemelő, ill. fékszerkezet működése szempontjából fontos részeinek a vezetőszelepben létesített csatornaösszeköttetéseit szemlél-15 teti. Az (5) kiegyenlítőszerkezet a (3) kiegyenlítődugattyút öleli fel, amely a (6) és (7) szelepeket befolyásolja. A (6) szelep a (8) fővezeték és a légköri levegőbe torkoló (o) nyílás közötti, a (7) szelep 20 pedig a (9) főlégtartály és a (8) vezeték közötti kapcsolatot vezérli. Az (5) kiegyenlítőszerkezet házában járulékos (10) dugattyú foglal helyet, amely a (11) kiömlőszelepet befolyásolja. A vezető-25 szeleppel (12) külön tartály van összekötve, amely csupán a (4) fogótolattyú fékállásában van a (9) főlégtartállyal összekötve, mely feltölti. Az időre működő (13) tartály úgy van elrendezve, 30 hogy a (12) tartállyal csak akkor jut összeköttetésbe, ha a vezetőszelepet menetállásba hozzuk (mely egyúttal a töltő-és lazítóállás). A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál az 35 időre működő (13) tartály elé (14) luvóka van iktatva. Az 1. ábra szerinti megoldásnál, fékezés céljából, a (3) kiegyenlítődugattyútól balra fekvő teret az (1) nyomás-40 szabályozóval légtelenítjük; a (8) fővezetéknek a (3) dugattyútól jobbra ható nyomása a dugattyút balra tolja, amikoris a (6) szelep az üreges dugattyúrúdról leemelődik; ekkor az íirges du-45 gattyúrúdon át a fékvezetéki nyomás az (o) nyíláson át mindaddig távozik, amíg a (3) dugattyútól kétoldalt nyomásegyenlőség nem lép fel. A (4) tolattyúvázlatból kitűnik, hogy a fékállásban a 50 (9) főlégtartály a (12) külön tartállyal van összekötve. Ha a fék lazítása céljából az (1) nyomásszabályozóval a (3) kiegyenlítő dugattyútól balra fekvő térben a nyomást fokozzuk, akkor (lásd a 55 (4) tolattyúvázlatot) a (12) külön tartály az időre működő (13) tartállyal kerül összeköttetésbe; mivel ez utóbbi a (10) járulékos dugattyútól balra fekvő térrel közlekedik, a (3) és (10) dugatytyúkra egy-egy nyomóerő hat, amely a 60 dugattyúkat jobbra tolja. A (6) szelep, amely akkor, amikor a nyomás a (3) dugattyú két oldalán kiegyenlítődött, a (11) szelepet terhelő rugó hatására már zárva volt, jobbra tolódik el, nyitja a 65 (7) szelepet, úgyhogy a főtartályból a (8) vezetékbe áramlik nyomólevegő. Ha a fővezetékben uralkodó nyomás a (10) dugattyú közreműködése folytán megnövelt tápnyomást eléri, a (7) szelep 70 fokozatosan fojtani kezdi a főtartályból a (8) fővezeték felé irányuló nyomólégáramot. A (3) és (10) dugattyúk balra mozognak, amikoris a nyomólevegö a (15) száj csövön át a (13) tartályból ki- 75 ömlik. Ez a légtelenítés oly lassan történik, hogy a vonaton elrendezett fékek nem működnek. Mihelyt az időre működő (13) tartály teljesen kiürült, a fővezetékben ugyanakkora nyomás ural- 80 kodik, mint a nyomásszabályozóban. A 2. ábra szerinti megoldásnál a viszonyok lényegében azonosak, mégis azzal az eltéréssel, hogy a (12) tárolótartály nyomása, a (14) fúvóka elrendezése foly- 85 tán, azonnal teljes nagyságában a (10) járulékos dugattyú mögé kerül, miáltal a (7) szelep annyira nyílik, hogy igen tetemes vezetékinyomásnövekedés lép fel, amely azonban azonnal csökken 90 abban a mértékben, amelyben a (12) tartály, a (14) fúvókán át, az időre működő "(13) tartállyal kiegyenlítődik. Ezzel azt érjük el, hogy a vezetékben a vezetéknyomás növekedése előtt nem a 95 vezetékhossztól függő, rövid töltölökés lép fel, amely elég erős a vezérlőszelepek átkormányzásának biztosítására. A 2. ábra szerinti megoldás további változatát a 3. ábra szemlélteti, amely- 100 nél a (12) tartályt a fékállásban nem a főlégtartály tölti fel, hanem a fékhenger. Ezzel azt érjük el, hogy a (12) tartály töltési foka annál nagyobb, minél kisebb a vezetéki nyomás, úgyhogy a fellépő 105 rövid töltőlökés és az ehhez csatlakozó fokozott nyomású, kisnyomású töltési szakasz annál nagyobb és annál tovább tart, minél nagyobb a lazítási fokozat. Az ily eljárás tökéletesen fedi a gyakor- no lati igényeket. A fékhengernyomás helyett más, oly nyomás is választható, amely a vezetéki nyomással fordítva arányos, pl. egy külön vezérlőszeleppel e célra létesített nyomás, mimellett meg- 115 van annak a lehetősége, hogy a főtartálynyomásnak a töltésre szintén mérvadó nagysága azzal vétessék figyelembe, hogy