119383. lajstromszámú szabadalom • Vasúti járműmegállító villamosberendezés összeütközés elhárítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119383. SZÁM. V/a/2. OSZTÁLY. — H. 9984. ALAPSZÁM. Vasúti jármümegállító villamosberendezés összeütközés elhárítására. Herinann István magánzó, Dombóvár. A bejelentés napja 1936. évi december hó 29-ike. A találmány vasúti jármű megállító villamos berendezés összeütközés elhárítci Sellyei. Ismeretes, hogy minden összeütközés részben hibás szemafor-jelzés, hifi bás váltóállítás és a mozdonyvezető gondatlansága folytán áll elő, mely utóbbi körülményt a természet gyakran elősegíti, pl.: sűrű köd, hóvihar stb. esetében. Minden ezideig létező berendezés a vasúti 10 személyzet részéről éles ügyeimet igényel, mert ha az állomásszemélyzet részéről nem iis történnék mulasztás, mégis az összeütközés veszélye a mozdonyvezető esetleges mulasztása folytán fennáll, mert 15 a vonatot a mozdonyvezető állítja meg és csakis ennek figyelmétől függ a vonatösszeütközés elhárítása. A találmány szerinti villamosberendezés, mindenkor előálló veszély esetén — 20 (mint hibás szemafor-jelzés, hibás váltóállítás, mozdonyvezetők gondatlansága, vagy a sűrű köd okozta látási korlátozás stb.) —• az állomásra befutó, vagy a nyilt pályán haladó vonatot teljesen önműkö-25 dőleg a féktávolság határán belül minden emberi beavatkozás nélkül teljes biztonsággal megállítja. A találmány szerinti berendezés, minden eddigelé ismeretes hátrányoktól men-80 tes, mert egyszerű szerkezete, minden tekintetben kifogástalan részei a gyakorlatban beváltak, nem költségesek, valamint tökéletesen megbízhatóak. Személyzet részéről semmi figyelmet nem igényel, 35 a mozdonyvezető akár meg sem figyelheti a szemafor jelzést, mert a vonat tilos szdmaforjelzés esetén teljes biztonsággal, kellő távolságon belül az állomások előtt — (szükség esetén a nyilt pályán is) — önműködőlég megáll. 40 A csatolt rajz a találmány szerinti villamos vonatmegállító-berendezés, példázató® kivitelét, vázlatosan ábrázolja, még pedig az 1. ábra mutatja a vasúti állomásokon 45 alkalmazandó berendezést, a 2. ábra a mozdonyra alkalmazandó berendezést, a 3. ábra a hordozható szerelvényt tünteti fel. 50 A találmány szerint a vasúti állomások előtt, célszerűen, a (D) jelzőállvány — (szemafor) — közelében az (M) vágány fölött a sínpártól — (földtől) — szigetelten egy szál (A) fémhuzal van rövid 55 távon — (kb. 4—5 méter hosszban) — kifeszítve, továbbá az állomás egész területén húzódó sínpárok felett és egész hoszszában a földtől és egymástól szigetelten, magábanvéve ismert módon 1—1 szál (A) 60 fémhuzal van kifeszítve, úgy, hogy az alatta elhaladó vonat mozdonyára szerelt (F) áramszedő ezzel érintkezésbe jutva, akadály nélkül végigcsúszhat. A szemafor előtti esúszóvezetékhez az állomás 65 megfelelő helyén felállított alacsony feszültségű (E) áramforrás egyik pólusát kötjük. A másik pólust kétsarkú villamos kapcsoló a szemafor-állító szervvel kényszerkapcsolatban álló (B) karjához 70 vezetjük, miáltal a (C) kapcsoló sarkai váltakozva jutnak — (a szemaifor-állítással egyidejűleg) — a (B) karral érintkezésbe. A tilost jelző állásnál a kétsarkú kapcsoló azon sarkát, mely a karral 75 érintkezésbe kerül, a sínpárra kötjük —