119378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogénkeverékek hasítására

Megjelent 1938. évi november hó 15-én. MA8YAR KIKÁLYi SZABADALMI BIB.ÓSÁ0 SZABADALMI LEÍRÁS 119378. SZÁM. IV/h/1. (XI/b., Xl/g.) OSZTÁLY. — F. 8061. ALAPSZÁM. Eljárás szénhidrogénkeverékek hasítására. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft cég-, Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1937. évi június hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi július hó 29-ike. Ismeretes, hogy olajok hasításánál a kokszképződós következtében sokszor veszteségek lépnek fel, ami részint az olajban lévő tisztátal an ságokra, részint pe-5 dig a kiindulási anyagok kis hidrogéntartalmára vezethető vissza, E hátrány kiküszöbölésére a kiindulási anyagokat már megtiltották az aszfalttól, kén-, vagy nitrogéntartalmú tisztátalanságok-10 tói és hasonlóktól és gondoskodtak arról, hogy elegendő hidrogént tartalmazzanak. Meglepő módon azt találtuk, hogy még olyan olajok is, amelyeknél — öisszetételüknél fogva — erős kokszképződós a ha-15 sításnál nem volna várható, a krakkolásnál gyakran jelentős mennyiségű kokszot képeznék. Főleg az nem sikerül, hogy a szénoxidból és hidrogénből előállított szénhidrogénelegyek magasabb frakcióit 20 erős kokszképződés nélkül krakkóijuk. Bár ezek a termékek, amelyeket gondosan tisztított gázokból állítottunk elő, mlentesek a kokszképződést előidéző ismert anyagoktól, mint például aszfalttól, vagy 25 ként, vagy nitrogént tartalmazó tisztátalan,ságoktói és ezenkívül igen hidrogéndúsak (100 rész szénre körülbelül 18 rész hidrogént tartalmaznak), ezeknek az olajoknak a krakkolásánál a, kokszképző-30 dés következtében szokatlanul nagy veszteségek lépnek fel. így például egy szénoxidredukció útján előállított 325° felett forró olaj, amelyet a paraffintól megtisztítottunk, 550—600°-on végzett hasításnál 35 kb. 14% kokszmaradékot ad. Ez annál meglepőbb, mivel más, nagyon hasonló összetételű anyagok, még ha nem is anynyira tiszták és hidrogénben szegényebbek is, mint például a petrolátum; amely 100 rész. szénre csak 15 részi hidrogént 40 tartalmaz, a hasításnál csak egészen csekély kokszképződést mutatnak. Azt találtuk, hogy ezek az eddig ismeretlen okokra visszavezethető nehézségek elkerülhetők, ha a szénoxid hidrálásakor 45 keletkező magasabb forrpontú szénhidrogénelegyeket, nagy hidrogéntartamuk és olyfokú tisztaságuk ellenére, amelynél a finomítás feleslegesnek tűnik fel, valamely az olajok raffinálására használatos 50 szerrel előkezeljük. Ilyen tisztítószerekként elsősorban tömény kénsav, fémhalogenidek, például aluminiumklorid, v'asklorid, hórfluorid, cinkklorid, titánklorid;, stb. jönnek tekin- 55 tetbe. Célszerű, ha ezen anyagok alkalmazása esetén még fehérítőfölddel vagy alkáliával utókezelést is végzünk. Az olajok előkezelésére fizikai úton ható anyagokat, például szelektív oldószere- 60 kot. mint például fenolokat, ketosavakat, glikolaeetátot, cseppfolyós kéndioxidot, cseppfolyós ammóniát, stb. is használhatunk. A kiindulási olajok még hidrogénnel 65 • való előkezelésük útján is, magában véve igen nagy hidrogéntartalmuk ellenére, meglepő módon annyira megváltoznak, hogy a rákövetkező hasításnál lényegesen kisebb kokszképződés lép fel. Ezt a hidro 70 génnel történő kezelést úgy végezhetjük, hogy a magasabb forrpontú, szénioxidból és hidrogénből előállított olajokat, célszerűen közvetlenül az alacsonyabb forrpontú alkotórészek leválasztása után, a 75 szénoxidredukciónál keletkező maradék-